A történet azonban túlmutat egyetlen politikai holdudvar sorsán. Egyre inkább kirajzolódik az a kulturális irányváltás is, amelyben bizonyos, korábban meghatározó nemzeti-konzervatív előadók és produkciók kiszorulni látszanak a közpénzből fenntartott nyilvánosságból. Az Ismerős Arcok, FankaDeli, Bársony Bálint és az MRP vagy éppen a Magyar Banda eltűnése a rádiókból és más közpénzes felületekről legalábbis komoly kérdéseket vet fel - hívta fel az Alfahír figyelmét a jelenségre Kollár László, a Jobbik korábbi képviselőjelöltje.
Közben úgy tűnik, egy másik kulturális ízlés kezd meghatározóvá válni. Egy olyan közegé, amelyhez többek között Tarr Zoltán és Ruff Bálint körei is köthetők. Hogy ez tudatos kulturális irányváltás, politikai tisztogatás vagy egyszerűen új preferenciarendszer, arról lehet vitatkozni. Arról viszont nehéz nem beszélni, hogy a korábban támogatott nemzeti-kulturális szereplők közül többen látványosan kiszorulnak.
Ebben a közegben különösen érdekes Nagy Ervin Kurultájjal kapcsolatos kirohanása. A támadás egyik fontos eleme egy olyan levél kiragadott részletének felhasználása, amelynek eredeti tartalma egészen más megvilágításba helyezi a történetet: a levél egy már megítélt támogatás időben történő kifizetésének elősegítését köszönte meg Orbán Viktornak. A részlet önmagában történő idézése így meglehetősen alkalmas arra, hogy olyan benyomást keltsen, amely nem feltétlenül tükrözi a teljes történetet.
A Hazajárók ügye sem egyszerűen egy szerződésről szól. A szerződés felmondása után indult gyűjtés eredményes lehet abban, hogy a sorozat folytatódjon, de egy dolog ettől még nem változik meg automatikusan: attól, hogy egy produkció mögé civil támogatás áll, még nem kerül vissza a közmédiába.
A Kurultáj helyzete pedig még ennél is súlyosabb kérdéseket vet fel. Információk szerint a Lezsákot váltó dr. Kovács Gyula kezdetben együttműködő volt, és támogatta az alapítvány útját az új kulturális-politikai környezetben. Később azonban felülről megtiltották számára, hogy kiálljon a rendezvény mellett. Emiatt a nemzetközi sajtótájékoztatón sem vehetett részt, a külföldi delegációk parlamenti látogatása is akadályba ütközött, miközben a külügy sem kívánt találkozni a magas szintű külföldi delegációk képviselőivel.
A háttérben egy megítélt, ám késedelmesen kifizetett támogatás miatt indult vizsgálat áll. A támogatást végül április 15-én elutalták, az alapítvány pedig a rendelkezésre álló információk szerint együttműködött a vizsgálatot végzőkkel. A probléma most az, hogy a vizsgálat elhúzódása már nem pusztán adminisztratív kellemetlenség: veszélybe kerülhet maga a rendezvény, és ezzel együtt az is, hogy Magyarország megfelelően képviseltesse magát az augusztus végén megrendezendő Nomád Világjátékokon.
És itt érkezünk el az egész történet egyik legérdekesebb részéhez.
A Lezsákhoz köthető lakiteleki Népfőiskola Alapítvány korábban vállalta a magyar sportolók utaztatását, és ehhez keretszerződésben forrást is kapott. A vád szerint azonban nem a sportolók kijuttatására fordította ezt a lehetőséget, hanem az alapítványhoz kötődő emberek utaztatására. Ha ez így történt, az már nem kulturális ízlés kérdése, hanem nagyon is konkrét elszámolási és közpénzügyi kérdés.
A történet tehát egyre kevésbé tűnik egyszerű személyi vagy szervezeti konfliktusnak. A Hazajárók, a Kurultáj, a Magyar Turán Alapítvány és a hozzájuk kapcsolódó szereplők ügyei mögött egyszerre jelenik meg a kulturális irányváltás, a közpénzek felhasználásának kérdése és egy olyan politikai közeg, amelyben egyik napról a másikra változhat meg, ki számít támogatandó, és ki számít kellemetlen szereplőnek.
Egy dolog biztos: ha valóban új korszak kezdődött a kulturális politikában, akkor ideje lenne világosan megmondani, milyen alapon osztják újra a lapokat. Mert a nemzeti kultúrát nem lehet egyik napról a másikra lecserélni politikai szimpátiák alapján – ahogy a közpénzek felhasználásával kapcsolatban sem lehet elintézni mindent azzal, hogy majd egyszer elkészül egy vizsgálat.
A kérdések pedig egyre gyűlnek. És előbb-utóbb válaszokra is szükség lesz.