A megindító találkozónak született egy konszenzusa: Vámos Csaba, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének (KOSZ) elnöke elmondta,
hogy nem öltönyben és nyakkendőben dolgoznak légkondicionált irodákban, hanem házról házra mennek, a kisemberek között mozognak.
A kéményseprők maguk is tapasztalják, hogy nagy a dolgozói szegénység, a keskeny pénztárcájú emberek ezért értelemszerűen több százezer forintos megtakarításokra sem tudnak szert tenni, tehát nem mindenki engedheti meg magának, hogy az egyébként nagyon is szükséges beruházásokat megfizesse. Éppen ezért Vámos arra tett javaslatot, hogy legyenek önkormányzati és állami pályázatok a tüzelő- és ezzel kapcsolatos berendezések megújítására.
Igyekeztük felvenni a kapcsolatot a törvényhozás tagjaival, köztük a jobbikos Vágó Sebestyénnel, aki a Népjóléti Bizottság alelnöke, hogy megkérdezzük, mit lehetne tenni. A politikus akkor jelezte, hogy beadnak egy törvényjavaslatot az ügyben, ami meg is született.
A jogszabály-tervezet alapján az élet- és vagyonbiztonság mindenek előtt áll, de mivel sok rászoruló család képtelen a saját erejéből előteremteni az ezeket biztosítani tudó tüzelőberendezés-korszerűsítéshez és cseréhez szükséges anyagi forrásokat, ezért a beruházások megvalósíthatósága érdekében az igazolt költségek legfeljebb 80%-ra állami támogatásra lehetne pályázni. A kiírás fokozott figyelmet fordítana azokra az esetekre, ahol a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó szakemberek élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető körülményeket állapítanak meg.
A jogszabály-tervezet megszületett Vágó és Szilágyi György (Jobbik) kezdeményezésére, de mielőtt parlament elé kerülhetne, egy illetékes bizottság fogja megvizsgálni.
Megkeressük az illetékes bizottságot.