A jelenleg Ukrajnában folyó konfliktus minden eddiginél erősebben mutatta meg, hogy az, amivel a szakértők már hosszú ideje fenyegettek, bekövetkezhet: Oroszország kész fegyverként használni az energiát Európa ellen. Ezért mindennél fontosabb, hogy az orosz energiafüggést minél hamarabb sikerüljön felszámolni. Az eddigi eredmények azonban sajnos meglehetősen felemásak.
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Nehezen feloldható kommunikációs csapdahelyzetbe sétált bele a napokban az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság. Az Oroszország elleni hatodik szankciós csomag bejelentésekor ugyanis a hallgatóságnak erősen úgy tűnhetett, hogy a nagyívű tervek mögé sikerült megteremteni az európai egységet. Ez pedig nem csak azért lett volna nem kis lépés, mert a hatodik csomag minden eddiginél tovább menne azzal, hogy az orosz olaj importját teljesen betiltaná, hanem azért is, mert azt jelentené, hogy a kétkedő tagállamokat sikerült meggyőzni.
Ám az elmúlt hét megmutatta, hogy a helyzet közel sem ez. Sőt, Bulgária, Csehország, Szlovákia és Magyarország kormányai távolról sem elégedettek a mostani tervekkel, hiszen orosz olajfüggőségük mértéke igen jelentős. Nem meglepő módon a tiltakozásban most is a budapesti vezetés ment el a legtovább, hiszen számukra nem csak gazdasági, de politikai kérdés is a Moszkvával való jó viszony:
Orbán Viktor az elmúlt években propagandamédiája által szinte teljesen átállította a magyar közvélemény jelentős részét a moszkvai orientációra, a Fidesz szavazói pedig harcosan oroszpártiak.
Így aztán Ursula von der Leyen budapesti útjának nagyjából annyi hozadéka volt, hogy Orbán Viktor médiája látványosan beletörölhette lábát az Európai Bizottság elnökébe, az Európai Unió pedig elkönyvelhetett egy óriási presztízsveszteséget egy olyan autokrata vezetővel szemben, akit már réges-régen szankciók alá kellett volna helyezni, és nem egyezkedni vele. A jelen helyzetben pedig úgy tűnik, hogy az Európai Unió csak rossz opciók közül választhat: vagy kitáncol az egész hatodik szankciós csomag mögül, vagy kiveszi belőle a lényeget, az olajvásárlás tilalmát. Mindkét opció óriási arcvesztést és a Moszkva által irányított Orbán Viktor előtti meghajlást jelentené. Nem mellesleg pedig azt az üzenetet küldené a világ számára, hogy Európa nem egységes.
Ugyanakkor az orosz energiafüggés jelentette veszély politikai játszmáktól függetlenül is valós, különösen Magyarországon. Az elmúlt évtizedben pedig a helyzet csak súlyosbodott, a magyar kormány hathatós hozzájárulásával. Objektíven szemlélve tehát az olajembargós javaslat felfüggesztése legfeljebb Orbán rendszerének lehet győzelem, az országnak aligha, hiszen ha a váltás nem történik meg, magyar emberek millióinak biztonsága marad egy olyan rendszer kezében, amely kénye-kedve szerint kapcsolja le az olaj- vagy éppen a gázszállítást. Ha az Európai Unió valóban komolyan gondolja, hogy globális szereplő akar lenni, ilyen kockázatot nem engedhet meg, még annak árán sem, hogy egyes autokrata vezetőkkel kemény csörtéket kell végigvinnie.
A cikk szerzője Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő.