A katolikus világegyház legnagyobb rendezvénye készül Budapesten: a magyar főváros rendezi az idei Eucharisztikus Világkongresszust. A hívek és zarándokok százezreit megmozdító eseménysorozat eredetéről, programjáról és céljairól beszélgettünk Fábry Kornél atyával, a kongresszus főtitkárával. A közösségi médiában is aktív katolikus papnál rákérdeztünk, hogyan viszonyulnak az ünnepséghez a hazai protestáns egyházak, valamint arra is, hogyan szólítják meg a templomba nem járó embereket.
Az Eucharisztikus Kongresszus a legnagyobb esemény a katolikus világegyház életében. Az utca embere „csak” azt nem érti, hogy mi az Eucharisztikus és mi a Kongresszus. Tehát mi is ez a rendezvénysorozat?
Ha előadást tartok, én is azzal szoktam kezdeni, hogy két szót nem szoktak ebből érteni. Vegyük sorban! Az „eucharisztia” görög szó, hálaadást jelent, de jelenti a szentmisét és magát az Oltáriszentséget is, tehát hogy mi hisszük, Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ezért nem is lehet egy szóval lefordítani. A „kongresszus” pedig a szó eredeti értelmében értendő, ami összejövetelt jelent. Tehát nem azt, amikor háromszázan hallgatnak előadókat, hanem amikor sokan összegyűlünk. Ha le kéne fordítanom, hogy milyen jellegű rendezvényről van szó, akkor azt mondom, hogy ez nem egy ifjúsági világtalálkozó, hanem egy eucharisztikus világtalálkozó. Ennek során jelentős eseményeket rendezünk. Lesz a hét során egyfajta lelkigyakorlat, ami maga a kongresszusi rész, és nagyszabású szentmisék, eucharisztikus fáklyás körmenet, koncertek, előadások.
Itt Jézus van a központban.
Az egyház részéről pedig kilépés a falakon kívülre, hogy Jézusról tanúságot tegyünk, hiszen Ő az, aki örök életet tud adni.
Honnan ered ez a világméretű találkozó?
A története onnan indul, hogy 1874-ben egy Émilie Tamisier nevű francia kisasszony azt látta, hogy a nagyon elvilágiasodott Franciaországban az egyháznak továbbra is van üzenete. Ezért ő egy zarándoklatot szervezett az Eucharisztia jegyében. Ezt évről évre megtette, egyre többen csatlakoztak hozzá, a végén pedig már ötvenezer zarándokról beszéltünk. Felfigyelt rájuk a francia püspöki kar, és azt mondták, hogy ennek a zarándoklatnak a végére illesszünk hozzá egyfajta kongresszust, egy katekézissorozatot, egy tanítást az Eucharisztiáról, mert hittitokról van szó. A misében is ezt mondjuk: „Íme, hitünk szent titka!” Tehát csak hittel tudjuk elfogadni, hogy abban a kenyérben és borban Jézus valóságosan jelen van. A kongresszusnak azután egyre terjedt a híre, elhagyta a francia nyelvterületet, egyre többfelé tartottak ilyen kongresszusokat. Végül 1893-ban Jeruzsálemben rendeztek egy olyat, ahova már a pápa is legátust küldött, 1905-ben pedig X. Pius volt a házigazdája Rómában a kongresszusnak. Kezdetben évenként rendezték, aztán a történelem néha közbeszólt, ma pedig már kialakult rendszere van, hogy négyévenként tartjuk. A szokás az, hogy egyik alkalommal Európában van a vendéglátó város, másik alkalommal egy másik kontinensen, akárcsak az ifjúsági világtalálkozók esetén. Könnyű megjegyezni, hogy mikor rendezünk Eucharisztikus Kongresszust: amikor olimpia és foci Európa-bajnokság is van! Így volt 2008-ban Québecben, 2012-ben Dublinban, 2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban, 2020-ban pedig Budapesten lesz.
„Kérjetek és kaptok!”
