Az eddigi vizsgálatok eredményeképp megállapítható, hogy a temetőt hosszú időn keresztül használhatta az itt élt népcsoport, ugyanis a legkorábbi sír mintegy négyezer éves, időszámításunk előtt 2200 körülről származik, a legkorábbi pedig időszámításunk előtt 1000 körül keletkezhetett. A korszakban ezen a vidékén élő népcsoportokról tudjuk, hogy letelepedett életformát folytattak. A szakemberek azt is tudni vélik, hogy az ebben a temetőben eltemetett egyének feltehetően a Körös-vidékről származtak, nem pedig messziről, Kelet- vagy Nyugat-Európából bevándorolt népcsoportok hagyatékáról van szó, ám hogy ez a csoport mennyire volt egységes vagy mennyire volt kitéve a más csoportokkal való keveredésnek, egyelőre nem ismert.
Más kultúrákkal ellentétben a Békés környékén egykor élt népcsoport az egészen fiatalokat is ugyanabba a temetőbe temette el, amelybe az idősebbeket, és sok esetben ugyanúgy urnában helyezték őket végső nyugalomra. Több népcsoportnál jellemző ugyanis, hogy a fiatalon elhunytakat az idősebbektől elkülönítve földelték el.
Parditka Györgyi régész az MTI-nek elmondta: a régészeti topográfiai vizsgálatok során elvégzett terepbejárás eredményeképp az 1980-as évek vége óta ismert volt a tény, hogy Békés város közelében bronzkori lelőhelyek vannak. Ám az úgynevezett Békés 103. lelőhelyet alaposabban csak 2010-ben kezdték el kutatni Paul Duffy, a torontói egyetem régészprofesszora vezetésével, aki régóta vizsgálja Békés megye régészeti emlékeit, a doktori disszertációját is ebből írta. A kutatócsoporthoz később csatlakozott Parditka Györgyi, Paja László antropológus és Julia Giblin amerikai régész. A feltárás 2015 óta úgynevezett oktató ásatásként folyik, így a világ több pontjáról érkeztek régészhallgatók a helyszínre.