(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Idén február 14-e nem csak a Bálint napról lesz nevezetes hazánkban. A Fővárosi Törvényszék ítélete alapján aznap volt hallható utoljára a digitális tereken kívül a Klubrádió. Emlékszem, milyen megrendítő volt a Lánchíd Rádió esetében az utolsó percekig hallgatni az adást. Nézni a szerkesztőségről az élő videót, és egy lenni a gyászban. Igaz, a Klubrádió még szólni fog február 14-e után is, de már csak az online térben, és a jövője bizonytalan. Egyetlen reménye van, azok pedig mi vagyunk, a hallgatók.
A 2020-as év egyik legfontosabb magyar közéleti eseménye az Index beszántása volt. Az egyik legörömtelibb fordulata pedig az, hogy a hatalom mégsem győzedelmeskedett a szerkesztőség fölött, sőt, a volt indexesek új néven egy egyre sikeresebbé váló médiumot hoztak létre Telex néven. Bár az elmúlt években számos médiatörténeti gyászesemény történt – a Lánchíd Rádió elhallgatása is egy volt ezek közül –, a tavalyi Index-botrány rázta fel legjobban a közvéleményt.
Mégiscsak a nemzet nem hivatalos kezdőlapja volt, mindenkit érintett, aki valaha is közéleti híreket olvasott a neten. Az Index szerkesztőségének szimbolikus felmondása, nemcsak erkölcsileg volt meghatározó esemény. Ahogy a nyilvánosság bevonásával azonnal egy új médium alapjait tették le, ráébresztette a magyar hírfogyasztót arra, hogy a független sajtó pénzbe kerül.
Nem csak a Telexé tűnik eddig sikertörténetnek az új típusú magyar nyilvánosságban. Mindennap ünnep, és a polgári Magyarország ideáját élik a már lassan három éve csak olvasói előfizetésekből élő (nyomtatott!) Magyar Hangnál, amely a polgári Magyar Nemzet romjaiból született újjá, vagy a kétéves Válasz Online, amely a Heti Válasz szellemiségét folytatja tovább. De a régebb óta működő szerkesztőségek is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy elkötelezettebb támogatásra ösztönözzék olvasóikat. Prémiumtartalmakat hoz létre adományozóinak/online előfizetőinek a HVG és a 444 is.
A kétéves fennállásukat ünneplő válaszosok beszélgettek arról podcast-adásukban, hogy születőben van Magyarországon is a régi-új médiafogyasztói kultúra. Régi-új, mert az Internet kora előtt természetes volt az, hogy a sajtóért (különösen a színvonalas sajtótermékekért) „áldozatot” kell hoznia az olvasónak. Azért véráldozatot nem, csak egy-két kávé árát. Furcsa módon éppen az Index volt az, amely 1998-as megjelenése után rászoktatta a magyar hírolvasókat az ingyenességre. Tavaly pedig szintén az Index immáron a bukásával ébresztett rá minket az ellenkezőjére. Kis nyelvű nép vagyunk, az igaz, sokkal nehezebb a helyzete egy-egy minőségi sajtóterméknek a magyar piacon, mint egynek németül vagy lengyelül, de ez Szlovákiáról is elmondható, és ott mégis jól működik az előfizetői kultúra.
A kedden a Fővárosi Törvényszék által meghozott ítélet bár bírálható, ahogy azt a TASZ – amely a Klubrádiót képviselte – meg is teszi, de a Klubrádió elhallgatásáért nem a még többé-kevésbé független magyar bírói ág a felelős. Sokkal inkább vonható felelősségre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa (NNHH), amelyet a Fővárosi Törvényszék sem bírálhatott felül döntésében. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, hogy ne csapjuk be magunkat. Nincs diktatúra Magyarországon, akkor sincs, ha ez a demokrácia torzult, szárnyai töröttek.
Az NNHH a hatalom része, de a bíróságok még nincsenek a hatalom zsebében, és a mi pénztárcánk sincs a hatalom zsebében. A Klubrádió elvesztése iránti dühünk és gyászunk csak akkor igaz, és akkor hiteles, ha máris a bankkártyánk után nyúlunk, és egy összeggel megsegítjük a fennmaradásáért küzdő szerkesztőséget.
Az Index hatalmi összemorzsolásakor Dull Szabolcs elbocsátott főszerkesztő elcsukló hangon kollégáitól azzal a felszólítással búcsúzott, hogy „ne hallgassunk”. A rendszer lényegére és gyengéjére tapintott rá akkor Dull, akit hivatalosan azért menesztettek, mert megosztotta a nyilvánossággal az Index szabadsága feletti aggodalmát. A minket leuralni akaró hatalom érdeke mindig az, hogy hallgassunk, magunkba záruljunk, hogy aztán másoktól elszigetelődve könnyű prédává váljunk. Most, hogy egy rádiót hallgattatnak el, az erkölcsi felszólítás más: hadd szóljon! Ez is túlmutat a Klubrádión, mert a demokrácia velejét jelenti az, hogy minél többféle vélemény és gondolat juthasson szóhoz. Ne csak halkan mormogva, ne csak keveseket elérve, hanem jól hallhatóan. Hadd szóljon! Ahogy a „ne hallgassunk”, úgy a „hadd szóljon” sem a hatalomnak üzen, hanem nekünk. Minket buzdít cselekvésre.
Ha ráébredünk arra, hogy milyen széles eszköztár birtokában vagyunk mi, egyszerű állampolgárok a demokráciánk védelmében, még megfordulhat az is, hogy ki kezében is van a valódi hatalom. Hiszen valójában a miénkben. Ez volna a népuralom.