A mezei tücsök a szavazáson a kisasszony szitakötő és a nagy szarvasbogár felett aratott győzelmet.
A mezei tücsök tudományos neve Gryllus campestris Linnaeus, amelyből az ógörög eredetű első tag tücsköt, szöcskét jelent, míg a latin eredetű második szó jelentése síkságon levő. A mezei tücsök magyar neve a tudományos név tükörfordítása - olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum MTI-hez eljuttatott közleményében.
A mezei tücsök nagyjából két centiméter hosszú, robusztus termetű rovar, testének nagy része csillogó fekete. Nagy, gömbölyű fején egy pár hosszú, fonalas csáp, egy pár összetett szem és három kis fehér pontszem, valamint rágó szájszerv található.
Két pár szárnya közül az elülső a pergamenszerűen merev fedőszárny, a második torszelvényen az áttetsző hártyás szárnyak vannak, amelyek legyezőszerűen összehajtogatva rejtőznek a fedőszárnyak alatt. A mezei tücsök nem tud repülni.
Rövid, vaskos ugrólábaival nem tud nagyokat szökkenni, legfeljebb apró ugrásokra képes. Elülső végtagjain a lábszár tövén ovális, hártyával borított hasíték figyelhető meg, ez a mezei tücsök hallószerve. Potroha végén egy pár hosszú fartoldalék látható, a nőstényeknél pedig hosszú, vékony és egyenes tojócső nyúlik hátrafelé.
A meleg és napos, nyílt területek lakója, leginkább az alacsony vegetációjú, nyíltabb gyepes élőhelyeket kedveli. Az alföldtől a magashegységekig megtalálható. Számos európai országban megritkult, elsősorban élőhelyeinek eltűnése miatt, valamint az intenzív mezőgazdasági művelés és vegyszerezés következtében. Emiatt több európai állam veszélyeztetett állat- és növényfajait tartalmazó vörös listáján szerepel.