A Habony&Vajna Corporation után a napokban már Kövér László baritonja is felbődült a kórusban. A házelnök legutóbbi interjújában a Jobbik és a baloldal közti "technikai koalíciót" vizionált, amelyet a "hataloméhség és az Orbán-fóbia" teremt majd meg. Azt nem tudni, hogy a bajusza ennek a radioaktív hatású baromságnak a hatására hullott-e ki, ám az biztos, hogy a házelnök hallucinációit a Jobbik azonnal cáfolta, majd nem sokkal később Molnár Gyula MSZP-elnök is világossá tette: csak "demokratikus pártokkal" fognak össze, a "szélsőjobboldal" pedig nem az.
Persze a Fidesz szerint nem mondanak igazat, hiszen titokban, sötét katakombák és sűrű erdők mélyén már megköttetett a sátáni paktum. Az ATV azonban megkérdezte azokat, akik a valódi döntéseket hozzák a balliberális oldalon: a nagybetűs Értelmiséget. Ők azok, akik hegyeket mozgatnak meg aláírásgyűjtésekkel, akik petíciók, nyilatkozatok, elhatárolódások és elhatárolódás-követelések barikádjaival 27 éve állják útját a fasizmusnak. Akik egyetlen mozdulattal taszítanak a mélybe, vagy emelnek a magasba bárkit a baloldalon. Akik 2009-10-ben falnak vitték az SZDSZ-t, aztán 2014-ben az MSZP-t is - hogy aztán elmondhassák, micsoda dilettáns vezetői voltak mindkét pártnak. Ha bárki, bármit meg akar tudni a hazai baloldal terveiről,
nem a pártvezetőket kell kérdezni - hanem őket.
Az ATV körkérdéséből pedig világosan kiderül, hogy a szárszói bölcsek,
a balliberális Vének Tanácsa hallani sem akar a "fasiszta" Jobbikkal való összefogásról.
A legmegengedőbb még Heller Ágnes, aki szerint "nem volna rossz" egy ilyen összefogás, de a két fél ezt szerinte sem akarja, így nem lenne értelme. Tamás Gáspár Miklós már sokkal szigorúbb, ő egyenesen "választási bojkottot" hirdetne, ha a baloldal együttműködne a Jobbikkal. Konrád György az
"ördög öreganyjával" is összefogna Orbánék ellen - de a Jobbikkal soha.
Ungvári Tamás is határozottan az asztalra csap:
"Elfogadhatatlan bármilyen baloldali összefogás egy olyan párttal, amelyre a nácizmus árnyéka vetül, vagy a nácizmussal kacérkodott, vagy akár nem volt egészen náci, csak egy picit."
A legkeményebb azonban - cseppet sem meglepő módon - a kilencvenes évek markolóval dolgozó árokásó élmunkása, a balliberális lapok véleményrovatának véres kardot körbe hordozó antifasiszta sámánja, Kornis Mihály. Az író a nácizmus elleni dzsihádban már eljutott az öngyilkos merénylők elszántságáig:
"Ha csak a Jobbikkal való összefogás és a halál között lehet választani, akkor én a halált választom."