Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére összeállított Hit, tudomány, társadalom című kötet megjelenése alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija és Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke ült le a Kossuth Rádió mikrofonja elé.
A tudományos élet hazai- és külföldi kiválóságai a pandémia miatt tolódó eucharisztikus kongresszus miatt írásban küldték meg gondolataikat hitről, tudományról és ezek társadalmi hatásairól, amelyből egy könyv született Hit, tudomány, társadalom címmel. A kötetről beszélgetett a négy vallási vezető és a tudós.
Az emberek, ha sorscsapással találkoznak, megfogalmazzák a kérdést: miért engedi a „jóisten”, hogy rossz dolgok történjenek? Milyennek gondoljuk őt? Balog Zoltán református püspök a kötet egyik szerzője a következőt írta tanulmányában: „A transzcendens szó elemi jelentése az érzékelhető világon túli világ – valami, ami nem mi vagyunk. A legtöbben – különösen a zsidó-keresztény kultúrkörben – úgy képzelik el Istent, mint aki a felhők fölött trónol, szakálla egyre hosszabb és fehérebb, és ma már egyre kevésbé tudja az emberek sorsát irányítani.”
Hol van és hogyan képzelik el Istent?
– indított a beszélgetést Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió riportere.
„A természet örök könyvét forgatni ne szünjél: Benne az istennek képe leírva vagyon.” – idézte válaszában Vörösmarty Mihály gondolatát Erdő Péter. A bíboros, prímás hozzáfűzte, hogy számára sokáig istenélmény volt az is, amikor a tengerparton ült és a vizet nézte. Ott és amikor nem látható az emberi alkotás a természetben – vélekedett –, számára megtapasztalható vált az a harmónia, az az erő, ami kifejezi isten jóságát és mindenhatóságát.
Vizi E. Szilveszter agykutató ugyancsak egy költőt, József Attilát idézte, hogy megjelenítse istenképét: isten minden dologban tetten érhető. Megjegyezte, a természettudós számára is ez a nagy meglepetés. Minél jobban elmélyed egy kutató a környezetének, a teremtett világnak a tanulmányozásában, annál inkább észreveszi, realizálja, annak fantasztikus rendezettségét.
Balog Zoltán mély, vallásos neveltetése révén az anyatejjel együtt szívta magába – mint fogalmazott –, hogy az Istennel lehet beszélni: ő személy, ő személyes.
Megszólítható az imádságban, kérdezhetünk tőle és a Biblián keresztül szólni fog, megköszönhetünk neki dolgokat, kérhetünk tőle.
A református püspök elmesélte azt is, hogy kamaszkorában volt egy időszak, amikor azt mondta, hogy szabadságra menne a jóistentől, kipróbálná mindazt, amit nem illik, de jól esne. Ez mégsem jelentett egy ateista korszakot az életében, hanem annyi volt – jegyezte meg – „hagyjon békén!” Milyen jó, hogy nem tette! – fűzte hozzá.
Nekem olyan korszakom volt 12 évesen, hogy: „Na jó, hagyjuk ezt az ateizmust!
– idézte fel saját életének ezt a fejezetét Köves Slomó. A rabbi kifejezetten ateista neveltetést kapott. Gyermekkorától központi kérdésként tekint arra, amiről a Hit, tudomány, társadalom című kötetben is írt, hogyan lehet istent a legjobban megközelíteni? Lehetséges ez racionális módon vagy a személyes istenélmény ebben a meghatározó? A rabbi tudománytörténeti példán át rávilágított arra, a görög filozófusok is eljutottak oda racionálisan, hogy van egy felsőbb erő, egy örök mozgató, hiszen lehetetlen, hogy egy ilyen komplex létezés önmagától legyen. Miben hozott ehhez képest újdonságot a Bibilia? – folytatta gondolatmenetét Köves Slomó. Úgy vélte, abban, hogy a Biblia a személyes szálat jelenti, azt, hogy Isten megszólal és megszólítja az embert és erkölcsi elvárásokat támaszt irányába. Jelzi, hogy mindenkinek van személyes szerepe, jelentősége ebben a hatalmas rendszerben.
A hit és a tudomány viszonya régóta foglalkoztatja a gondolkodó embert. Erdő Péter felidézte azt az időszakot, amikor rögtön a rendszerváltáskor elindították a katolikus egyetem létrehozását. Számos külföldön élő magyar tudóssal beszélgettek erről a kérdésről. Felidézte, Lámfalussy Sándor közgazdász is e körbe tartozott, aki felvetette, hogy jó egyházi gimnáziumok kellenek, de miért akarnak egyetemet is? Voltak olyan évtizedek, amikor a vallást butaságnak, a tudománnyal ellenkezőnek bélyegezték. Másrészről az egyháznak sem volt érintkezése a profán tudományok világával. Közben meggyőződéssel állítjuk, hogy a valóság az egy. Ugyanazt igyekszik tehát a kutató is minden képességével megközelíteni a maga szempontjai szerint, mint a hívő hite által. A bíboros így fogalmazott:
A hitnek világosságánál művelt tudomány egy nagyon különleges érték, mert egységbe fogja a világunkat.
