A Jobbik néppártosodásában oroszlánrésze van Török Gábornak – írja Nagy. Szerinte ez már több, mint „folyosói pusmogás, egyetemi pletyka”. Ezt "hitelesen" arra alapozza, hogy kis országban élünk, meg Törökkel vannak közös „barátai”. Nagy Ervin még azt is tudni véli: az „ősjobbikosok” kényes gyomra nem veszi be, hogy Török Gábor segít Vona Gábornak a Jobbik átpozícionálásában. Pedig „a Jobbik lelke mélyén még ott szunnyad a nemzeti radikalizmus parazsa, és kormányra kerülés után újra lángra kap majd”. Vagy mégsem...mert aztán azt írja „már rég kialudt a parázs”.
Nagy Ervin felrója Török Gábornak, hogy „jobbikos politikai panelekkel szapulja a kormányt, ugyanakkor elemzéseknek látszó írásokkal támogatja, magyarázza a Jobbik cukisodásának racionalitását és sikerét”. A gondolathalmazból természetesen a baloldali szavazók Jobbikhoz való vándorlása miatti rettegés sem maradhat el.
A kérdés - Török Gábor valós, vélt, nyílt, vagy csupán burkolt iránymutatásai mellett - továbbra is az, hogy mi lesz az eredeti, az alapítók által megálmodott Jobbikból. Az „ősjobbikosok” elvesztése után lesz-e annyi új, baloldali, Fidesz-gyűlölő szavazó, amennyi továbbröpítheti a párt népszerűségét. Mert ha bejön Török Gábor jóslata, és „igen” lesz a válasz, akkor magát a Jobbik nevet is le kell majd cserélni. Hisz a szó eredete a Jobboldali Ifjúsági Közösség egyesületben keresendő… Mi lesz ebből így? Egy győztes „ballik”?
- retteg Nagy, aki a Jobbik egykori alapítója volt, de lelécelt a párt jobboldali radikalizmusától elhatárolódva, most mégis ő kéri számon a párton a jobboldaliságot. Persze jó pénzért bármit, ha már politikusnak kevés volt.