(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita Orbán Viktor politikája kapcsán, és ismét számos helyről hallgathattuk meg a dörgedelmes szózatokat arról, hogy Orbántól csak meg kellene valahogyan szabadulni. Az Európa legkorruptabb miniszterelnökének politikája nyomán egyre növekvő felzúdulást jól mutatja, hogy míg pár éve csak elbeszélgetni szerettek volna vele kollégái, később vörös vonalakat rajzolgattak elé, mostanság pedig már nyíltan felvetik Magyarország távozását az Európai Unióból. Mi, magyarok pedig sokszor csak sóhajtunk: hát sosem lesz már vége? De valójában hogyan is lehetne megszabadulni Orbántól Magyarországon, de Európában is?
Sajnos ünneprontó leszek: ha valaki úgy gondolta, hogy ez úgy megy majd, mint a britekkel, akkor keservesen csalódni fog. Ne értsenek félre, nem szeretném kisebbíteni a Brexit okozta bonyodalmakat. Azonban van pár olyan különbség, amelyre mindenképpen szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik az utóbbi időben ilyen-olyan okból torkig vannak Orbán Viktorral és pártjával.
Bár a Brexit kétségtelenül nem hiányzott Európának (és mint utóbb kiderült, az Egyesült Királyságnak sem), ám még ha London és a kontinens viszonya meg is gyengült, az Egyesült Királyság továbbra is egy demokratikus ország marad, amely szoros partnerünk mind politikai, mind pedig gazdasági téren. Bár az Európai Unióból való távozással kapcsolataink óhatatlanul gyengülni fognak, attól aligha kell tartanunk, hogy a mindenkori brit kormányok esetleg ellenérdekelt nagyhatalmak szálláscsinálóivá válnak Európában, vagy nekiállnak széttrollkodni a nemzetközi politikát, netalán amellett kampányolni, hogy más is kövesse a példájukat, és lépjen ki az EU-ból.
Orbán Viktort azonban egészen más fából faragták. Éppen ezért maradtak hatástalanok az elmúlt években az európai fővárosokban a részére megfogalmazott kérések, majd felszólítások, később pedig a vörös vonalak. Illetve bárcsak legalább hatástalanok maradtak volna, ám a rossz hír az, hogy Orbán a belpolitikában minden kritikus hangot a maga javára fordított, híveit egy permanens „szabadságharc” illúziójába kergetve, ahol egész Európa ellenség. Tehette, hiszen Magyarországon szinte alig van már olyan média, amely független tőle, a magyar állam elviekben független szervei pedig ma már ugyanúgy az állampárttá lett Fideszt szolgálják teljesen nyíltan, ahogy tették azt a szocialista rezsimmel 1990 előtt.
Éppen ezért ezúton is szeretném jelezni európai kollégáimnak, hogy ez az út teljesen járhatatlan. Orbánt nem fogják visszakozásra kényszeríteni sem figyelmeztetésekkel, sem pedig ideológiai kérdésekkel. Orbánnak ugyanis már régesrégen nincs valódi ideológiája. De nem fogják megállítani azzal sem, ha megvonják a Magyarországnak juttatott támogatásokat. Ezzel ugyanis nem őt fogják megbüntetni, hanem a magyar embereket, akik persze a Fidesz propagandájából majd azt fogják hallani, hogy az EU az országnak akar rosszat.
Éppen ezért nem fog Európa megszabadulni Orbántól akkor sem, ha esetleg előbb-utóbb tényleg ajtót mutatnak neki (bár jó esély van rá, hogy ő előbb léptetné ki Magyarországot, mint hogy ezt megtegyék vele). Magyarország ugyanis földrajzilag és gazdaságilag is Európa része. Ha kizárják, azzal legfeljebb Moszkva és Peking érdekszférája kerül még közelebb Európához, hiszen nyilvánvaló, hogy hová fog szaladni Orbán segítségért.
És hogy mi akkor mi a megoldás? Orbánt le kell váltani a hatalomból. Ez az egyetlen megoldás. A magyar emberek pedig ebben várnak segítséget Európától. Például egy olyan európai közmédia létrehozásának formájában, amely mindenki számára elérhető, és amely objektív tájékoztatást nyújt. Jelenleg ugyanis Magyarország területének jelentős részén semmi sem elérhető a Fidesz propagandamédiáján kívül...
Márpedig a magyar emberek nem bolondok, és azt sem szeretik, ha őrült diktátorok zsarnokoskodnak fölöttük. Csakhogy sokan nem is hallanak róla, hogy másképpen is lehetne. Vigyük hát el hozzájuk a hírt. Többet ér, mint száz kemény nyilatkozat és figyelmeztetés.
(Gyöngyösi Márton jobbikos EP-képviselő írásának eredeti, angol nyelvű változatát itt olvashatja.)