"Körülbelül másfél hete jöttem haza, csak pozitív tapasztalataim voltak. A feleségem nagyon féltett, nyugtatgattam, nem kell, felesleges. Tizenketten voltunk fellépők, mindenki máshonnan érkezett. Mindannyian kaptunk tolmácsot, luxusszállodában szállásoltak el bennünket, ahol még a CNN is ment. A telefonjainkat azonban elvették, internet nem volt, fotózni nem lehetett. Egy műkorcsolyacsarnokban léptünk fel. Elképesztő színvonalas fesztivál volt, tizenkét fogásos vacsorával és biztonsági szolgálattal".
És még az országot is megismerte, miközben biztonságban érezte önmagát és a hangszerét is.
"Szimpatikusak voltak, gyönyörű épületeket építenek, persze másfajta rendszer van ott, mint itthon, de nem diktátorok. Vannak problémáik, de erről nem tehetnek. Barátságosak és vendégszeretőek. Kaszinótól kezdve minden van ott! Sőt nagyobb kaszinószabadság van, mint itthon! Igaz, nem működik az ember telefonja, nincs internet, wifi. A diktátorság nézőpont kérdése. Máshogy működnek, de nincs ezzel semmi baj!"
Nehéz ezután mit mondani. Még jó, hogy nem szombaton, a kommunizmus áldozatainak emléknapján sikerült mindezt elmondania.
Ízlelgessük: