Az elmúlt napokban a magyar médiában végigrobogott a hír, hogy a Klebelsberg Központ arra utasította az iskolaigazgatókat: haladéktalanul írják meg, hány gyermek tanul rovásírást választható tantárgyként vagy szakkör keretében az általános iskolákban.
A rovásírás egy ősi, már a honfoglalás korában is használt magyar-székely írásmód. Az 1500-as években Magyarországról eltűnt, de Erdélyben fennmaradt. Érthetetlen módon azonban már megemlítésétől is sikítófrászt kapnak a hazai liberális és baloldali véleményformálók.
Rovásírással nem, kínai jelekkel viszont alá lehet írni az okmányokat
A Kúria betiltotta a rovás használatát a hivatalos iratokon, az Egyenlő Bánásmód Hatóságot abszolúte nem érdeklik azok a sérelmek, amelyek épp arról szólnak, hogy a sértettek nem használhatják a rovást úgy, ahogy szeretnék. Közben az Okmányirodák vígan kiállítanak olyan ideiglenes tartózkodási engedélyt, amelyen úgy ír alá a “menekült”, ahogy neki tetszik, de a rovástól rettegnek, főosztályvezetői utasításra.
Az 1940-es években még a tananyag része volt a rovás ismerete. Jelenleg azonban nem része a Nemzeti Alaptantervnek, sőt a Hungarikumok közé sem került be. A jelek szerint pedig a jövőben is csak fakultatív, választott tárgyként lesz tanulható. Ezért is érthetetlen a rovásírással kapcsolatos, az utóbbi napokban tapasztalható hisztéria.