A hit és tudomány kapcsolatára Vizi E. Szilveszter a Tízparancsolatból hét kiemelésével világított rá, azokat hozta példaként, amelyek a társadalomban a kis- és nagyobb közösségek egymással való kapcsolatát jelenítik meg. Rámutatott, ezekben az emberi gondolkodás fejlődésének eredményeképpen, akarva-akaratlanul is, de megjelenik a tudomány, mint alkotó, a világot megváltoztató erő, ami befolyásolja az egyént. Úgy vélte,
Balog Zoltán püspök Canterbury Anzelmet idézte a kérdés kapcsán: „A hit keresi az értelmet.” Hozzáfűzte, hogy a hit megértésre törekszik. Rávilágított arra, ha megnézzük a zsidó-keresztény gondolkodás történetét
– figyelmeztetett a püspök:
ma inkább ennek a veszélye leselkedik ránk, hogy az a tudomány, amely úgy gondolja, hogy a hit az nem más, mint hiszékenység.
Hozzáfűzte, hogy azokon a szent nyelveken, amelyen a Bibliát írták, a hit szó jelentése közel áll a bizalomhoz. A tudománynak is szüksége van a bizalomra – vélekedett –, amelyből alázat és felelősség következik. Balog Zoltán hozzáfűzte: „Az a fajta bizalom, amit hitnek nevezek vagy az a fajta hit, amelyet bizalomnak nevezek, arra kötelez, hogy ne valamiféle határtalan gőggel gondoljam, miután én tudós vagyok, hogy én vagyok arra hivatva, hogy uraljam ezt a világot.”
Köves Slomó egy Arisztotelészhez kötődő anekdotát idézett fel. A nagy elmét egyszer kéjnők társaságában találták. Megkérdezték, hogy egy hozzá hasonló gondolkodó miért cselekedett így, erre ő azt mondta: „Most nem vagyok Arisztotelész”. A rabbi szerint ez kifejezi azt a kettősséget, hogy egy dolognak tekintette a tudományt, egy másiknak azt, hogy a gyakorlatban mit tesz és mit nem. Köves Slomó a példa kapcsán arra figyelmeztetett, hogy a hit nem létezik tudomány nélkül és a tudomány sem hit nélkül. Köves úgy véli,
Vizi E. Szilveszter Szent II. János Pál pápa Fides et ratio című enciklikáját hozta fel példaként, amely
Mi az igazság? – fűzte tovább a gondolatmenetet Erdő Péter. A bíboros úgy látja, erre törekszik mind a hit és mind a tudomány is. Megemlítette, hogy sokat foglalkozott ezzel a témakörrel Jáki Szaniszló bencés szerzetes is, akinek több tanulmányt szenteltek a most megjelent kötetben. Jáki téma iránti alázatát jól jellemezte, hogy Amerikában elvégezte a kísérleti fizika szakot és együtt dolgozott a Nobel-díjas atomfizikussal, Hessel. Jáki a hit kérdését a tudomány felől próbálta megközelíteni ezáltal új dimenzióba helyezte ezt az egész kérdéskört.
Vizi E. Szilveszter személyesen is ismerte a tudós szerzetest, aki a mérhető mellett felhívta a figyelmet a mérhetetlennek a fontosságára, munkássága tekinthető a már említett pápai enciklika előfutárának.
Érdekes fejezete volt a beszélgetésnek, az a kérdés, hogy értelmezhető-e szó szerint a Biblia? Köves Slomó szerint alapvetően ott van félreértés, hogy ha valaki tudósként, tudományos leíró szövegként olvassa és értelmezi a Bibliát és nem olyan elbeszélésként, amelyek az ember és ember, ember és Isten közötti működés szabályaira vonatkozóan meséli el a történetet. Példaként egy gázolás esetét hozta, amelyet elmondhatunk tudományos szempontok szerint, kihangsúlyozva, számszerűsítve a gázoló vérében lévő alkohol szintjét, a sebességet, amellyel a jármű haladt. De ugyanez az eset megközelíthető lelki oldalról is, mi vezetett oda, hogy ittasan üljön autóba a balesetet okozó sofőr, ki volt, akit elütött, milyen életszakaszt szakított meg az eset.
Ugyanazt a történetet halljuk más megközelítésben, más hangsúlyokkal.
Amikor a Biblia a Teremtés történetét mondja el – folytatta gondolatmenetét a rabbi – nem azon van a fókusz, hogy az események hat nap vagy 6 milliárd év alatt történtek, hanem azon, mi a mondanivalója számomra, a személyes életemre milyen hatással van.
