Nagyszabású előadással készül a Keep Floyding zenekar, annak alkalmából, hogy 50 éve jelent meg a Pink Floyd, Atom Heart Mother című albuma. A magyar tribute banda április 29-én Óbudán, a polgárvárosi amfiteátrumban először a címadó 25 perces rock-szimfonikus szvitet játsza el, majd egy kifejezetten erős válogatás következik a Pompei albumról és persze a Pink Floyd legsikeresebb lemezeiről. A zenekar szerint a The Dark Side of the Moon, Wish You Were Here és a The Wall rajongóinak kötelező lesz program. A péntek esti koncertről, az előkészületekről, a Keep Floydig gitáros-énekese Goldschmidt Gábor számolt be az Alfahírnek.
Alfahír: A helyszín kapcsán nem lehet elvonatkoztatni a Pink Floyd 1972-es Pompeii koncertjétől. Ott akkor nem volt még nagy színpadi show, csak a zene és persze a környezet az ókori romok. Ezen az előadáson is erre lehet majd számítani, vagy azért lesz majd például köralakú kivetítő, meg robot lámpák, esetleg repülő disznó...
Goldschmidt Gábor: A látványban talán a kettő között lesz. Az amfiteátrum mint helyszín eleve egy más élményt jelent, mint mondjuk egy koncertterem, és persze igyekszünk olyan látványelemeket is megvalósítani, ami a későbbi Pink Floyd koncerteket idézi. Körvásznat meg malacot sajnos nem tudunk megvalósítani, erre nincs forrásunk, de a fénytechnika, a robot lámpák használata látványos előadást eredményez. Tehát megidézzük a Pompei hangulatot, de azért a mostani elvárásoknak is próbálunk megfelelni.
Az Atom Heart Mother Suite talán nem a legkönnyebben befogadható alkotása a Pink Floydnak. Van benne kórus meg fúvósok, vonósok. Erre hogyan készültök?
Mi ezt már egyszer megvalósítottuk 2014-ben a MÜPÁ-ban, de valóban rendhagyó amikor a próbateremben megjelenik a kórus... Ma egyébként a fúvósokkal próbálunk, tehát ez nyilván tőlünk is egy extra felkészülést igényel, de nagyon jó hangulatban készülünk. Ami pedig befogadhatóságát illeti, a 25 perces szvit amit előadunk - ami az az Atom Heart Mother album A oldala - szerintem teljesen befogadható. A közép részben ugyan van egy kis zenei kirándulás, de ez tőlünk nem áll távol. Mindig is szerettük a Pink Floyd korai pszichedellikus időszakát. Szóval szerintem a szvit könnyebben befogadható mint például a B oldal zárását képező az Alan's Psychedelic Breakfast...
Ez egy jelentős szervezést igénylő és persze költséges előadás lesz. Van valamilyen támogatás erre, vagy ez teljesen saját projekt?
Minket csak a közönség támogat. Az amfiteátrumot szerencsére ingyen kaptuk meg a tulajdonos önkormányzattól, illetve a kezelő Aquincumi Múzeumtól a szintén a hétvégén zajló Floralia Fesztivál keretében, ezúton is köszönjük. Azonban minden más költségünk ami a koncerttel kapcsolatos, a színpadbérlés, a hangosítás, a fények, a rendezvény biztosítása, ezek mind a jegybevételből lesz finanszírozva.
Ezt egyébként ilyen félamatőr módon művelitek?
Igen. Mindenkinek van civil munkája, egyfajta hobbiként csináljuk, de persze igyekszünk megfelelni a magas elvárásoknak.
Mikor határoztátok el, hogy Pink Floydot akartok játszani.
1994-ben. Akkoriban a gimnázium után, alatt, már a 1970-es évek progresszív rockját hallgattuk a barátaimmal és a Pink Floyd persze megkerülhetetlen volt. Ráadásul ez a CD és DVD másolások időszaka is volt, amikor meghallgattuk, illetve láttuk videón a Pink Floyd 1994-es Pulse koncert albumát. És akkor 1999-ben jött ez az eszement ötlet, hogy ezt annyira lehetetlen megvalósítani, hogy muszáj megpróbálni...Tehát mi kihívásként tekintettünk erre.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/zzx8F4YQ9UQ.jpg?itok=VemRatwT","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=zzx8F4YQ9UQ&ab_channel=KeepFloydingOfficial","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
Keep Floyding:
Goldschmidt Gábor: gitár ének
Tóth András: gitár
Segesdy Márton: bilentyűk ének
Hajba László: dobok
Balázs Bálint: basszusgitár ének
Haáz Imre: szaxofon
Garda Zsuzsa: ének
Simon Edina: ének
Prohászka Ferenc: hangmérnök
Németh Zoltán: fénytechnika
Balázs Lajos: vizuáltechnika