Ismered személyesen a magyar labdarúgó válogatott új szövetségi kapitányát, Georges Leekenst?
Bár játékosa nem voltam, de amikor Belgiumban légióskodtam, többször játszottam a csapatai ellen.
Bernd Storck távozása után aktivizálta magát a „10 millió szövetségi kapitány országa”, és a legfontosabb kérdésként azt taglalták, hogy külföldi, vagy hazai szakember üljön le a válogatott kispadjára. Te melyik táborba tartozol?
Inkább az utóbbiba, ugyanakkor most azt is látom,
a fő kérdés nem az, hogy magyar vagy külföldi kapitányunk van, hanem hogy mikor jutunk el odáig, hogy a sportágba érkező egyre hatalmasabb összegeket nem a külsőségek csicsázgatására, hanem a lényeg, az utánpótlás tervszerű átalakítására fordítjuk.
Szerintem vannak olyan hazai szakemberek, akik alkalmasak szövetségi kapitánynak, de akár magyar, akár külföldi, jelen esetben Leekens kapja meg a lehetőséget, emelkedő színvonalat válogatott szinten csak akkor tudunk elérni, ha rendszerszinten reformáljuk meg a focinkat.
Maradjunk Leekensnél, hiszen mégis csak ő a nap híre. Mit várhatunk tőle, milyen a belga focimentalitás, amit megpróbálhat majd átadni a válogatottnak?
Örülök, hogy Georges Leekens személyében abból az országból érkezik az új kapitány, ahol magam is hat évig légióskodtam. Amikor 1992-ben kikerültem a Waregemhez, a magyar foci hírnevét olyanok játékosok révén ismerte a belga fociközeg, mint Kű Lajos, Fazekas László, Bálint László vagy éppen Disztl Laci.
Ők is, és úgy gondolom én is azért tudtam megállni a helyemet Belgiumban, mert hamar át tudtuk venni azt a megalkuvást nem tűrő hozzáállást, ami a belga bajnokságot jellemezte, ráadásul emellett mi technikásabbak is voltunk az átlagnál, így abból a mezőnyből ki is tudtunk emelkedni.
Bár a belga bajnokság 20-30 éve is erősebb volt, mint a magyar, de azért nem tartozott Európa élvonalába. Egervári Sándor elhíresült szófordulatával élve azonban az előrelépésük megkérdőjelezhetetlen, hiszen a válogatottjaik fiatal és a nagy világtornákon is megmutatják magukat, illetve a legerősebb bajnokságok élcsapatai alkalmaznak belga sztárokat.
Az utóbbi 10-12 évben olyan utánpótlás-programot dolgoztak ki, ami ma már gyönyörűen megmutatkozik az általad is felsorolt eredményekben.
Míg magyar játékos elvétve ücsörög esetleg a padon a topligákban, addig a belgák büszkén nézhetik hétről hétre Hazard-t, Lukakut vagy éppen de Bruyne-t.
Mi a titkuk?
2010-ben volt szerencsém a helyszínen tanulmányozni, hogy hogyan működik a Club Bruges utánpótlása.
Mindent az Ajaxtól érkezett Henk Mariman tart kézben, aki egy sérülés miatt fiatalon lett edző, és mindent tud arról, hogyan kell jó játékosokat nevelni. Ő szabja meg, hogy melyik korosztály milyen munkát végez.
Az egyes csapatoknál két-két edző dolgozik, s követelmény, hogy legalább egyiküknek komoly, lehetőleg helyi labdarúgómúlttal kell rendelkeznie, hogy a gyerekek fel tudjanak rá nézni. A másik edzőnek inkább ahhoz kell értenie, hogy jól kezelje a laptopon futó, a 21. századi edzésekhez már elengedhetetlen edző-szoftvereket.
Mi az elvárás az utánpótlástól? A Brugesnél például mikor mondják azt a klub vezetői, hogy „ez az, jól dolgoztatok.”?
Akkor, ha az utánpótlás évente legalább egy játékost fel tud adni a felnőtt csapatba. Ahonnan aztán eladják szép összegért valamelyik elit bajnokságba, és az abból befolyó pénz egy részét visszaforgatják az utánpótlásba.
Mennyiben van könnyebb, vagy nehezebb dolga egy szövetségi kapitánynak, mint egy klubedzőnek?
Annyiban feltétlenül könnyebb helyzetben van, hogy a csapat összeállításánál nem kötik meg az anyagi lehetőségek, hogy melyik posztra, honnan, milyen minőségű játékost tud hozni. Minden edzőnek megvan a maga elképzelése a játékról, a szövetségi kapitánynak azt kell jól felmérnie, hogy kik azok, akik az ő rendszeréhez a legjobban passzolnak.
Bízom benne, és szurkolok Leekensnek, hogy a magyar játékosok közül is megtalálja azt a 20-25 fiút, akik a legjobban megfelelnek az ő felfogásához, és akik képesek igazán küzdeni.
A piperkőc aranyoskáknak nem szabad a címeres mez közelébe kerülniük.
Kik azok a piperkőc aranyoskák?
Például azok a „kisfiúk”, akik Andorra ellen lődörögtek a pályán. És nagyon fontos még az is, hogy sürgősen el kell felejteni az előjogokat. Nem lehetnek bérelt helyek még ebben a szűkös lehetőségekkel bíró magyar fociban sem. Ezért a legjobb szándékkal óvva intem Leekens kapitányt attól, hogy olyan súgókat engedjen maga köré, akik majd adják a „jó tanácsokat”, hogy kit kéne behívnia a keretbe.
Ehhez tartottad magadat is edzői pályafutásod alatt?
Egy dolgot tartok mindig szem előtt:
csak olyan híd alá állok be, amit én építettem.
Ha az a híd rám borul, és maga alá temet, az azért legyen, mert én voltam a hülye. Ne azért, mert mások döntöttek helyettem.