Kész esete egyébként csodálatos orvosi lova az egész hazai balos-liberális politika csődjének. Mert, azért legyünk méltányosak: ennyire elborult elképzelései, ilyen prosztó nemzetellenes hozzáállása a megboldogult SZDSZ-ben is csak a legelvetemültebb figuráknak volt - meg talán manapság a DK-nak. Mégis, ez a liberalizmusnak is a legszélsőségesebb, libertariánus olvasatát képviselő futóbolond el tudta magát fogadtatni az összes baloldali párt jelöltjének.
Egy radikálisan liberális, elvakult kisebbség ráerőltette akaratát (és ezúttal az emberét is) az egész baloldalra. Nincs új a nap alatt, 25 év alatt számtalanszor megtörtént már. Aki azt hitte, hogy a szabad madarak hullásával ez a korszak lezárult, annak súlyosan csalatkoznia kellett.
Rögtön hozzáteszem: én addig vagyok nyugodt, ameddig ez így is marad. A baloldal kudarcának biztos receptje a liberálisokkal folytatott perverz politikai fajtalankodás, amelyből eddig olyan szörnyszülöttek származtak, mint az 1994-98 és a 2002-10 közötti szép emlékű esztendők kormányzása. A nevek és pártok változnak, de a felállás ugyanaz marad: az engedelmes balos szűzleány élvezettel tűri, ahogy a szadista liberális yuppie korbáccsal veri és kurvának nevezi.
A hasonló tematikájú szado-mazo softpornó címében ötven árnyalatot ígér, holott valójában egy monoton ágyjelenetsort kapunk. A magyar baloldalnak is csak egy árnyalata van. És az nem a vörös, de még csak nem is a rózsaszín - hanem a kék.