Bakó Beának, az Azonnali újságírójának esze ágában sem volt részt venni a főpolgármester-jelölti előválasztáson. Ezt ő maga vallotta meg A no go-zóna, amibe 62 ezren belementek című olvasásra ajánlott véleménycikkében.
Nincs ezzel egyedül. Pláne nem, ha azt nézzük, hogy Budapesten a névjegyzék szerint valamivel több mint 1,4 millióan jogosultak szavazásra. Na de ne legyünk rosszmájúak, 62 ezren (és az előválasztás szavazásának lezárásig még biztosan növekszik ez a szám) mégiscsak fontosnak érezték a részvételüket, és tekintve, hogy ez az első ilyen előválasztás, az aktivitás egyáltalán nem elhanyagolható.
Ahogy azonban Bakó Bea is kifejti, közjogilag az előválasztás nem számít választásnak, jogilag egy légüres tér, így a rendes választásokra érvényes törvényi garanciák sem érvényesülnek. Van itt még más bökkenő is az Azonnali újságírója szerint, „és nem csak azért, mert a jelöltek és/vagy pártjaik kifejezetten ellenszenvesek” a számára, „hanem leginkább azért, mert semmi garancia nincs rá”, hogy nem verik át a szavazókat az előválasztáson. Az egész ugyanis egy gentlemen’s agreement, „amivel amúgy normális esetben nem lenne nagy baj, csakhogy a magyar ellenzékben (meg úgy általában a magyar politikában) nagyítóval is nehéz találni gentlemaneket”, írja Bakó Bea. Ezt pedig mi sem igazolja jobban, mint az EP-választás utáni ellenzéki újrapozicionálás, amely hátba szúrásokkal és megállapodások felrúgásával indult.
Az előválasztás bojkottjának indokához tehető még az is, hogy bár szubjektív, kinek, melyik párt szimpatikus vagy éppen ellenszenves, az ellenzéki főpolgármester-jelöltek és pártjaik ígéretei objektíven vizsgálva is elrugaszkodtak a valóságtól, hovatovább, konkrétumokat mellőző demagóg szlogenek.
Az is erősen kérdéses, mennyire tekinthető az előválasztás a demokrácia ünnepének vagy demokratikus aktusnak azután, hogy a DK és az MSZP is folyamatosan gáncsolta az online szavazást. Nem csoda, egyáltalán nem voltak abban érdekeltek, hogy a választók széles rétegeit bevonják, inkább csak a saját szekértáboraikat mozgósították. Meg volt ez szépen beszélve/tervezve, Karácsony Gergely már biztosnak is érezte a sikert, egészen addig, amíg a Gyurcsány család politikai vállalkozása el nem árulta. De ahogy az Azonnali újságírója is erre utal a cikkében, én sem hiszem, hogy ebben a történetben ez volt az utolsó árulás.