Akkor ön
a "kommunista és náci időket idéző" lejáratókampány részese,
aki annyira elvetemült, hogy nincs tekintettel "az érzelmi közösséget és identitást nyújtó, függetlenségünket és szabadságunkat szimbolizáló ünnepeinkre" sem. Mindezt az '56-os Emlékbizottság keddi közleményéből tudhatjuk meg, amelyben keményen szétcsapnak a mű bírálói között.
A legszebb, hogy a kormánypárti nagyonkonzervatív politikusokkal telepakolt, illetve Boross Péter és Fekete György szuperjobboldali ikonokkal súlyosbított testület olyan könnyed, természetes mozdulattal nyúl a melegjogi hisztéria ultraliberális fegyveréhez, hogy azt tanítani lehetne. Szerintük ugyanis sokaknak nem az a bajuk Desmond Childdal, hogy egy kilenc évvel ezelőtti dalát hasznosította újra, de legalább az is pocsék volt - hanem az, hogy a szerző homoszexuális. A Bizottság így
határozottan visszautasítja a "homofób kirohanásokat".
Természetesen nem maradhat el a bírálatok sötét hátterének kíméletlen leleplezése sem. A Bizottság rámutat, hogy az emlékdalt támadók
"abban érdekeltek, hogy a 20. század legnagyobb antikommunista harca ne válhasson a jövő nemzedékek büszkeségpontjává" (sic!!!).
Jó látni, hogy az emlékdal szövegében megnyilvánuló nyelvújító kreativitásból a nyilatkozatba is jutott, megalkotva a közbeszédből eddig kínosan hiányzó
"büszkeségpont" kifejezést.
Már megérte megírni.