Mondhatjuk filmajánlónak is, de valójában az alábbiak inkább gondolatok a Mongol című film kapcsán. Ugyanakkor megfontolásra érdemesnek tartjuk, és persze az sem baj, ha kedvet csinál a film megnézéséhez is.
Az ifjú Temüdzsint apja halálát követően a törzs lázadó tagjai el akarják tenni láb alól. A fiú szerencsére, a helyi szokás miatt haladékot kap, míg el nem éri a felnőtt kort. Egy időre menedékre lel egy barátjánál, de rátalálnak, és elfogják. Láncra verik, a szabad ég alatt egy kupac trágya mellett tartják, és etetik, hogy minél hamarabb akkorára nőjön, hogy végezni lehessen vele.
Temüdzsin egy óvatlan pillanatban megszökik és felkeresi törzsének ősi istenét, hogy a tanácsát kérje. Még visszhangoznak fülében a betegségtől összeesett apja szavai: „mostantól te vagy a kán”, és ebből olybá tűnik, kilátástalan helyzete ellenére cseppet sem hajlandó engedni. Éveket tölt a pusztában, mire újra rátalálnak. Megfuttatják, kötélen a táborba hurcolják, és halálának módján tanakodnak – ám Temüdzsin újra megszökik. Felkeresi a szerelmét, de ahogy az várható volt, újabb horda jelenik meg. Nem sokkal az után, hogy rátalált, feleségét elrabolják, őt pedig súlyosan megsebesítik. Segítségért végül újra gyermekkori barátjához fordul, hogy sereget toborozzon magának, hogy visszaszerezze, ami őt illeti…
Elnézést kérek az olvasótól, hogy a film elejét elárultam, de a mondanivaló szempontjából fontosnak tartottam. Azért, mert meggyőződésem, hogy Dzsingisz kán itt olvasott történetével senki nem azonosulhatna jobban, mint mi, összetört lelkű, szorongatott helyzetben sínylődő magyarok. Azokról a magyar harcosokról beszélek, akiknek szívében lángol a tettvágy, de akiknek szinte minden törekvésük kudarcba fullad igen régóta már. Mindig is erre a fáradhatatlan akaratra vágytam, amit az ifjú Temüdzsin példája mutat nekünk. Senki nem állt mellette, senki nem támogatta, ellenben folyamatos támadások és megaláztatások jegyében teltek fiatal évei. Nem volt senkije, mégis a világ urává tette magát. Kedve egy percre sem lankadt, elkeseredésnek még csak a szikráját sem lehetett megtalálni szemében. Csak ment szenvtelenül, amerre magasztos vágya hajtotta. S ha elbotlott, később kétszer akkora szerencsére talált. És ha egyedül maradt, később tízezrek sorakoztak fel mögötte.
Dzsingisz kán más korban élt és máshol, de a recept, ami e remek filmben is felelevenítődik számunkra, változatlan. Ki kell állni minden pillanatban, minden körülmények között az igazságért, kudarccal, elnyomással, bántással, sérelmekkel mit sem törődve.
Mert ez az állapot csak ideiglenes, egy próba, a bukás próbája, ami nem foghat ki rajtunk. S egyszer, ki tudja, ha helyt állunk, s ha isteni célunk érvényesítésének nem szabunk semmilyen határt, talán számunkra is megadatik egy szelet a nagy hadvezér dicsőségéből.
alfahir.hu