A témával kapcsolatban Világok háborúja, a háborúk világa címmel szerveztek biztonságpolitikai előadást. A prezentációt Resperger István ezredes kezdte, utána Lattmann Tamás nemzetközi jogász vázolta a hadviselés jogi kérdéseit - ezzel majd a második részben foglalkozunk.
Biztonságosabb lett a világ?
Lehangoló statisztikák bizonyítják, hogy a világ egyre kevésbé biztonságos. Hiába érezzük úgy Magyarországon, hogy nem fenyeget minket valódi veszély, a 2008-as évhez képest 286 százalékkal emelkedett a terrorakciókban elhunytak száma. Ötször többen haltak meg harccselekményekben is.
Az egész világ GDP-jének 13,3 százalékát fordítják békefenntartása és a különböző konfliktusok kezelésére. A 2017-es adatok azt mutatják, hogy a világ katonai költségvetéséből az USA akkora részt vállal, mint az utána következő 14 ország összesen.
Az aktív fegyveres erők létszámát tekintve kínai dominancia figyelhető meg, ahogy tüzérségben is. A harckocsik alkalmazásában Kína és Oroszország is megelőzi az Egyesült Államokat. Ennek oka a geopolitikai felállás: Washington helyzetéből fakadóan inkább a légierőt és a haditengerészetet fejleszti, ezekben jócskán a többiek fölé magasodik.
Óriási a különbség a repülőgéphordozók esetében, itt tíz aránylik az egyhez az amerikaiak javára, bár már épülőben van kettő kínai hordozó, viszont az USA is plusz hármat állít szolgálatba, hogy egyértelmű legyen a dominanciája a világ összes térségében.
Védelmi kiadások
Ebben a tekintetben folyamatosan a NATO által előírt két százalékos küszöböt emlegetik, de Resperger szerintem ez csak a médiában hangzik jól. Különösen akkor, amikor erős országok beszélnek erről. Ha ezt a mérőszámot vesszük figyelembe, akkor az ország gazdasági teljesítménye lesz meghatározó. Így lehetséges az, hogy bizonyos adatok alapján Svájc GDP-arányos védelmi kiadásai a magyar alatt vannak, mégis nagyjából hatszor erősebbek valamennyi katonai területen.
Az ezredes szerint ezért érdemesebb azt nézni, hogy egy ország egy főre mennyit költ arányosan. Itt rögtön megmutatkozik, hogy Donald Trumpnak igaza van, amikor a NATO többi tagállamát kéri számon az alacsony kiadások miatt. Európában a britek költik a legtöbbet, körülbelül 910 dollárt/fő a védelemre, de ez is csak a fele annak, amennyit Washington szán erre. Magyarország 120-130 dollár/fő körül van.
Konfliktusok
Resperger szerint abból kell kiindulnunk, hogy
„nem fogunk békében élni.”
Majd ismerteti a három létező hadikultúrát:
mozgáscentrikus: elsősorban szárazföldi hatalmakhoz köthető, akik támadásokkal próbálják megoldani a felmerülő problémákat, ilyen volt például a XX. század első felében Németország
anyagcentrikus: főleg az angolszász hatalmakra jellemző, ahol a haditengerészet és a légierő a főszereplő, itt a kivárás és a védelem az elsődleges, ezt követően jön csak a támadás
gerilla: támadj, fuss el, rejtőzz, várj a következő lehetőségre
Sokan negyedikként már ide sorolják a terrorizmust is, de ezt egyelőre nem lehet valódi hadi kultúrának nevezni.
Hadviselés
Mi a háború? Carl von Clausewitz, egykori porosz katona, hadtörénész, aki megírta a hadtudomány egyik alapművét A háborúról címmel, így fogalmazta meg a választ:
„A háború tehát erőszak alkalmazása abból a célból, hogy ellenfelünket védtelenné tegyük és akaratunkat rákényszerítsük.”
A hadviselés három ága került bemutatásra, a cselekvési szándék szerint:
hagyományos hadviselés: mindkét fél tud és akar háborúzni
aszimmetrikus hadviselés: ezt általában a gyengébb fél választja, mert a szűkebb lehetőségei miatt nem tud a hagyományos hadviselés eszközeivel élni, pl.: Afganisztán
hibrid hadviselés: ez az aszimmetrikus egy olyan válfaja, amit a túlerőben lévő fél alkalmaz, olyan eszközökkel, amikkel működésképtelenné tud tenni egy államot, pl.: kelet-ukrajnai hadszíntér
Az arányokat tekintve normál háborúban négy katonai eszköz jut egy nem katonaira. Aszimmetrikus esetén nagyjából egyenlő módon szerepelnek a különböző eszközök. Az oroszok viszont Ukrajnában teljesen megfordították ezt az arányt: egy rész a katonai eszköz, amit elkensz diplomáciával, kibertámadásokkal és pszichológiai hadviseléssel.
