Az elmúlt néhány napban több kilépés is történt a Jobbikból, többek között erről, és a döntések hátteréről is kérdeztük a párt elnökét, Jakab Pétert.
Kedden a Jobbik szavazataival is egyhangúlag támogatta a magyar Parlament a nemzeti régiók védelmét. Mennyire fontos téma a párt számára nemzetpolitika és az emlékezetpolitika?
Olyannyira, hogy épp a héten álltunk ki ismét és sokadjára a parlamentben a határon túli magyarság önrendelkezésének biztosítása mellett, és követeltük ismét az állampárti múlt feltárását. Ezek olyan nemzeti minimumok, amelyekről nem lehet eltekinteni egy olyan pártnak, amely nemzetben és demokráciában gondolkodik.
Ezt azért is kérdezem, mert Bencsik János a kilépését követően közölte, hogy a február 5-ei frakcióülésen Ön arról beszélt, ezek a témák nem lesznek fontosak.
Arról beszéltem, hogy a Jobbik továbbra is jobboldali, keresztény, konzervatív ideológiát követ, ugyanakkor a mindennapi politikánkat az emberek mindennapi gondjai fogják meghatározni. Ezek a gondok pedig túlmutatnak azon, hogy ki milyen ideológiát vall. A rohadó kórház, a fűtetlen tanterem, a rabszolgabér vagy épp a megalázóan alacsony minimálnyugdíj nemcsak a jobboldalikat érinti, hanem mindenkit, aki az Orbán-rendszer vesztese.
Sajnálom, ha valaki ezt képes volt úgy kiforgatni, hogy nem fogunk nemzetpolitikával foglalkozni a balos szavazók miatt.
Épp ellenkezőleg. Azért is fogunk foglalkozni vele, mert mi nem önmagunkat képviseljük, hanem a nemzet egészét.
Az utóbbi néhány napban nemcsak egy országgyűlési honatya, de több önkormányzati képviselő is távozott a pártból, szerintük a Jobbik nem képes XXI. századi, jobboldali politikát folytatni. Pártelnökként mi a véleménye erről a kritikáról?
A tisztújító kongresszuson érdemelvű, emberközpontú pártról beszéltem, amely nem a jelszavaktól lesz nemzeti, hanem attól, hogy visszaemeli a nemzetbe azokat, akiket a NER-rendszer kitaszított onnan.
Erre a pártra mondott a kongresszus közel 90 százaléka igent. Ez pedig kötelez arra, hogy tartsam az irányt, viszont nem kötelez senkit sem arra, hogy velünk tartson. Ahogy azt a programadó beszédemben elmondtam, lesznek olyanok, akik el fognak minket hagyni, és olyanok is, akiket mi fogunk elküldeni. De nem ők a lényegesek, hanem azok, akik tovább viszik a zászlót. Mindenki másnak sok sikert kívánunk a maga útján.
A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok szerint nemcsak a Fidesz, hanem a Jobbik is erősödött. Azt is megállapították, hogy a magyar választók három, nagyjából azonos csoportra oszthatók, egyharmaduk kormánypárti, egyharmaduk ellenzéki, és egyharmaduk pártnélküli. Milyen következtetéseket lehet ebből levonni?
Örülök annak, hogy végre elmozdultunk a holtpontról, és annak is, hogy a Jobbik nem az ellenzék kárára erősödött, hanem a bizonytalan szavazókból tudtunk újakat megszólítani. Ez azért fontos, mert a kormányváltáshoz nem lesz elég az ellenzék jelenlegi szavazóit összeadni. Több szavazóra lesz szükség, és úgy tűnik, a Jobbik képes arra, hogy az eddig közömbös választókat aktivizálja a kormányváltás érdekében.
Egyébként az úgynevezett börtönbiznisz vitájában a kormánypárti képviselők arra kérték a jobbikosokat, töltsék ki a nemzeti konzultációt. Ön megteszi majd ezt?
A probléma valós, a konzultáció kamu. A megoldás évek óta ott van a kormány kezében. Abból a pénzből, amit eddig kifizettek a Fidesz által 2016-ban megszavazott tövény alapján, már rég fel lehetett volna építeni azokat a börtönöket, amelyek meszüntették volna a kártérítés alapját. Na de akkor, mire építenék most az újabb propagandát? Szóval nem konzultálni kell, hanem dolgozni kedves kormány.