(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Végigolvasva Orbán Viktor „esszéjét”, a következő jutott az eszembe: csak olyan ember szavazhasson a Fideszre, aki ezt az írást végigolvasta. Felelősségteljesen érvelhetnék kezdeményezésem mellett úgy, hogy különben mi alapján döntene az illető. De valójában inkább az az érv mocorog bennem, hogy legyen kedves megszenvedni a fideszes szavazó választása miatt, ha már egyszer én, az ellenzéki, megszenvedtem végigolvasni ezt a tömény lélekrombolást.
A miniszterelnök írását olvasva a legfőbb tanulság számomra az, hogy mindegy, ha valaki cigányozik, zsidózik, migránsozik vagy liberálisozik. Mind ugyanaz. Mind a gyűlöletből beszél.
Megfosztja a másikat személyiségétől, méltóságától, csak egy tárgy lesz, amit gyűlölni illik. Ma még csak pamfleteket írnak ellenük, ma még „csak” kiplakátolják velük az országot, célkeresztbe állítva őket, de ahogy „fokozódik a harc”, úgy tettlegességbe is csaphatnak. Bármikor, ha úgy adódik. Hiszen ők nem emberek, ők *liberálisok (*ide tetszőleges jelző behelyettesíthető).
Teljesen mindegy, hogy egy ideológia osztályok, népcsoportok, vagy világnézetek között hirdet harcot, a lényeg a harc, a lényeg az erőszak. A lényeg az, hogy nem együttműködésre épít. Nem egymást emelve akar gyarapodni, hanem a másikat megsemmisítve. Nem tud, és nem akar békében létezni. Fél a másikkal való párbeszédtől, mert bizonytalan önmagában. Egy egyszerű személyiségfejlesztő tréning könnyen leleplezi a miniszterelnök és propagandája acsarkodása mögötti éretlen vonásokat, de nem érdeke a miniszterelnöknek, hogy országa felnőtt polgárokból álljon. Ő pedig már rég lemondott önmagáról, hogy valaha feldolgozza saját személyes traumáit.
Talán egyetlen mondat van a hosszú esszében, amivel maradéktalanul egyetértek, az a következő: „szabad az, aki a döntés birtokában van”, de a folytatás már súlyos tévedéseket rejt. Orbán Viktor szerint nekünk ezért a szabadságért meg kell küzdenünk. Ez nem igaz. Szabadok vagyunk a nélkül, hogy ezért bármit tennénk. A szabadságunk lényünkből fakad. Teremtettségünkből, Isten-képmásúságunkból – ha már a doktorminiszterelnökúr olyan lelkesedéssel hivatkozik zsidó-keresztény gondolkodásunkra. A döntés jogáért nem kell megküzdeni, és érte nem kell harcot vívni. És ami még fontosabb, ezért a globális tőke hálózatával (a tudjukkikel), vagy a burzsoáziával, vagy más nemzettel, tehát másokkal nem kell megküzdeni. Nem kell megküzdeni senkivel, legfeljebb önmagunkkal, akik el tudunk feledkezni felelősségünkről.
Például arról, hogy tájékozódjunk, mielőtt választunk.
A harcot, a gyűlöletet éltető, és a másik méltóságát elvitató gondolkodás összeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Ahogy a hazugság és a manipuláció sem éppen isteni erények. Nincs olyan, hogy „a” zsidó, nincs olyan, hogy „a” cigány, nincs olyan, hogy „a” magyar, nincs olyan, hogy „a” közép-európai, nincs olyan, hogy „a” migráns, nincs olyan, hogy „a” liberális. Nincs. Emberek vannak, ezek pedig csak jelzők. Vélekedések vannak, legendák és mítoszok vannak, propaganda van, ami rólunk szól, de nem a másik emberről. Semmi olyan politika nem legitim, amely a másik ember ellen, a felebarátom ellen születik meg, és abból él.
A héber sátán szót görögül diabolosznak hívják, ami szó szerinti fordításban szétdobálni-t jelent. A zsidó-keresztény gondolkodás tehát a gonoszt a megosztásra törekvéssel, az állandó harc keresésével azonosítja, szemben Istennel, aki a közösségek, nemzetek, népek, az emberek egyesítésére törekszik. Jézus főpapi imájában az utolsó vacsora estéjén így imádkozik: „legyenek mindnyájan egyek”. Legyünk éberek. A Gonosz Jézus megkísértésekor is a Bibliára hivatkozott. Azt teszi azóta is. De gyümölcseikről megismerjük a lelkeket.