Aszimmetrikus háborúra remek példa az afganisztáni hadszíntér. A tálibok amiből csak tudnak, robbanószert készítenek, amit a szövetséges katonai oszlopok mellett, támaszpontoknál, vagy a városokban robbantanak fel. Itt rögtön olyan hatásokat kívánnak generálni, ami az adott hadszíntérre végig jellemző lesz.
A megszállás után a gyengébb fél úgy dönt, hogy megpróbálja kifárasztani, kivéreztetni az ellenséges hatalmat. Az esetek többségében a nagyobb erő betartja a genfi háborús játékszabályokat, de az ellenállók nem foglalkoznak ezekkel.
A 2003-as iraki invázió során a koalíciós haderő 26 nap alatt elfoglalt egy Franciaország nagyságú területet, 458 katonájuk esett el. A megszállást követő ellenállás közel négyezer amerikai katona életét követelte.
Resperger István ide sorolja a 2008-as orosz-grúz háborút (vagy dél-oszétiai háború), csak ott volt egy olyan alapvető probléma, hogy a grúz vezér-tiszti- és tábornoki kar többsége Oroszországban tanult, ezért a grúz terveket előbb ismerték Putyin tábornokai, mint a grúz katonák. Ahogy az sem elhanyagolható, hogy a harcedzett orosz csapatokkal nem vehették fel a versenyt a frissen behívott grúz tartalékosok.
A hagyományos háború tűzcsapással kezdődik, az utolsó nagy ilyen esemény az Öbölháború volt, ahol a légierő 39 napos tevékenysége után 4 nap alatt a koalíciós csapatok szárazföldi hadműveletekben szinte teljesen megsemmisítették az iraki erőket.
A hibrid hadviselés első lépése, hogy bekapcsoljuk a számítógépet. Ezt teljesen más módszerekkel vívják mint a hagyományost és aszimmetrikust, de fogalmában ez is hadviselés.
A hibrid módszer kidolgozója Valery Gerasimov orosz tábornok, vezérkari főnök. A Gerasimov-doktrínának is nevezett elképzelésben a katonai eszközöket vegyítik technológiai, információs, diplomáciai, gazdasági, kulturális és egyéb taktikákkal. Politikai hadviselésnek is szokás nevezni. Ez a stratégia vezetett a Krím elfoglalásához.
Ehhez még hozzájön a humanitárius oszlopok bevetése is, amikben vélhetően sok esetben fegyvereket találtak a szeparatisták Kelet-Ukrajnában.
„Szegény szeparatisták bármit csomagolnak ki, abból harckocsi van.”
- mondja az ezredes.
Az aszimmetrikus hadszíntéren az Iszlám Állam is jelen van a támogatóival.
„Csak úgy magában nincs terrorszervezet.”
Valószínűleg Szaúd-Arábia és Katar is támogatta a szunnita Daesht a síita többség ellenében. Ezen kívül több forrással is rendelkeztek: a világpiaci ár alatt adták el az olajat, súlyos összegeket kértek a túszokért, Palmüria ősi romjainak darabjait jó pénzért adták el a feketepiacon. Az ellenük létrejövő nemzetközi koalícióban sokan csak pingvineffektussal vesznek részt:
„Nem tudom, nincs rá pénz, mit csináljunk?”
- ezért is húzódhatott el ilyen sokáig a felettük aratott, most már kézzelfogható közelségbe került katonai győzelem.
Most már tényleg összeomlik az Iszlám Állam
A 2014-ben szíriai és iraki területeken kikiáltott kalifátus így gyakorlatilag összeomlott, de nem semmisült meg teljesen."Az iraki erők teljesen felszabadították Ravát, és kitűzték az iraki zászlót épületeire" - írta Abdul Amír Rasír Jarallah altábornagy az AFP szerint.Brett McGurk, a Daesh ellen harcoló nemzetközi koalícióhoz delegált amerikai különmegbízott Twitteren kijelentette:
Ennek a háborúnak az egyik következménye a menekültválság. Itt nem feltétlenül a másfél millió, Európába érkező emberre kell gondolni, hanem arra, hogy csak a szíriai hadszíntéren 7,6 millió belső menekült van, akiknek szétlőtték a házát, sátrakban élnek és nincs jövőjük.
