(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„A járvány egész folyamatában helyes döntések voltak, helyes helyzetmegítélés történt, jól ítéltük meg a magyar egészségügy állapotát, jól ítéltük meg az orvosaink felkészültségét, nővéreink humanitását, lelkiismeretességét, kitartását. Tehát nem tudok mondani visszatekintve az egy évre egyetlen egy olyan körülményt sem, amit nem helyesen ítéltünk volna meg” – Kásler Miklós értékelte ezekkel a szavakkal a kormány járványkezelését hétfőn a HírTv-ben.
Ha jól értelmezem a miniszter szavait, akármennyire is megvolt benne az igény az önkritikára, a legalaposabb kutakodással sem talált egyetlen egy olyan körülményt sem, amiről esetleg utóbb kiderült volna, hogy rosszul ítélték meg. Adott egy járvány, amely kiforgatta a világot, és így Magyarországot is a működésének megszokott menetéből, olyan kihívások elé állítva a döntéshozókat, amilyenekkel korábban soha nem kellett számolniuk. A járvány kezelésével összefüggésben úgy kellett rendkívül összetett kérdésekben döntéseket hozni, hogy azok alapjául sokszor találgatásokra, előrejelzésekre, becslésekre lehetett csak támaszkodni, vagyis önmagában ezeknek az „egyenleteknek” az ismeretlen elemei lehetetlenné tették azt, hogy az elmúlt bő egy évben minden egyes körülményt tökéletesen mérjen fel a kormány. Szerintem ezt senki nem is várta el, ezért voltak teljesen szükségtelenek, életszerűtlenek az olyan kijelentések, mint amikor Orbán Viktor tavaly azt mondta, hogy „aki megbetegszik koronavírusban, azokat mind meg fogjuk gyógyítani.” Most is látszik, hogy ez a fajta, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéret milyen rosszul veszi ki magát annak a kásleri megállapításnak a tükrében, hogy gyakorlatilag nem tudtak hibázni a járvány ideje alatt. Ugyanis, ha a miniszterelnök azt mondja, hogy mindenkit meg fognak gyógyítani, de azóta nagyon sokan belehaltak a fertőzés szövődményeibe, akkor mégiscsak lehet találni olyan körülményt, aminek megítélése nem volt helyes. Vagy az, hogy mindenki meggyógyítható, vagy ha ez nem sikerült, akkor miért nem?
A körülmények helytelen megítélésére ennél sokkal jobb példa a 16 ezer lélegeztetőgép megvásárlása, ugyanis azt már akkor is lehetett tudni, hogy ennek csak a töredéke használható a kórházakban, hiszen a rendelkezésre álló intenzíves szakápolók legfeljebb 3000 gépet tudnak kezelni. Vagyis nem túlzás megállapítani, hogy nagyságrendileg 13 ezer lélegeztetőgép (de legyen „csak” 10 ezer, erős ráhagyással) megvásárlása indokolatlan volt, miközben az erre kifizetett súlyos milliárdokat akár a bajba került vállalkozások megsegítésére is lehetett volna fordítani.
A lélegeztetőgép-beszerzéshez kapcsolódik egy másik körülmény megítélésének helyessége vagy helytelensége, hiszen az egészségügyi jogviszonyról szóló törvénymódosítás hatályba lépése után úgy ötezer-ötszáz egészségügyi dolgozó mondott fel. Mindez a járvány kellős közepén történt. Vajon ez is tökéletes döntés volt a kormány részéről, a járványkezelés fényében?
Az egyik „terheléses támadás” kapcsán, amikor az oltási regisztrációra érkező hatalmas érdeklődés miatt leállt a regisztrációs honlap már leírtam, de Kásler Miklós különös helyzetértékelése apropóján most megismétlem, hogy jó lenne, ha a megpróbálnák felnőttként kezelni az embereket, és ennek megfelelően életszerű magyarázatot adni akkor is, amikor valami éppen nem tökéletesen sikerül. Mert van ilyen. Meg lesz is még.