Egyrészt mindkét esetben egyértelmű, hogy a csekély értékű rablott zsákmány drogra kellett. Az olcsó, és talán az eddigieknél is pusztítóbb hatású kábítószerek valósággal elözönlötték az országot, különösen a falvakat, kisvárosokat. És ez az özönvíz nem vonul le pár nap alatt, mint az áradó folyók. Szennyes hordalékaként pedig hozza magával a bűnözést, az erőszakot.
A másik, talán még hátborzongatóbb hasonlóság, hogy az Öcsödön féltéglával agyonvert 85 éves bácsit és a Jánoshalmán megfojtott 80 éves nyugdíjas tanárnő házát is kamera figyelte. Ez
azonban nem óvta meg őket attól, hogy saját otthonukban öljék meg őket.
Mindkét gyilkos tisztában lehetett azzal, hogy szörnyű tettéről felvétel készül. A kábítószer utáni pokoli vágy azonban a legalapvetőbb óvatosságot is kilúgozta mérgezett elméjükből. Az ilyen bűnözőt már nem lehet elrettenteni. Csak megállítani.
Szembe kell néznünk azzal, hogy a bűnözők egyre nagyobb részét nem rettentik el tetteinek következményei. Tudják, hogy a súlyos létszámhiánnyal küzdő rendőrség tehetetlen, a drogfüggőket pedig már az sem érdekli, ha lebuknak.
A riasztó, vagy a kamera már nem véd meg minket, hiába védjük otthonunkat ezekkel a törvényes eszközökkel. Az egyetlen lehetőséget pedig, amely talán valóban képes lenne megvédeni minket, éppen a törvény zárja el előlünk: nem szegezhetünk fegyvert a támadónkra. Magyarországon jelenleg Európa egyik legszigorúbb fegyvertartási szabályozása van életben.
Ez a jelenlegi, egyre súlyosbodó közbiztonsági válságban már nem védi, hanem kiszolgáltatottá teszi a törvénytisztelő állampolgárokat. Ezen a helyzeten változtatni kell, és lehet is. Olyan szabályozásra van szükség, amely garantálja önmagunk és szeretteink megvédésének jogát, ugyanakkor kizárja, hogy illetéktelen, vagy alkalmatlan emberek kezébe kerüljön fegyver. A Jobbik ezen dolgozik.
Az állam által magukra hagyott falvakban rettegő embereknek már nincs hova hátrálniuk. Ezért mi sem hátrálunk meg, ameddig ki nem harcoljuk az önvédelem jogát minden tisztességes állampolgár számára.
(Címlapkép: Adorján Béla/Facebook)