A továbbiakban térségekre bontva vizsgáljuk a hadviselési szokásokat.
Dél-Amerika
A katonai költségvetés az itteni országok esetében általában nem haladja meg GDP-arányosan az 1,5 százalékot.
A terep komoly hatást gyakorol a hadviselésre, ezért nem valószínű, hogy az őserdős vidéken, folyók és dzsungelek között találkozunk nehézgyalogos katonával. Jellemzőbb és hatékonyabb a könnyűgyalogos, könnyű fegyverekkel és felszereléssel.
Az erdős vidéken elterjedt a gerilla-hadviselés. Ők általában agresszívek, extrémisták, olykor anarchisták, vannak köztük nők és gyerekek is. Utóbbi azért fontos, mert egy gyerekkatonával szemben nehezebb bármit alkalmazni, kiszámíthatatlansága miatt. Egy felnőtt fegyveres adott esetben megadja magát vagy elesik, de a gyerek félni kezd, drog hatása alatt lehet, ezért nem tudni, hogy mire lehet számítani tőle, ha elkapják.
A gerillákra nem feltétlenül jellemző a fegyelem, a pénzügyi hátteret hajlamosak bankrablásokkal és a kábítószermaffiával való együttműködéssel biztosítani. Kis alegységekben tevékenykednek, nagy kiterjedésű területeken. A taktika egyszerű: támadj, fuss el, rejtőzködj, hogy aztán újra lecsaphass. Kerülik a nyílt konfrontációt.
A térség reguláris erői sok esetben csak régebbi típusú harckocsikkal vannak felszerelve, a tüzérséggel egyetemben, de vannak ütőképes hadseregek is. A légierőnek itt nincs akkora szerepe, a különleges erőket szállító és harci helikoptereknek annál inkább.
Egy brazil szerző szerint a jövőben elképzelhető, hogy az erdős vidékekről a gerillaharc áttevődik a városokba.
A kolumbiai gerillák legjobb időszakukban ötször akkora területen tevékenykedtek, mint Magyarország.
Közel-Kelet és Észak-Afrika
A védelmi kiadások többsége az olajhatalmakhoz kapcsolódik, mint például Szaúd-Arábia és Irán. Ettől függetlenül elmondható, hogy itt tulajdonképpen mindenki fegyverkezik, átlagban a GDP-arányos költés katonai területen 5-7 százalékra tehető.
Szíriában elképesztő pusztítást hagyott maga után a háború, néhány város újjáépítése éveket is igénybe vehet. Egyelőre arra is várni kell, hogy elkezdődhessenek a munkálatok, Rakkában például az oroszok aknamentesítést végeznek, mert rengeteg csapda és rejtett töltet maradt a városban.
Ebben a térségben jellemzőek a gyors, váratlan támadások, a vallási indíttatás és a súlyos erőszak.
A moszuli harcok térképéből az is kiderült, hogy van mit tanulni az Iszlám Államtól. Felismerték, hogy a térségben aki a vizet uralja, azé a terület is, így komoly védelmi rendszert alakítottak ki a moszuli gát körül. Tűzzónákat hoztak létre, megerősített körletekkel, több helyen gyors ellenlökésre alkalmas alegységekkel. Körkörös védelmet szerveztek, az embereik és a tanácsadóik képzettek.
A terrorkalifátus gyengesége a légvédelem. A levegőből érkező támadások ellen nem tudnak védekezni, közel tízezer emberüket légicsapások által veszítették el.
Később már ők is megpróbálkoztak minimális légierővel, ami drónok vásárlását jelentette, ezekről gránátokat dobtak harckocsikra, vagy egyéb célpontokra.
A harctéren is jellemző módszerük a robbantás, sokszor robbanóanyaggal megpakolt járművekkel katonai oszlopok közelébe hajtottak, hogy minél több ellenséges katonát a levegőbe repítsenek. Ezt a módszert civilekkel szemben is alkalmazzák, az öngyilkos merénylőre rögzített bombával. A lényeg, hogy minél nagyobb legyen a pusztítás.
A zsákmányolt páncélosokon kívül kezdetleges harcjárműveket is bevetettek.
