Múlt hét kedden hozott le néhány részletet a Jediót Ahronót izraeli újság honlapja arról, hogy milyen műveleteket hajtott végre a Moszad annak érdekében, hogy kézre kerítsék az Adolf Eichmann elfogása után főellenségnek számító Josef Mengelét. Ezekből úgy tűnt, hogy a Moszad minden áron fel akarta mutatni a náci orvos skalpját, aki viszont trükkösen kijátszotta a szervezetet.
A pénteken nyilvánosságra hozott, kódolt nevén Melcer-akták azonban sokban árnyalják ezt a képet. Kicsit olyan érzésünk lehet, mint mikor a két perces promóban ellövik a film összes izgalmas részét, mi meg két órát ülünk a moziban, hogy történjen valami. Ronan Bergman, a The New York Times szakújságírója végigrágta magát az aktákon és arra jutott, hogy Mengelét nem is akarták az izraeliek annyira elkapni, mint ahogy azt a kívülállók gondolták. Amikor meg igen, akkor már késő volt, mert az óceán addigra végzett vele São Paoloban. Igaz erről a Moszad még évekig nem tudott.
ELFOGATÓPARANCS SEM VOLT ELLENE
A háborút követően több olyan magas pozícióban lévő nácit is futni hagytak, akik értékesek voltak valamelyik fél számára. Ilyen volt például Wernher von Braun is, aki a Harmadik Birodalom rakétaprogramjának egyik vezetője volt, végül mégis az USA-ban vált az űrprogram hősévé. Joseph Mengelének azonban nem az orvosi területen elért eredményei miatt nem kellett aggódnia, egyszerűen csak nem adtak ki ellene elfogatóparancsot a németek.
A háború után csak 1948-ban hagyta el Németországot és költözött át Argentínába, ahol Buenos Aires német nagykövete biztosította, hogy rendes állampolgárként kezelik az országban. Ezután saját nevén élt egy évtizedig, még a lakáson is a dr. Josef Mengele névtábla díszelgett.
1959-ben végül mégis kiadták az elfogatóparancsot ellene, ezért Paraguayba, majd Brazíliába menekült.
A Moszad 1960-ban eredt először Mengele nyomába, miután Adolf Eichmann elfogása után ő lett az első számú célpont, és még fülest is kaptak a náci-vadász Simon Wiesenthaltól.
1962-ben kerültek először közel hozzá Wilhelm Sassen, náci informátor révén, aki az orvos egyik ismerőse volt. A Moszad egyik megfigyelőcsapata testközelbe is került Mengelével São Paulo közelében. A titkosszolgálat dél-amerikai állomásfőnöke azonnal titkos táviratot küldött a központba, ám a szervezet akkori igazgatója Isser Harel úgy döntött dobja a témát, és inkább foglalkozik azzal a fülessel, miszerint Egyiptom német tudósokat toboroz, hogy rakétákat építtessen velük. Az egyiptomi rakétaprogram veszélyével pedig nem ért fel Mengele.
MINDIG FONTOSABB VOLT A JELEN
Harel után Meir Amit vette át a Moszad irányítását és kijelentette, hogy
„az ügynökség befejezi a múlt szellemei utáni vadászatot és a jelen problémáira fordítja kapacitását,”
akkor is, ha ezt több Európából beszervezett ügynök nem nézte jó szemmel.
1968-ban újra megerősítették, hogy Mengele azon a farmon él São Paulo közelében, ahol már korábban is a nyomára bukkantak. A kint lévő tiszt el akarta rabolni és megkínozni Mengele társaságának egy tagját, ezért mást helyeztek a posztjára és a következő tíz évben inkább a palesztinok terrorakcióival foglalkozott az ügynökség ahelyett, hogy nácikra vadásszanak.
TRÓFEÁNAK KELLETT VOLNA
1977-ben végül Menáhém Begín kormányfő kiadta a Moszad igazgatójának, hogy le kell vadászni a náci bűnösöket, mert ezzel akarta megmutatni Jasszer Arafatnak, hogyan jár az, aki a zsidókkal ujjat húz.
A titkosszolgálat főnöke vitába szállt a kormányfővel, mondván a múltnál fontosabb lenne a jelen, végül megegyeztek, hogy elég csak Mengelét felmutatniuk.
Ekkor történtek a már leírt előzetes tartalmak.
- 1982-ben Mengele gyerekkori barátját Hans-ulrich Rudelt akarták megzsarolni gyermekével, hogy kiadja a náci orvost, ám mire akcióba léptek volna a férfi meghalt.
- Utána Mengele fiát, Rolf Mengelét próbálták lehallgatni nyugat-Berlinben, mert úgy gondolták, hogy az egy napra eső születésnapjukon biztosan felköszönti egymást a két férfi.
- Közben egy randevú is összejött egy ügynöknek az ifjú Mengelével, ám mindkét akció sikertelenül zárult.
Mint kiderült azért, mert a "Halál Angyalát" addigra már valóban elragadta a halál angyala. 1979-ben egy são paulo-i tengeri fürdőzés alkalmával kapott halálos kimenetelű szélütést.
A Washington Post újságírója megjegyzi, hogy nem ért egyet azzal a volt Moszad ügynökkel (Mike Harari) aki 2014-ben halála előtt is arról nyilatkozott, hogy
"amíg lélegzik náci ezen a földön, segíteni kell nekik, hogy ne lélegezzenek tovább".
Úgy véli, hogy Eichmann elfogása és kivégzése elég példa volt arra, hogy megmutassa a világnak, a zsidó vér sem hullhat büntetlenül. Azonban itt el kellett volna engedni a múltat és belátni, hogy a nácik már nem jelentenek fenyegetést.