A fal nem fog jól mutatni. Különösen, hogy a trianoni határon fog húzódni. Ahol persze útlevéllel, sőt már egy személyivel is átmehetünk és átjöhetnek a délvidéki magyarok ezután is. De akkor is, a hideg kiráz tőle. Viszont más megoldás egyelőre nem látszik. Líbiában, Szíriában és Irakban még éveken át eljátszadoznak egymással a cinikus nagy-és kishatalmak, a törökországi és libanoni menekülttáborokban maradnak az embertelen viszonyok, Fekete-Afrika marad a nyomorúság mély szakadékában, Brüsszel bürokratái pedig két szendvicszabáló konferencia közben legyártanak még pár tonnányi jelentést. S közben az európai államok szépen lassan rájönnek, hogy ezzel a kérdéssel mindenki egyedül maradt, és mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. Nekünk egyelőre ennél a gusztustalan falnál nem jut jobb, és ennél jobb ötlete egyelőre senkinek sincs. De, ha már megépül, és ezt kell bámulnunk Szabadka felé utazva - akkor nem ártana, ha azért működne is.
A kormány a spanyol, bolgár, és török példára hivatkozik. Ez utóbbi mondjuk messze nem ugyanaz, mint az első kettő, hiszen a török határ másik oldalán vitathatatlanul a pokol van, aki onnan menekül, az szinte biztosan az életét menti - de, hát nem is fideszes kommunikáció lenne, ha nem lenne benne legalább egy baromság, rossz párhuzam, vagy csúsztatás. Vannak itt ennél jóval fogósabb kérdések is.
A ceutai és a bulgáriai fal három méteresnek indult - mostanra az előbbit hat, az utóbbit tíz méteresre magasították. A észak-afrikai spanyol exklávéban 1993 óta épül a védmű, amely ma már három lépcsős erődítmény, több kilométeres pufferzónával, hang-és fényérzékelőkkel. A 8,5 kilométeres szakaszt a nemzeti gárda és a rendőrség több, mint 1100 fegyverese őrzi. A 30 kilométer hosszú bolgár fal mentén 1500 rendőr állja útját az illegális határátlépőknek.
A magyar kerítést négy méter magasra, és 175 (százhetvenöt) kilométer hosszúra tervezik. És egyelőre még semmit sem tudunk arról, ki fogja őrizni. A visszaállítandó határőrség követelésének borsóját hónapok óta lankadatlanul hányja a falra a Jobbik, ám a kormány eddig még érdemi válaszra sem méltatta a felvetést. Maradnak tehát a rendőrök. Akiknek amúgy júliustól 30%-os, jövőre pedig plusz 5%-os béremelést ígértek. Vagyis az állomány bővítésére aligha lesz pénz. Az elmúlt évek közbiztonsági mélyrepülése után már ott tartunk, hogy igazából minden településre kellene legalább egy rendszeresen arra járó zsaru.
Tehát, ha a határzár őrzésére a rendvédelmi feladatok rovására csoportosítanak át embereket, akkor attól talán valóban nem kell tartanunk, hogy Musztafa a Szeged környéki tanyavilágban fog csövezni - viszont lehet, hogy azokat a tanyákat kétszer gyakrabban fogják kifosztani. Ha viszont a falat nem őrzik komolyan, akkor azon könnyedén átjuthat majd bárki - ha addig nem hordják el MÉH-be a szögesdrótot a határ innenső oldaláról. A ceutai hat méteres, szigorúan ellenőrzött falra is rendszeresen felmásznak az elkeseredett afrikaiak, és akadtak már jópáran, akiknek még ezen is sikerült átjutni.
Önmagában a fal nem fogja eltántorítani azokat, akik mindenüket hátrahagyva, az egész életüket egy lapra feltéve eltántorogtak idáig. A zseniális fantasy regényben és sorozatban, a Trónok Harcában a vadak sem álltak meg a Fal előtt, csak azért, mert magas. Mögöttük ugyanúgy nyomorúság és üldöztetés volt - előttük viszont ott állt az Éjjeli Őrség is. Ezért nem jutottak át.
Úgyhogy a kormány előtt két út áll. Vagy a szegedi Csillagban toboroznak szüzességet és életen át tartó szolgálatot fogadó erőszaktevőket, meg gyilkosokat, mint a fantasy regényben a Hét Királyság. Vagy vesznek egy nagy levegőt, és végre felállítanak egy határrendészeti szervet.
Felőlem nevezhetik határrendőrségnek, határőrségnek, vagy akár Éjjeli Őrségnek is, csak legyen már végre. Mert a fal enélkül csak apró bukkanó lesz bevándorló áradat útjában.