A maratoni rendezvényen Marine Le Pen felvázolta elnöki programját, melynek vezérfonala a vehemens globalizációellenesség lett, ugyanakkor tartalmazott meglepetéseket is.
Nem fog mindenkinek tetszeni
A pártelnök egy televíziós interjúban optimista hangnemben beszélt arról, hogyan fogadja majd szerinte a francia társadalom pártja üzeneteit:
"Az egész világ kezd egyre inkább tudatára ébredni annak, amit mi már évek óta mondunk - igaz ez a Brexitre, vagy Trump győzelmére is."
Azt eddig is lehetett tudni, hogy Le Pen elutasítja az "ultraliberális gazdasági modellt", a globalizációt, a nyílt határok politikáját és szívesen kivezetné hazáját az Európai Unióból,
de például az 1981-ben eltörölt halálbüntetést már annak ellenére sem hozná vissza, hogy ez szembemegy a Nemzeti Front keménymagjának óhajával.
Leszögezte: tudja, hogy az elnöki program nem mindenkinek lesz kedvére, de az az ő személyes célkitűzéseit tartalmazza, nem a pártét.
Civilizációs választási kényszer
A Lyon-i rendezvényen azonban, ha akadtak is kételkedők vagy elégedetlenkedők, az ő hangjukat sokszorosan elnyomta az az egység, ami a pártelnök mögött összpontosult.
Hatalmas ováció és taps kísérte a politikus asszony szombati beszédét, melyben kifejtette, szerinte miért létfontosságú az áprilisi és májusi voksolás, valamint 114 pontos programjának lényegét is összefoglalta.
"Útelágazáshoz érkeztünk. Ez a szavazás a civilizációk közötti választásról szól majd" - kezdte beszédét Le Pen, majd azzal a drámai kérdéssel folytatta, hogy vajon a jövő generációi élvezhetik-e ugyanazokat a jogokat és ugyanazt a kultúrát, amit a mai franciák, s fognak-e egyáltalán franciául beszélni még?
Elnöki programját nacionalista irányultságúként jellemezte, ami egy EU-tól és NATO-tól "megszabadított" Franciaország vízióját vázolja föl, amely munkát és egészségügyi ellátást biztosít saját polgárainak és drasztikus mértékben csökkenti a bevándorlást.
Le Pen bevallása szerint Franciaország anyagi és szellemi javait is védeni kívánja, utóbbit "felbecsülhetetlennek" és "semmi mással nem helyettesíthetőnek" nevezte.
"A nép nevében"
Legfontosabb üzenete mégis a francia politikai térkép radikális átrajzolására-újragondolására irányuló felhívása volt: a párt kampányszlogenjét idézve, "a nép nevében" kért minden hazafit, hogy politikai oldaltól függetlenül csatlakozzon hozzá.
"(A politikában) már nem jobb- vagy baloldal között, hanem a globalizáció és a hazafiság mentén húzódnak a törésvonalak. Mellettünk mindenkinek helye van"
- mondta a Nemzeti Front vezetője, aki elnökké választása esetén egy "nemzeti egységkormány" létrejöttéért szeretne dolgozni.
"A vezetőink a globalizációt választották, amit ők egy vidám dolognak szántak, de kiderült, hogy borzalmas. Ideológiát kreáltak belőle: gazdasági globalizációt, ami nem tűr semmilyen szabályozást."
A Brexitről és Trump megválasztásáról szólva úgy fogalmazott, ezek a folyamatok azt jelzik "az emberek egyre inkább ébredeznek az oligarchákkal szemben".
Magát is ilyen formán igyekezett pozicionálni lehetséges kihívóival - a korrupciós botrányába egyre inkább belegabalyodó, és ezzel lendületet veszítő François Fillonnal és a volt Rothschild-bankárral, illetve gazdasági miniszterrel, Emmanuel Macronnal - szemben:
"A tőke politikusaival szemben én vagyok az egyetlen szabad jelölt."
A Franciaország lokális erősségeire támaszkodó gazdasági programját "intelligens protekcionizmusként" jellemezte, mellyel a hazai vállalkozásokat segítené, letörve ezzel az országot fojtogató, 10 százalékos munkanélküliséget.
A másik fő ellenség
Le Pen az iszlamista terror ellen is kikelt beszédében, és azt a másik olyan erőként azonosította, mely a globalizmus mellett Franciaország felszámolásán munkálkodik.
A bevándorlókat arra intette, hogy Franciaországban a francia törvényeknek és szokásoknak kell megfelelniük. A politikus asszony 10 ezerre tervezi csökkenteni a befogadottak számát és meg akarja nehezíteni a családegyesítés folyamatát.
Tényleg felülírhatják a régi törésvonalakat?
Nem csak a beszédet övező hangos éljenzés, de a Breitbart és a Politico által idézett aktivisták és szimpatizánsok reakciói is bizakodással tölthetik el a radikális elnökjelöltet és sikerrel kecsegtethetnek a néppárti célkitűzésekkel kapcsolatban.
Az "utca embere" kategóriát nagyon is jól lefedő megszólalók között akadt gyári munkás, pék, fiatal egyetemista lány, de még volt szocialista párttag is.
Az egybehangzó véleményekből leszűrhető, hogy a francia kisemberek egyre kevésbé bíznak a klasszikus politikai elit képviselőiben, melynek botrányait súlyosabbnak érzik a Nemzeti Front ügyeinél, politikusait pedig megalkuvónak tartják, valamint díjazzák, hogy Le Pen szókimondó az iszlám terrorizmussal kapcsolatban. Jelzésértékű, hogy a megszólalók többsége a baloldalról igazolt át a nemzetiekhez, de nem ők az egyetlen nem konvencionális támogatók.
Egy nemrég nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás szerint ugyanis a klasszikusan balliberális szavazónak számító homoszexuális közösség tagjai is egyre nagyobb számban szimpatizálnak Marine Le Pen-ékkel:
2011 és 2016 között 9-ről 16,5 százalékra nőtt a Nemzeti Front támogatottsága köreikben (a házasságban élő meleg párok 32,45 százaléka szavazott rájuk a 2015-ös önkormányzati választásokon).
Elemzők szerint, amellett, hogy ők rendelkeznek a legtöbb, nyíltan homoszexuális politikussal, az egyre érezhetőbb muszlim jelenlét és a Marine Le Pen által fokozatosan finomított retorika fordíthatta ilyen nagy számban a Nemzeti Front felé a meleg közösség tagjait.