Időközben megint elmentünk a konkrétumok mellett, az eset kifutása elvileg egyelőre bármi lehet, ennek felderítése a hatóság feladata, de a balliberális sajtó már most belekavart mindent ebbe a témába, ami nem tartozik hozzá az adott ügy megítéléshez: kígyót, békát kiabált.
Szóba került, ad abszurdum vádpontként Menyhért politikai hitvallása is. A tiszabői tanítónő ugyanis nem csak a KDNP-és Hoffmann Rózsával, hanem a jobbikos Dúró Dórával is szimpatizál, tartja vagy tartotta a kapcsolatot. Mi több a NOL.hu hangulatkeltő keretes írásban emeli ki, hogy Menyhért egy olyan szakszervezet roma tagozatának a vezetője, mely történetesen "keresztény szellemiségű". Ez a szakszervezet mellesleg helyszíni vizsgálatot tartott, majd ezután Menyhért mellé állt.
Az ominózus NOL.hu cikk szándékéval ellentétben maga is árnyalja a képet, a lap számára ugyanis több cigány értelmiségi is felidézte, hogy Menyhért 2002-ben publikálta a Zöld az erdő című cigány népismereti könyvét. A kötetet állítólag egyes kritikusok rasszistának találták – például amiatt, hogy a dögevést cigány népszokásként ábrázolta. A balos újságíró szerint emiatt még nem vetette volna ki magából a cigány értelmiség Menyhértet. Azt viszont már nem tudta neki megbocsátani, hogy „jobbikos lett”. A balosok, a liberálisok, mi több a mainstream közélet teljes elitje korábban is kiátkozta azokat, akik nem álltak be a sorba. Emlékszünk arra mikor ezek a kormányrúdnál köpködtek az ellenzékre. Mindig találtak egy mondvacsinált ürügyet. Emlékszünk arra, amikor ezek a csőcselékező, rasszistázó, antiszemitázó, nácizó akárkik más embereket megaláztak, lejárattak, kirúgattak azért, mert aktuális áldozatuk politikai hovatartozása nem illet bele az általuk megszabott képbe.
A liberálisok és a balosok nézőpontjából ennél is nagyobb hibát követett el Menyhért Ildikó. A tiszabői tanítónő ugyanis történetesen cigány származású, jobbikos és kereszténydemokrata szimpátiáját ekképpen fejezte ki, ez az ő felfogásukban dupla bűn. Menyhért teljesen akaratlanul, a származása miatt egy újabb léket ütött abba a beteg elképzelésbe, hogy érdemi párbeszéd, megoldási javaslatok megvitatása helyett elég gépiesen csőcselékezni, rasszistázni, antiszemitázni, nácizni mindenkit, aki nem azzal tart, akik ebből a mantrából élnek. Ezen kör szerint egy cigány csak ne beszéljen „hülyeségeket”, ne mondja el a saját, egyébként tapasztalati úton megszerzett meglátásait, ne álljon át a másik oldalra, mert majd a budapesti értelmiség fentről megmondja, hogy mit kell, mit lehet mondani. Máskülönben a „(faj)árulónak” számolni kell a médiaprogrommal.
Mondjuk ki, hogy aki politikai hitvallása, pártszimpátiája miatt támadja a tiszabői tanítónőt, aki azt emeli ki, hogy Hoffmann Rózsával vagy Dúró Dórával tartotta vagy tartja a kapcsolatot, annak igazság szerint nem az a baja, hogy Menyhért Ildikó a KDNP vagy a Jobbik szimpatizánsa, hanem az, hogy cigány. Ez a hecckampány egy kétségbeesett, kifordított cigányozás, amit azok az arcok nyomatnak a legnagyobb élvezettel, akikből most elemi erővel előbugyogott az eddig elfojtott rasszizmus. Hiszen most úgy gyűlölködhetnek, teljesen büntetlenül faji alapon, hogy a mainstream baloldali és liberális média melléjük állt.