Hogyan esett a választás épp a magyar fővárosra?
Erdő Péter bíboros atya tavaly pünkösdkor azt mondta, hogy megvalósult az evangélium: „Kérjetek és kaptok!” Nyilván szó volt róla, hogy Európa lesz a következő helyszín, Közép-Európában korábban a lengyelországi Wrocławban volt kongresszus, bíboros atya pedig jelezte, hogy szívesen vendégül látnánk ezt a nagy eseményt.
1938-ban már volt Budapesten Eucharisztikus Kongresszus, ami egy nagy lelki megújulást hozott az országnak. Akkor a Szentszék küldötte Pacelli bíboros volt, akit később XII. Pius néven pápává választottak. Most ki várható a Vatikánból magas szintű legátusként?
Erre még nem kaptunk választ, a Szentatya sem válaszolt arra, hogy személyesen jön-e. De akár jön a pápa, akár nem, egy legátust mindenképp kijelöl. A szokásjog szerint a régióból, az adott kultúrkörből szoktak egy bíborost kijelölni, de egyelőre nem tudjuk, ki lesz.
Lehetséges tehát, hogy maga Ferenc pápa látogatja meg a kongresszust?
Választ még nem adott, tehát nem mondott se nemet, se igent. És emlékezhetünk, csíksomlyói látogatása is csak néhány hónappal az esemény előtt derült ki.
A múlt héten a Krisztus-hívő egyházak a keresztény egység hetén az egységért imádkoztak. Az Eucharisztikus Kongresszus viszont kimondottan egy katolikus rendezvény. Hogyan fogadják a protestáns egyházak azt, hogy Magyarország lesz ennek a rendezvénynek a házigazdája?
Eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy örömmel vették. Evangélikus testvéreink például meghirdették az Úrvacsora Évét – ily módon is csatlakozva az Eucharisztikus Kongresszushoz. Mi is igyekszünk nyitottan állni a keresztény felekezetekhez. Mi sem mutatja jobban ezt, mint hogy az eddig szervezett előzetes konferenciák mindig tartalmaztak ökumenikus részt. Tavalyelőtt novemberben volt egy eucharisztikus tudományos konferencia Esztergomban, ahol két zsidó rabbi is előadott az utolsó vacsora és a szédereste közötti kapcsolatról, valamint a házi áldásokról tartottak érdekes előadásokat. Jelen volt három ortodox egyház képviselője, akik szintén az ő területüket mutatták be, illetve református és evangélikus püspökök is tartottak előadást. Azt tapasztaltuk, hogy
az Eucharisztia sokkal inkább összeköt, mint hogy szétválasztana bennünket.
Nagyon érdekes volt meghallgatni egymást, hogy ki mit gondol az Úrvacsoráról, az Eucharisztiáról. Nyitottságot tapasztalunk a részükről is, így párbeszéd nyílt róla. Nagyon sokfelé látom, hogy kisebb konferenciákat tartanak szintén ökumenikus szervezésben. Tehát úgy tapasztalom, hogy a protestáns felekezetek is örömmel fogadták, és a maguk módján be fognak kapcsolódni.
Hogyan viszonyulnak a reformátusok és az evangélikusok az Oltáriszentséghez, ami a katolikusok számára Krisztus, náluk pedig nem?
Igazából ezt ők tudják a legjobban elmondani, de lényegében arról van szó, hogy evangélikus testvéreink vallják: az Úrvacsorát annak vétele pillanatában Krisztus testeként és véreként veszik magukhoz. Református testvéreink esetében kifejezetten egy megemlékezésről beszélünk, ők az utolsó vacsora emlékére nagy tisztelettel veszik magukhoz a kenyeret és a bort, tehát náluk nincs átlényegülés. Hogy a katolikus Eucharisztiáról hogyan vélekednek? Érdekes, azt figyeltem meg elsősorban fiatal lelkészeknél, hogy egyre többen úgy gondolják, náluk is Eucharisztia van, de ez nagyon egyéni kérdés.
Hit és kultúra
A kongresszuson konkrétan milyen rendezvények lesznek, és ezekről hol tájékozódhat a széles közvélemény?
Van egy hivatalos honlapunk, az iec2020.hu. Ezt az angol rövidítésből – International Eucharistic Congress – örököltük. Ott megtalálható a teljes program, valamint a legtöbb előadó, közreműködő is. Vegyük kronológiai sorrendben! Szeptember 10-től 12-ig lesz egy teológiai szimpózium a Szent Adalbert Központban, Esztergomban. Ez egy szűk körű, néhány száz fős tudományos konferencia. Utána szeptember 13-án délután 3 órakor kezdődik az ünnepélyes megnyitó és nyitó szentmise a Puskás Ferenc Stadionban, ahová mindenkit várunk szeretettel. Ez elsőáldozással is egybe lesz kötve,
idáig négyezernél is többen jelezték, hogy ott szeretnének elsőáldozók lenni,
de még nyitott a lehetőség. Ez egy szép, közös ünnep lesz.
Honnan érkeznek az elsőáldozók?
Nem tudom a pontos statisztikát, hogy mennyi a magyarországi és mennyi a határon túli magyar, de még Alaszkából is jelentkezett ott élő magyar elsőáldozó, tehát nagy az érdeklődés.
Folytassuk a programmal!
Hétfőtől péntekig reggeltől kora délutánig a Hungexpón leszünk, a program egy közös reggeli imával, a laudessel kezdődik, utána a világ minden részéről érkező bíborosok tartanak előadásokat. Ezt követően lesz egy tanúságtétel, majd szünet után közös szentmise. Az ebédet követően fakultációs programokból lehet választani. A szerda egy különlegesebb alkalom lesz, mert ekkor a plébániák látják vendégül az ide zarándokló híveket. Itt szentmise, kultúrprogram és agapé, azaz szeretetlakomán látják vendégül a meghívott főcelebránst és kíséretét. Csütörtök este lesz a közösségek szentségimádása a Szent István-bazilikában, ez egy kétórás rendezvény. Péntek az ifjúságé. A Papp László Sportarénában lesz Ákos-koncert és ForrásPont. Szombat délelőtt a családok fesztiválja lesz a Margitszigeten. Ide kifejezetten a kisgyerekeseket várjuk, hiszen őket is szeretnénk bevonni ebbe az egész eseménybe. Szombaton délután 5 órakor kezdődik egy ünnepi mise a Parlament előtt bíboros atya vezetésével, amit egy eucharisztikus fáklyás körmenet követ a Hősök terére.
1938-ban Szent Jobb-körmenet volt a Hősök terére, most pedig az Oltáriszentséggel vonulunk Budapest utcáin imádkozva, ünnepelve.
Vasárnap lesz az ünnepi zárómise, a Statio Orbis, ami 11 órakor kezdődik a Hősök terén, ezt a szentszéki legátus fogja celebrálni, vagy ha jön Ferenc pápa, akkor természetesen ő személyesen. A szombat és vasárnap annyiban különleges még, hogy az ország és a Kárpát-medence ministránsait hívtuk meg egy közös találkozásra, hogy ezeken a szentmiséken ministránsként vegyenek részt.
A liturgikus programokon túl mi várja még a Budapestre látogatókat?
A kongresszussal egy időben zajlik az Ars Sacra fesztivál, ami nagyon sok kulturális programot ajánl az ide érkezőknek, és úgy vélem, ez egy jó lehetőség bemutatni a magyar kultúrát. Lesznek kiemelt kulturális események. A többi között ilyen lesz hétfőn a Csík zenekar koncertje a Művészetek Palotájában, a Moszkvai Pátriárkátus kórusa a Zeneakadémián, illetve szerdán a 100 Tagú Cigányzenekar koncertje az Erkel Színházban. Tehát lesznek ilyen kicsit profánabb rendezvények is, melyek bemutatják kultúránk egy szeletét. A Műcsarnokban pedig kiállítás várja az érdeklődőket.
Mennyire jelenik meg a kongresszuson a rendező ország kultúrája?
Ahogy például a vizes vébé megnyitóján is
előkerült a magyarság története, a táncunk, az énekünk, ezeket szeretnénk bevinni apró cseppekben akár a Hungexpón átvezető műsorként, akár az Ars Sacra fesztivál keretében is.
Tehát szeretnénk megmutatni a saját kultúránkat, ugyanakkor én azt gondolom, négy nagy célja van ennek a kongresszusnak. Először is Krisztust szeretnénk imádni és megdicsőíteni ebben az egy hétben, hiszen ő ad örök életet. Másodszor szeretnénk megerősíteni a katolikusokat az Eucharisztiába vetett hitükben. Merthogy hittitokról van szó, ezt erősíteni kell. A harmadik egy tanúságtétel a világ felé Isten szeretetéről, aki nemcsak emberré lett, meghalt és feltámadt, de köztünk marad az Élet Kenyerében. A negyedik az evangelizáció. Ferenc pápa is mondja, hogy menjünk ki a falakon kívülre, mondjuk el az örömhírt, hiszen az egyház épp a misszióért van.
Hogyan lehet megszólítani azokat, akik – mondjuk így – csupán a „maguk módján vallásosak”?
Mi minden jó szándékú embert szeretettel várunk erre a nagyon nagy és a mi életünkben vissza nem térő eseményre. Úgyhogy igyekszünk a Facebook, az Instagram és egyéb kommunikációnkkal megszólítani azokat is, akik nem templomba járók. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy ez egy katolikus rendezvény, ahova mindenkit várunk szeretettel. A templomainkon egyre többször látjuk a molinót:
Találkozz Jézussal Budapesten!
Ez nagyon jól lefordítja azt, hogy mi az Eucharisztikus Kongresszus.
Az Eucharisztia maga Jézus, a Kongresszus a találkozó, Budapest pedig a helyszín.
Tehát ez nem a világ végét hirdeti, hanem azt, amit Jézus mondott: „ahol ketten-hárman összegyűlnek, ott vagyok köztük”.
Szükséges regisztrálni a rendezvényekre?
A Puskás Stadionba helyre szóló jegyek lesznek, a Hungexpóra pedig napi belépés van, tehát ide elengedhetetlen a regisztráció. Ezen kívül nekünk, rendezőknek nagy segítség, ha a hétvégi rendezvényekre jelzik a részvételüket az ide zarándoklók. Várhatóan oda egy csoportos regisztráció elég lesz, amely megmutatja, hogy honnan és mennyien érkeznek. A regisztrációt is az iec2020.hu honlapon lehet megtenni.
Megmozdultak a hívek
Milyen eredményre számítanak lelki értelemben, illetve számszerűsíthetően?
Ez nagyon nehezen mérhető. Ami a létszámot illeti,
százezres nagyságrendben gondolkodunk,
leginkább a hétvégi szentmisék kapcsán. A tapasztalat az, hogy Cebuban és Dublinban olyan 10-15 ezer ember vett részt a délelőtti programokon, a nagy eseményekre ott is nagyságrendekkel többen látogattak el. Dublinban 85 ezren, Cebuban 1,5-2 millióan voltak a körmeneten – nyilván, a Fülöp-szigetek egy mélyen vallásos ország. Lelki értelemben pedig már most látom a kongresszus előkészületeinek gyümölcseit. Nagyon sok minden elindult a hároméves felkészülési idő alatt. Sok plébánián megmozdultak a hívek, gondolhatunk a Szentségimádás Iskolájára, arra, hogy templomok nyíltak meg, sok helyen akár 0-24-ben be lehet térni imádságra. Ezen kívül elindítottuk az Evangelizáció Iskoláját, hiszen a harmadik felkészülési évnek a misszió a témája: hogyan lehet továbbadni az örömhírt másoknak? A tudományos konferenciák is sokakat segítettek, kiadványainkat is sok helyen alkalmazzák. A világméretű szentségimádást is meghirdettük, legutóbb 54 országban 1118 helyszínen vettek részt a hívek. A kongresszus szimbólumát, a Ferenc pápa által megáldott Missziós Keresztet fogadva sok plébánián fantasztikus programokat szerveztek. Vagyis
az előkészületek is mutatják, hogy jó együtt imádkozni, tudni egymásról.
