Bemutatjuk a 22-es csapdájának magyar változatát:
A 2011-ben elfogadott Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (Mötv.) 41. paragrafusa szerint a képviselő-testület hatásköreit a polgármesterre, a bizottságra, illetőleg a jegyzőre átruházhatja, eme hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, s azt vissza is vonhatja.
Ez egyébként egy praktikus ötlet, hiszen így egy-egy házszám, vagy épp temetési segély miatt nem kell összehívni a testületet. Azonban a helyi szervezeti és működési szabályzatban azt is rögzíthetik, hogy a polgármesternek az általa hozott határozatokról bizonyos időközönként be kell számolni a képviselőknek (ezt akár értékhatárhoz is köthetik). Azonban ezt a beszámolási kötelezettséget Dunakeszin eltörölte az önkormányzat.
A Mötv. 32. paragrafusa ugyanakkor rögzíti, egy önkormányzati képviselő kezdeményezheti, hogy a testület vizsgálja felül, az általa átruházott, polgármesteri, jegyzői, bizottsági döntéseket. Ebből következik, hogy ehhez a joggyakorláshoz szükséges ismerni valamennyi átruházott hatáskörben hozott döntést, hogy meg lehessen ítélni az esetleges felülvizsgálat szükségességét.
Viszont, ha az egyszeri képviselő - polgármesteri beszámoló híján - nem rendelkezik információval a meghozott határozatokról, akkor kérdezősködni sem tud. Működő logika, még ha nem is annyira demokratikus.
Varga Zoltán Péter, a tavaly szeptember óta dunakeszi jobbikos önkormányzati képviselő december 8-án elégelte meg ezt az áldatlan állapotot: a fenti jogaira hivatkozva levelet írt Dióssi Csabának, hogy az átruházott hatáskörében 2016. január 1-től hozott polgármesteri és jegyzői döntésekről felvilágosítást kérjen. A hivatalos képviselői tájékoztatáskérésben rögzítette, hogy bár az érdemi válaszra 30 nap állna rendelkezésre, azonban az ünnepi időszakra tekintettel a megigényelt dokumentumokat elég január 20-ig kéri megküldeni.
Az ellenzéki politikus január 20-án emlékeztette a fideszes városvezetést, hogy semmiféle reakció nem érkezett még a megkeresésére. Egy héttel később olyan válasz jött, ami valóban becsületére válna minden fiatal demokratának.
Dióssi polgármester ebben egyrészt arról panaszkodik, hogy az átruházott hatáskörben meghozott döntések sokszínűek, és lényegében a teljes önkormányzati működést felölelik, ezért azt kéri, hogy
"jelölje meg pontosan mely ügyben kér képviselői munkájához szükséges tájékoztatást".
Szerintem ez zseniális.
Hiszen hogyan lehet a törvény szerint úgy felülvizsgálni egy döntést, hogy annak még a létezéséről sem tudunk?
Varga Zoltán is ezen lamentált,
"teljesen ellenkezik minden logikával és irreális az a kérés, hogy az általam nem ismert adatok közül jelöljem meg, hogy mi érdekel".
Egyben azt javasolta, hogy a nyilvánvalóan hátráltató szándékú, jócskán határidőn túl megküldött, semmitmondó levelek írogatása helyett inkább összeállítana a polgármester egy listát legalább a határozatok címeivel, hátha a címekből már meg tudja jelölni, mi az ami érdekli, tovább szűkítve a kört. Ám ehelyett maradt a képviselői munka "nyilvánvaló akadályozása".
A fenti vita elhangzott a testületi ülésen is:
Pedig a polgármester rendelkezik az általános, és a céltartalékkal, és a nem nevesített, rendkívüli támogatásokról is ő dönt. Így akár még az is előfordulhat, hogy Dunakesziben is közpénzből osztogatják mondjuk a kormánypropagandát (Lokált), és a képviselő-testület erről nem is tud.
Az pedig már csak a kisebbik probléma, hogy január 20-a, tehát az előirányzott határidő letelte óta törvénysértő állapotban van az önkormányzat, s az ügyben Varga Zoltán Péter már a Pest Megyei Kormányhivatalhoz fordult.
Addig is a költségvetési rendeleten túl Dióssi Csaba annak osztogat támogatást, akinek akar, ami egy ötmilliárd forint feletti költségvetésű városban nem is hangzik olyan kispályásnak.
Pedig Dunakeszin oka éppenséggel lenne az átláthatóságnak:
Hűtlen kezelés és sikkasztás: Dunakeszin nem csitulnak a kedélyek
2015 végén adtunk hírt először arról, hogy Dunakeszin "elvesztettek" egy önkormányzati alapítványt. A történet 2001-ben indult, mikor Dunakeszi Város képviselő-testülete megalapította a Dunakeszi Úthálózatáért Közalapítványt, abból a célból, hogy az alapítvány által a lakosságtól beszedett összeget - jelentős összegű városi támogatással kiegészítve - a város útjainak lebetonozására fordítja.