Köves Slomó szerint ha arról szól a diskurzus, hogy szó szerint vagy nem úgy kell értelmezni a bibliai történeteket, akkor olyasmit teszünk, mintha az érzelmet távcsővel szeretnénk meglátni.
Balog Zoltán szerint bibliakritika, azaz a Szentírás irodalmi, természettudományos és egyéb szempontú értelmezése kapcsán érdemes inkább azt felismerni, hogy a tudomány a „hogyan?” kérdésére keresi a választ, de arra nem ad választ, hogy mi célból. Erre ugyanis szerinte a hit felel.
A beszélgetés záró szakaszában felmerült a kérdés: vajon a járvány Isten büntetése? Ha a XIV. században élnénk, hogyan viszonyulna ehhez az egyház?
Erdő Péter ismertette, gazdag irodalma van a középkorban tomboló járványoknak, részben isteni büntetést láttak a történésekben.
A bíboros hozzátette azt is, hogy a középkori ember tanulni akart ezekből az eseményekből. Járványkönyvek születtek, amelyekben gyűjtötték a tapasztalatokat: hol, hogyan terjedt a járvány. Megörökítették a korabeli könyvek a társadalom reakcióját is, a pszichológiai hatásokat, a felelősök keresését. Ez volt az egyik vonulata a történéseknek, a másik viszont azt emelte ki, hogy a gondviselő Isten kezében vagyunk – emlékeztetett a bíboros. Kiemelte, fontos a rendszeres ima a gyógyulásért, a járvány elmúlásáért. Mindez egészen a XX. századig benne volt a katolikus litániákban: a dögvésztől, járványtól, égi háborútól való szabadulás kérése.
A zsidó hagyományban ez a mostani a húsvét és pünkösd közötti hét hét egy gyászidőszak – mondta el Köves Slomó. Annak állít emléket, hogy a Talmud szerint a Kr. u. I. században élt Rabbi Akiva 24 ezer tanítványa pár hét alatt meghalt. Egy járvány miatt, amely azért pusztított közöttük, mert nem tartották be mesterük utasításai alapján a Tóra legfontosabb tanítását, a felebaráti szeretet. Kétségtelen, hogy a járványoknak vannak természettudományos, de lelki okai is – hangsúlyozta Köves Slomó, hozzátéve: a rabbik feladata, ez utóbbi kezelése.
A bábeli torony bibliai története kapcsán írt a járványról és annak tanulságairól tanulmányt a kötetbe Balog Zoltán. A református püspök úgy fogalmazott, ha az elmúlt egy év eseményeiből annyit szűrünk le, hogy térjünk vissza a régi életünkhöz – amit a politikusok a maguk szempontjából érhető módon hangsúlyoznak –, akkor nagyon nagy a baj. Abban bízik, hogy
A Bábel tornyára is így tekint a püspök azzal, hogy isten összezavarta a menny felé törekvő emberek nyelvét, így egy nagyobb bajtól óvta, vagyis megmentette őket.
Bábel és a járvány közötti párhuzam, hogy mindkettő globális hatású.
Balog Zoltán aláhúzta:
Azt a figyelmeztetést látom, hogy az ember nem tartotta tiszteletben a teremtési rend által kijelölt határokat. Gyógyító ítélet ez, isteni figyelmeztetés, segítség, hogy álljunk meg, nézzük meg a határainkat!
Erdő Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy járványok kultúrtörténeti vízválasztók is voltak. Az 1348-50-es pestisjárvány a virágzó és a kései középkort határolta el. A bíboros szerint ezek a mérföldkövek nem abból keletkeztek, hogy az emberek levonták a tanulságot, hanem megváltozott a helyzet, ami sok látható és azonnal nem látható következménnyel járt. Erdő Péter most is hasonlóra számít. A járványhelyzet szerinte értékelésre tanít. Kiderült, hogy mi értékes, alapvető az emberek számára. A vallás létkérdés? – ez a vita például lezajlott Olaszországban a templomok bezárása kapcsán. Erdő szerint ez az időszak lehetőséget teremt például annak a felülvizsgálatára is, hogy biztosan szükséges-e a globalizált világban költséges, környezetterhelő utazásokat bonyolítani, vagy megtarthatóak-e a most használt videókonferenciák bizonyos esetekben?
Vizi E. Szilveszter egy „antiBábel” reakcióban bízik:
Hasonlóan vélekedett Balog Zoltán is, aki ebben a közös küzdelemben azt reméli, hogy sokan felfedezik a hit erejét.
Köves Slomó a láthatatlan veszély kapcsán a kiszolgáltatottságra és a hamis biztonságérzetre helyezte a hangsúlyt. Úgy vélte, a legfontosabbnak tartott biztonságot saját magunk akartuk megteremteni. Az emberiség ismét elbízta magát, mint a bábeli torony építői. Falakat húzunk, amelyek végesek, miközben az igazi biztonságot a transzcendens végtelen tudja megadni – mondta a zsidó vallási vezető.