Azt egy pillanatra se higgye senki, hogy az ilyen valóságshow-féle produkciók póráz nélkül szabadon engedett, önálló karakterek önkifejezésére épülnek. Frászt: szinte minden megtervezett, szabályozott, és olykor szigorúan szankcionált, hiszen az üzletet nem veszélyeztetheti néhány utcáról összekapart, az ingyen piától magáról megfeledkező szerencsétlen.
Az alább látható, a TV2 hivatalos oldaláról beillesztett két videó azt örökítette meg, ahogy két fiatal lány kamerák és társaik tekintetének kereszttüzében a földre pisilnek, majd mindezt Blaha Lujza téri c-kategóriás hangnemben tárgyalják ki.
A komoly szerződések védte forgatókönyvek szélső határait az ilyen műsorok jól láthatóan, évadról évadra kijjebb tolják, s lényegében így jutottunk el a zuhanyzásokat cenzúra nélkül bemutató éjszakai műsorszámoktól odáig, hogy ma már maguk alá hugyozó nőket kell nézni. S hogy szégyen-e, hogy egy piacvezetéshez közeli tévécsatorna mindezt értékes tartalomnak értékeli? Itt válik ketté az értékelvűség és gerillaszintre süllyedt marketing. Hiszen tudjuk, hogy a negatív reklám is reklám, a nézettség után érkező bevételeket számláló fejeseket pedig egyáltalán nem érdekli, hogy a műsort azért nézik meg, mert sikeres, vagy azért, mert botrányokat kavar.
Ha előbbi nem megy, vészmegoldásnak ott az utóbbi.
Ugyanakkor az ilyen jeleneteket nézve válik teljesen érthetővé az is, hogy miért él a köznyelvben oly aktív életet az a sarkos álláspont, hogy az ilyen csatornákat műsoraikkal együtt kellene lehúzni a vécén. Mert ezek nemcsak értéktelenek, de az egészséges társadalom kiépítésére való törekvéseknek agresszív gátat is szabnak.
De hogy eme hatóságilag szégyenszemre le nem tiltott pöcegödör egyik dicső szereplőjétől idézzünk:
"Ez az Éden Hotel nem? Basszátok meg!"
Az ilyen műsortartalmak elleni tiltakozást nem a prűdség, a humorérzék hiánya, vagy valamilyen ultrakonzervatív világnézet mozgatja. Itt arról van szó, hogy az öncélú, naturista gusztustalankodást illene meghagyni az internet sötét, beteg zugainak, ahol kiszolgálhatják mentálisan sérült célközönségüket, ez viszont nem egyenlő azzal a magyar társadalommal, amelyik éjszakánként kénytelen fut bele az egyik legnagyobb tévécsatorna ún. „műsorkínálatába”.