Így múlt ki szép csendben a szerb-magyar megbékélésért létrehozott bizottság

A Szerb-Magyar Akadémiai Vegyes Bizottságot 2010-ben azzal a céllal hozták létre, hogy közös történészi munkával feltárják a második világháború idején elkövetett etnikai alapú incidenseket a Délvidéken, ezzel elősegítve a két nép megbékélését. A bizottság magyar tagozatát 2013-ig az a Glatz Ferenc vezette, akinek megszólalásai többször kiverték a biztosítékot (lásd itt, itt és itt), kétségbe vonva az akadémikus szakmai hozzáértését és a téma iránt való elkötelezettségét.

A tagozat vezetését tavaly Kocsis Károly akadémikus vette át, ám ettől függetlenül a bizottság nem tudott kézzel fogható eredményeket felmutatni, noha ehhez sokszor és sok helyről kaptak anyagi támogatást többek között a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságától, a Magyar Tudományos Akadémiától, a délvidéki Magyar Nemzeti Tanácstól és egyéb alapítványoktól. Hogy pontosan mennyit, azt nem lehet tudni, és ezt még Szávay István országgyűlési képviselőnek sem sikerült kiderítenie, aki az ügyben írásbeli kérdést nyújtott be.

A jobbikos politikus arra is kíváncsi volt, hogy az eddig meglehetősen harmatos munkával a magyar kormány meg van-e elégedve, illetve mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy „bő 70 év után végre tisztán láthassunk délvidéki honfitársaink tízezreinek kegyetlen legyilkolásával, szülőföldjéről történt elűzésével, koncentrációs táborba hurcolásával kapcsolatban”?

Válaszában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes felsorolta azokat a kétes eredményeket, amelyeket a magyar kormánynak az elmúlt öt évben sikerült elérnie. Hogy ebben a szóban forgó akadémiai bizottságnak milyen szerepe volt, nem derül ki, mint ahogy az sem, hogy mindez mennyi adófizetői forintunkba került. Semjén a jövőre vonatkozólag Kövér László áprilisi belgrádi bejelentését idézte, miszerint „a szerb-magyar megbékélés további kérdéseivel, valamint a közös történelmi és kulturális értékekkel, várhatóan egy Hunyadi János nevét viselő közös alapítvány foglalkozik majd”.

Portálunk megkeresésére Szávay István szomorúnak nevezte, hogy egy ennyire fontos nemzeti ügyben a kormány „ismét csak a szájkarate szintjéig” jutott el, és hivatalosan is lemondtunk a délvidéki magyarellenes pogrom eseményeinek feltárásáról. A jobbikos képviselő szerint addig nem lehet kölcsönös megbékélésről beszélni, amíg nem történik meg a nyílt szerb államfői bocsánatkérés és nincs méltó magyar emlékműve a jelöletlen tömegsírokban fekvő áldozatoknak.

B. J.