Amikor a tegnap esti Iron Maiden koncertre készültem, magamban felidéztem a korábbi fellépéseiket, de legtöbbször a Maiden 1984-es bulijára gondoltam. Ők voltak az első metál banda, akik a vasfüggöny mögé is elvitték a zenéjüket és mindazt, amit akkoriban a heavy metál jelentett. A '80-as évek szürkeségében, olyan showt láthatott a „béketábor” a brit heavy metál újhullámának egyik legjelentősebb csapatától, ami egyszerre elvarázsolta és a földbe döngölte a 40 ezer főnyi hallgatóságot.
Ennyien most nem voltak a Groupama Arénában a Legacy Of The Beast turné budapesti állomásán, de ezt leszámítva semmi sem változott. A mintegy 30 ezer Maiden rajongó pedig azt is bizonyítja, hogy az Iron Maiden továbbra is az egyik leghitelesebb metál banda.
A közel kétórás koncertet a zenészek ugyanolyan lendülettel tolták, mint karrierjük kezdetén. Bruce Dickinson éneklés közben most is lefutott néhány kilométert, a gitárosok Dave Murray, Adrian Smith, Jannick Gers és a basszer Steve Harris sem ácsorogtak sokat, a dobos Niko McBrain pedig mindig is a legtöbbet melózott a Maidenben...
Az este 9-kor kezdődő koncert az új lemez a Japánt idéző „Senjutsu” album címadó számával kezdődött, amit szintén az új album két nótája követett. Az első színpadkép is az ősi Japánt mutatta be és a csapat kabalája Eddie, először egy óriás szamurájként jelent meg.
Ezután viszont best of Maiden műsor következett ami azért nem teljesen igaz, mert ha csak a legismertebb Iron Maiden számokat játszották volna, akkor is órákig tarthatna a buli.
A hiányérzett ellenére így is elégedettek lehettünk hiszen eljátszották például Hallowed Be Thy Name-t, amit a heavy metál egyik ikonikus szerzeménye a The Number of the Beast követett. A koncert egyik legjobb pillanata volt, amikor Dickinson a The Trooper alatt nemcsak a szakadt brit zászlót lengette, hanem a piros, fehér, zöld magyar lobogót is.
A ráadásban miután lenyomták a Run to the Hills-t, megszólalt Winston Churchill hangja amint harcba szólítja Angliát és már mindenki tudta, hogy az Aces High következik. Ami sajnos az utolsó szám volt a koncerten.
A turné előző, zágrábi állomásán Niko McBraint ünnepelték amikor zárásként a Happy Birthday hangzott fel. Nikot ezúttal is sokan felköszöntötték amit a Maiden dobosa úgy hálált meg, hogy dedikált dobverőket osztogatott az első sorokban állóknak. Közben lecsengésként a Brian élete című filmből ismert Always Look on the Bright Side of Life szólt a hangfalakból, ami kifejezetten jót tett mindenkinek a kétórás zúzás után.
Az Iron Maiden azon kevés zenekarok közé tartozik, akik évtizedek óta alkotnak és turnéznak. Még akkor sem álltak le, amikor a velük együtt kezdő metál bandák hosszú időre tetszhalott állapotba kerültek a '90-es és a 2000-es években. A „nosztalgiából” összeálló kortársaik helyett (tisztelet a kivételeknek) egymás után jelentették meg az új lemezeiket, miközben szinte állandóan úton voltak, amit csak a Covid-járvány tudott megakasztani.
A koncert előtt először a német Lord Of The Lost gótmetál banda játszott. Őket az amerikai Shinedown követte.