A szíriai hadszínteret vegyi támadások is jellemezték, elsősorban szarin alkalmazásával.
„Akár tetszik, akár nem, mind a kormányoldal, mind a felkelők alkalmazták”
- tette egyértelművé a helyzetet az ezredes, pedig ezek tilalom alá esnek a hadviselésben.
Az ISIS most már szétesőben van, két hónapja Magyarországon tartott előadást egy pesmerga tábornok, aki biztos benne, hogy lesznek jelentkezők a Daesh helyére.
Kelet-Ukrajna
Amikor először feltűntek a kis zöld emberkék Ukrajnában, volt egy érdekes moszkvai magyarázat a feltűnésükre: ők szabadságon lévő orosz katonák, akik szabadidejükben segítik a szeparatistákat. A probléma ott kezdődött, hogy felbukkantak a harcjárművek is, mert az azért elég furcsa lenne, ha katonai teherautóval menne nyaralni, felségjelzés nélküli egyenruhában az orosz katona Donyeckbe.
Ez a hibrid hadviselés egyik iskolapéldája, a két haderő össze sem hasonlítható, pedig az ukránok fejlesztésekbe kezdtek. Közel kétszázezer katonával bírnak, a krémet a páncélosok és a különleges alakulatok adják.
A háború alatt fejlődött a felszerelésük és nőttek a fizetések is. A harctéren tartózkodó alegységparancsnokok juttatása a duplájára nőtt.
Az oroszoknál az aktív haderő minimum 800 ezer főre tehető, de azt sem felejthetjük el, hogy a tervek szerint 26 új dandárt állítanak fel, 600 új repülőgéppel. A legfrissebb fejlesztésű Armata harckocsival még csak egy dandár van feltöltve, de még 2600-at gyártanak. Ezek mellett a rakéta, drón és robotfejlesztés sincs parkolópályán náluk.
Kelet-Ukrajnában az orosz különleges erők vehettek részt a harcokban. A hibrid háborút a pszichológiai hadviselés és a politikai felforgatás tette teljessé, így értünk el a szürke zónától a hagyományos konfliktusig.
Az orosz különleges erők az ezredes szerint már a -40. napon tevékenykedtek Donyeck és Luhanszk megyékben. A hibrid hadviselést 1800 katonával kezdték, a két megyében – mindent összevetve - jelenleg 60 ezer katona tartózkodhat. Ez nagyjából két magyar haderőnek felel meg. A felderítői beazonosítás szerint a határ orosz oldalán gépesített hadosztályok állomásoznak.
A minszki megállapodás papíron ugyan tűzszünetet hozott, de van olyan nap, hogy ezt 100-150 esetben is megsérti mindkét fél. A hadszíntéren minden eszközzel folyik a pusztítás, pedig az első hírek szerint csak kézifegyverekkel zajlottak az összecsapások, később viszont egyértelművé vált a nehézfegyverzet bevetése is.
A gyermekkatonák kivételével minden jelen van a fronton. Az ukrán részről meghirdetett terrorellenes műveletek Resperger szerint nem fognak célt érni, mert nem lehet az orosz haderőt kollektíven terroristának beállítani.
A jövő
A jövőben nem kell meglepődnünk, ha olyanokat olvasunk a hírekben, hogy megszökött egy robot valamelyik katonai bázisról. Ezek fejlesztése folyamatos. A modern hadseregek valószínűleg mini harckocsikkal, mikroeszközökkel, drónokkal és robotokkal fognak dolgozni.
A robotizációra azért is szükség van, mert a parancsnokok általában azt szeretik, ha a katona kérdés nélkül harcol, nem kér élelmet és megállás nélkül dolgozik.
A fejlesztéseknek köszönhetően a harctéri gyógyítás is magasabb szintre léphet. A drónokat víz alatt is alkalmazni fogják, a lengyel hadsereg már kifejlesztett egy olyan verziót, hogy Leopard harckocsiról indítják az eszközt. Ez felderíti a célt, aztán szükség esetén fel is robbantja, így nem kell beküldeni a katonát.
Még nagyobb, jól álcázott csapásmérő drónok is készülnek. A védelem központi elemét átvehetik a távolról aktivizálható telepített eszközök és az automata, vagy félig automatizált berendezések, mint például az izraeli Vaskupola légvédelmi rendszer.
Persze előtte még azért el kell érni ezt a szintet: