Ennek formális része elmondása szerint a Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium és a Miniszterelnökség hármasában születik, ennél nagyobb hangsúly van azonban a meg nem ismerhető, informális folyamatokon.
Rengeteg ügyről a legmagasabb szinten, központosítva, személy- és akaratelven születik döntés,
ez pedig nagyon hasonlít arra, ahogyan az 1970-es években intézték az ország ügyeit, amikor a tényleg fontos dolgokat sosem akarták kimondani vagy leírni, hogy ne lehessen azt mondani, hogy bárki is elárulta a hazát.
Ennek megfelelően Csaba László szerint a gazdasági döntések és bűncselekmények bizonyíthatósága nagyon bizonytalanná válik, ez a bizonytalanság pedig lassan minden döntéshozatali mechanizmusra érvényessé válik, hiszen
vannak olyan kormányülések, amelyekről semmiféle dokumentáció nem készül.
A közgazdász rámutatott, hogy ez a "politika elsődlegességének" jegyében működik így, hogy
"mindenféle fék és ellensúly nélkül lehessen döntéseket hozni".
Ez szerinte különösen a migráció és az MTA kérdésében nyilvánul meg jelenleg, amit mindkét esetben nyilvánvalónak és nagyon károsnak tart.
Csaba László szerint a szakpolitika háttérbe kerül a nagypolitika javára, az apparátus maximum a legsúlyosabban elnagyolt döntések következményeit próbálhatja tompítani, rosszabb esetben pedig utólagos hatástanulmányokkal igazolja a politikai döntést.
A szakember szerint a kormány mást mond, mint amit tesz az innováció és oktatás terén:
"Ha az innovációnak, a tanulásnak a szerepe fontos, akkor nem rövidítjük le az iskolába járás idejét."