Szörnyülködő, átkozódó, döbbent és gúnyosan röhigcsélő cikkek tucatjai születtek már az EMMI új vezetőjének kijelentéseiről. Megtudhattuk, hogy visszatért a középkor, nyíltan hatalomra került a klerikális reakció, a gyermekeinket a latin helyett a rovásírásos ábécére tanítják majd az új, sötét, alpári, ázsiai barbár nacionalista kurzusban. Válaszul persze a kormánypárti média is kardot rántott a liberális keresztényüldözéssel, az új Lenin-fiúk szellemi terrorjával, a hazátlan nemzetárulók aljas támadásával szemben.
Mindenki megtalálhatta, elolvashatta, lájkolhatta és megoszthatta a szívének kedves epeömléseket, megtéve ezzel azt, amit megkövetel a haza/Európa/kereszténység/haladás (kívánt rész aláhúzandó).
Mindannyian nyugodtan alhatunk, hősiesen megvédtük saját értékrendünket, és betonba döngöltük a másik oldalét.
Mi a bánatnak beszélnénk, hát arról, hogy mi is lesz az iskoláinkkal, kórházainkkal, szociális intézményeinkkel?
Ha lehet röhögni az 1100 éves magyarság "spirituális és szakrális örökségén", vagy lelkesedni a "nemzeti, keresztény és értékalapú" kultúráért, akkor kit érdekel, hogy ezeken az ideológiai lózungokon kívül szinte semmit hallhattunk az új minisztertől?
Kásler Miklós tegnapi bizottsági meghallgatásán kérdezték a funkcionális analfabétizmus veszélyes terjedéséről, a diákok tanulmányi agyonterheléséről, a fiatalok tömeges elvándorlásáról, a pocsék PISA-teszt eredményekről, és arról is, hogy a jövőben mennyi pénzt tervez fordítani a kormány az oktatásra. A emberminiszter-jelölt reakciója a felvetett, egyenként is nemzeti sorskérdésnek számító kérdésekre annyi volt, hogy
"Mindenre választ adtam, abban az értelemben, hogy elmondtam azokat értékeket, amik szerint próbáljuk a tevékenységünket a mindennapok nyelvére lefordítani."
Ennél tökéletesebb, tömörebb összefoglalását nem is adhatta volna az elmúlt évtizedek magyar közéleti önpusztításának. A lényeg, hogy az "értékek" a helyükön legyenek, koncepció nem kell. Az a fontos, hogy "jó magyar", "jó keresztény", vagy épp "igazi européer", és "haladó gondolkodású" legyen, vagyis minden kétséget kizáróan a "mi emberünk". Ha tökéletesen alkalmatlan, az se baj. Sőt, még jól is jöhet. Hiszen minél harsányabban magyar és keresztény, vagy européer és haladó, annál kevesebb szó fog esni arról, mit tesz, illetve nem tesz.
Minél többet jár a szája, annál kevésbé figyelik a kezét.
Ez eddig még mindig bejött, és minden jel szerint most sem lesz másképp. A liberális és balos nyilvánosság nagy része máris a lehető leghasznosabb idiótaként vetette rá magát Kásler világnézeti kinyilatkoztatásaira, és közben éppen, hogy érintőlegesen, vagy annyira sem foglalkozik azzal, mennyire ordítóan nincs fogalma ennek az egyébként kedves, joviális öregúrnak arról a hatalmas szakterület-bokorról, amelyet mostantól vezetni fog.
Illetve vezetnie kellene - de már előre borítékolhatóan nem fogja vezetni. Orbánnak pedig az EMMI élére pontosan ilyen figurára van szüksége.
Aki a lakossági fórumokon, kiállítás-és tanévnyitókon terjengősen beszél majd hitről, nemzetről, dicső magyar múltról, spirituális, meg szakrális értékekről - a kormányülésen pedig csendesen bólogat mindenre.
Az EMMi ugyanis azoknak a szféráknak a roncstelepe, amelyek a miniszterelnököt nem érdeklik.
Mindenekelőtt azért nincs önálló oktatási, szociális, és egészségügyi tárca, hogy ezeknek a területeknek ne legyen saját kijáróemberük, akik Európa megmentése, Brüsszel megállítása és négy-öt új stadion felhúzása közben zaklatják népünk bölcs vezérét. Kásler Miklós pedig biztosan nem fogja.
A baloldali, liberális ellenzék elé vetett ideológiai gumicsontnak viszont tökéletes lesz. Mehet tovább újabb négy éven át a balos-jobbos, konzervatív-haladó, ateista-hívő, nemzeti-kozmopolita identitás-meccs. A Gólyától az R56-ig, az Újlipótvárostól a Krisztinavárosig, a Spinoza-háztól a Hit Csarnokon át Polgárok Házáig mindenki lelkesen szurkolhat a magafajtáknak. Közben szépen kirohad alólunk a hazánk, de, hát kit érdekel?
Ameddig az egymillió ideológiai ultra mindkét oldalon el van foglalva egymás mocskolásával, nem kell, hogy a pályán valódi foci is történjen.
A másik kilencmillió meg úgyis csak arra kell, hogy lenyírja a stadion gyepét.
(Fotó: MTI)