A szegedi Radnóti Miklós Gimnázium egyik osztályának mintegy harmada tántorog ki ősszel Nyugat-Európába, mivel úgy látják, hogy a hazai egyetemeken nem kapnának megfelelő tudást: az osztály 28 tanulójából 10-en folytatják tanulmányaikat Nagy-Britanniában, Cambridge-ben és Oxfordban.
A matekos osztály fergeteges eredménnyel érettségizett: a 146 érettségi jegyükből csak három volt négyes, a többi mind ötös.
Magyarország valóban büszke és erős ország, mert megteheti, hogy a legtehetségesebb, legjobb utánpótlása nyakába szedje a világot, és jó eséllyel haza se tévedjen, legfeljebb karácsonykor húsvétkor, vagy halottak napján, hogy lássa azért egyszer az unoka is a nagyi sírját.
Az is igaz persze, hogy a rendszernek pontosan rájuk nincsen szüksége, sőt, potenciális veszélyforrást lát bennük. Mert fiatalok, okosak, tanultak, függetlenek, nehezen megvezethetőek, nehezen megvehetőek, mert nehezen lekenyerezhetőek.
Mert nem vesz be a gyomruk néhány kiüresített jelszót, mert érdekli, hogy a nettó bűnözőkből álló hatalom szénné lopja magát, mert vagy csak röhög a propagandán, vagy küzd is ellene.
Mert ettől lesz értelmiségi.
Na rájuk itt nincs szükség.
Szükség van viszont kilúgozott agyú szerencsétlenekre, rendszertől függő és rendszerből élő csatlósokra, a rendszerpropagandától beszűkült tudatállapotú hívőkre. Szükség van összeszerelő üzemekben napszámban tengődőre, kritikátlanul bólogatóra és persze szükség van e cikk alatt megjelenő fideszes bérkommentelőre is.
Csak az okosra, a tanultra, a tehetségesre, a képzettre nincs szükség. Mindezt persze úgy, hogy a magát nemzetinek, konzervatívnak tartó, de mára pusztán csak és kizárólag a hatalomért létező hatalom előszeretettel hivatkozik arra a Klebelsberg Kunóra, aki ha köztünk élne, nádpálcával kergetné el ezt a galerit a hatalom közeléből.