Néhány hónappal ezelőtt még hangzatos jelszavak és határozott követelések uralták a közbeszédet az üzemanyagárak körül, ám a tettek mezejére lépve óriási lett a kontraszt a politikai ígéretek és a valóság között. A Jobbik rámutat arra, hogy a korábban hirdetett, radikális árcsökkentési koncepciókból végül egy szűkmarkú segélycsomag lett:
„Néhány hónapja még arról szóltak a nagy kijelentések, hogy azonnal csökkenteni kell az üzemanyag adóterheit, és 480 forintos üzemanyagárra van szükség. Most, amikor döntési helyzetbe kerültek, ebből havi 5000 forintos kompenzáció lett.”
Nemcsak az autósoknak fáj a drágulás
A párt álláspontja szerint a problémát mélyebben kell kezelni, hiszen egy üzemanyag-áremelés messze túlmutat a benzinkutak kasszáin. A magas árak dominóeffektusként gyűrűznek be a mindennapokba:
„Az üzemanyag magas ára nemcsak akkor fáj, amikor megtankoljuk az autót. Beépül a fuvarozásba, a mezőgazdaság költségeibe, az élelmiszerek és a szolgáltatások árába is. Ha drága az üzemanyag, drágább lesz az élet is. Ezért képviselte a Jobbik már korábban is, hogy az üzemanyag árát terhelő adókat kell csökkenteni. Nem néhány hónapig tartó kompenzációra van szükség, hanem arra, hogy eleve kevesebbet kelljen fizetni a kutakon.”
Zsebből zsebbe: az utólagos kompenzáció nem megoldás
A Jobbik felhívja a figyelmet a kormányzati pénzosztás visszásságaira is. Ha az államnak van miből kompenzálnia, akkor szerinte sokkal célravezetőbb lenne magának a problémának a gyökerét kezelni ahelyett, hogy látszatintézkedésekkel próbálják elfedni a valóságot:
„Ha az államnak van pénze arra, hogy utólag havi 5000 forintot visszaadjon, akkor ideje arról is beszélni, hogyan lehetne tartósan csökkenteni az üzemanyag adóterheit. Mert a magyar családoknak nem az a segítség, ha egyik zsebükből kivesszük a pénzt, majd a másikba visszateszünk belőle valamennyit.”
Az ellenzéki párt koncepciója világos és kiszámítható gazdaságpolitikát követel: az adók tartós mérséklését szorgalmazzák, hogy az autósoknak ne könyöradományként kelljen visszakapniuk azt, amit korábban már befizettek az államkasszába. A Jobbik értékelése szerint a különbséget a szavak és a tettek között ma már mindenki a saját pénztárcáján érzi a kutakon.