A környékbeliek - akik között sok a kisgyerekes család - napokon át érezték a bűzt anélkül, hogy bárkitől is információt kaptak volna, mit is szagolnak. Végül a következő héten tájékoztatták a közelben található társasházakat, hogy a munkálatok során olyan beton kazettákat találtak, amelyekben
ismeretlen, bűzös anyag volt.
A kazettákat visszatemették, a talált anyagot bevizsgáltatják.
Kérdésünkre az építkezést kivitelező Metrodom Csoport azt válaszolta: a vizsgálatok lezajlottak, ám azokról írásos jegyzőkönyvet még nem állítottak ki, csak "szóban kapták meg az eredményeket". Ezek szerint az ismeretlen anyag lúgos kémhatású, de a bőrgyártás jellemző mérgező melléktermékeit nem mutatták ki benne. A beton kazetták szerintük
az egykori bőrgyár áztatókádjai lehettek.
Úgy vélik, a folyadék
"sem a lakók, sem az építkezésen dolgozók egészségét nem fenyegeti"
ugyanakkor hozzáteszik, hogy
"veszélyes hulladéknak számít"
amelyet a "környezetvédelmi előírások betartásával" szállítanak és helyeznek el.
Erre a műveletre azonban válaszuk szerint csak ma került sor. Tehát a bűzlő anyagot, amelynek összetételével és veszélyességével a vizsgálatok elvégzéséig maga a cég sem lehetett tisztában, a feltárás után
még két hétig az építkezés területén hagyták.
A cég a lakosságot úgy tájékoztatta, hogy a bűzt az önkormányzat jelezte nekik még az első napon. Ám az újpesti Városüzemeltetési és Környezetvédelmi Osztály érdeklődésünkre azt írta, csak szeptember 6-ikán, vagyis öt nappal később szereztek tudomást a porblémáról. Méghozzá lakossági bejelentés nyomán. A metrodom tehát
nem érezte úgy, hogy ha egy ismeretlen, bűzlő anyagot talál, amelyről maga is úgy véli, hogy el kell küldenie vegyelemzésre, akkor erről talán az önkormányzatot is tájékoztatnia kellene.
A cég kérdésünkre azzal indokolta a bejelentés elmaradását, hogy először a vizsgálat eredményét akarták megvárni, "mert csak ennek ismeretében dönthető el, kit kell megkeresnünk (ha erre egyáltalán szükség van)". Különben is, "az önkormányzat ebben az ügyben nem rendelkezik szakhatósági jogosultságokkal". A Metrodom arra kifejezett kérdésünk ellenére sem tért ki válaszában
miért keltette azt a hamis látszatot a környékbelieknek adott tájékoztatás során, hogy a városházán már tudnak a bűzről, és annak forrásáról?
Nehéz nem arra gondolni, hogy ezzel a lakossági bejelentéseknek kívánták elejét venni, éppen azt igyekezve meggátolni, hogy az önkormányzat valóban értesüljön a problémáról.
A városháza tájékoztatása szerint, miután tudomást szereztek a bűzről, nyilatkozattételre szólították fel a Metrodomot amelynek azóta sem tettek eleget. A önkormányzat pedig nem végzett méréseket az esetleges egészségkárosító hatások kivizsgálására. Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy a környéken lakók saját maguk és gyermekeik egészségét
kénytelenek lesznek egy olyan cég információira bízni, amely már az ügy elején se volt velük teljesen őszinte.
A Metrodom egyébként azt írja: az ominózus beton kazetták előkerülésére nem számíthattak, hiszen a földhivatali állományból a korábbi építményeket már törölték. A cég szerint
a korábbi bontást nem végezték el teljes körűen.
Hogy erre mikor és hogyan került sor, egyelőre nem tudni, mivel a Metrodom nem ismeri a vonatkozó dokumentumokat, az önkormányzat pedig nem vizsgálódik az ügyben.
Az egykori Táncsics Bőrgyár egyébként 1999-ben zárt be végleg. Az üzem területén hagyott veszélyes hulladékok elszállítására egy 2001-ben született Magyar Nemzet cikk szerint még akkor sem került sor.
Adott tehát
- egy számos mérgező anyaggal dolgozó gyár,
- amelynek veszélyes hulladékával megszűnése után évekkel sem foglalkozott senki.
- Adott egy cég, amely közel húsz esztendővel később bűzlő anyagot talál e gyár egykori telephelyén,
- erről nem tájékoztatja az önkormányzatot,
- viszont a lakosságnak azt mondja, hogy a városházán már tudnak mindenről.
- És adott egy kerületi vezetés, amely ennek a cégnek az információira vár, saját mérést nem végez,
- a minden bizonnyal szabálytalanul végzett két évtizeddel ezelőtti bontás ügyében pedig nem vizsgálódik.
Ez így együtt nem hangzik túl biztatónak a környékbeliek számára. Meg úgy általában senkinek, aki még mindig makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy jogállamban élünk, ahol mindenkinek vállalni kell a felelősséget a tetteiért. Ami engem illet, én még semmiképp se szeretném elengedni ezt az illúziót.