Azt gondolom, ez a legfontosabb: erősítsük egymás hitét, mert ha tudom, hogy nem vagyok egyedül a hitemmel, az engem is erősít. Ez egy startkő, aminek megerősödött hitünkből fakadóan lesznek gyümölcsei, bátrabban merünk tanúságot tenni hitünkről. Az Egyház él és fiatal!
Még mindig félnek a hívek?
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy – nyilván idősebb generációnál – ha nekik beszélniük kell a hitükről, az számukra merőben új. Hiszen olyan korban nőttek fel, amikor tilos volt beszélni róla, sőt kockáztattak börtönt, állásvesztést stb.
Egy ekkora rendezvény milyen infrastrukturális beruházásokat igényel Budapesten?
Maga a rendezvény – ahogy 1938-ban is – együtt jár templomok, közösségi házak felújításával, építésével, hogy legyen hely, ahol közösen megélhetjük hitünket. A műemlék templomaink pedig a magyarság közös kincse, aminek megőrzésére érdemes pénzt fordítani. A városban részünkről csak ideiglenes változtatások lesznek szükségesek, gondolok arra, hogy a Hősök terén pódiumot kell emelni a kétezer fős kórusnak, kordonozás stb. Maradandó beruházásra nincs szükség.
Milyen forrásból finanszírozzák a rendezvényeket?
Állami és egyházi forrásból, valamint a résztvevők befizetett regisztrációs díjából és adományából tudjuk megvalósítani.
Vlog vs. könyv
Kornél atya azon kevés egyházi személy közé tartozik, aki aktívan használja a közösségi médiát. Az Ön esetében honnan jön az ihlet?
A Misevlog abból a tapasztalatból jött, hogy nagyon sokan úgy járnak szentmisére, hogy nem kaptak liturgikus képzést. Ugyanakkor azt látom, hogy miután elmagyarázom, hogy mi miért történik a misében, például miért csókoljuk meg az oltárt az elején, miért osztunk áldást a végén, nagyon sok ember jobban bele tud kapcsolódni a misébe. Innen jött az ötlet, hogy ha már az Eucharisztikus Kongresszusra készülünk, akkor ezt egy vlog formájában tegyük nyilvánossá.
A vlog pedig olyan műfaj, amit nagyon sokan szívesen fogyasztanak. Mert ezt ki lehet adni egy háromszáz oldalas könyvben is, de azt nem olvasnák el ennyien. Egy pár perces videót viszont szívesen megnéznek.
A pozitív visszajelzésekből jött a most induló folytatás is, ami az egész egyházi év kiemelkedő liturgiáit mutatja be.
Mik a reakciók?
Jöttek olyan visszajelzések is, hogy „én ateista vagyok, de végignéztem, és nagyon köszönöm, most már tudom, miről szól a mise”. Vagy egy református köszönte meg ugyanígy. Ha pedig a hatékonyságot nézzük, prédikációban meghallgatja néhány száz ember. De ha felteszek egy videót, megnézik tizenötezren, nem beszélve a hitoktatókról, akik egy-egy részre fel tudják építeni a liturgikus témájú hittanórájukat. Vagyis ugyanazzal a befektetett idővel sokkal többekhez jut el az információ.
Ez a vlog tehát nem szórakoztatás, hanem tudásátadás,
arra viszont az egyik leghatékonyabb eszköz. A szentmise azonban kifejezetten közösségformáló hely, ott találkozás történik, amit a vlog nyilván nem helyettesít.