(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
„Szomorú azonban, hogy éppen ebben a vészterhes időszakban ütötte fel fejét hazánkban is a keresztényellenesség”
– szólalt meg Kásler Miklós egészségügyi miniszter egy kereszt díszű nyaklánc ügyében. Mégis mi fontosabb lenne ma, a koronavírus által egyre sanyargatottabb országunkban egy egészségügyi miniszternek, mint egy világnézeti kérdést felvető személyes Facebook posztra reagálni? Ráadásul úgy, hogy ezt a kérdésfelvetést a terrorizmussal emlegeti egy bekezdésben? De mindenki megnyugodhat. Az elmúlt évtizedek legnagyobb egészségügyi krízisében a magyar egészségügyi tárca élén álló politikusunk ha vasárnap világnézeti kérdéssel foglalkozik is, hétfőn az egyik magyar királyunk nyughelyének ásatásait tekinti meg. Jó kezekben vagyunk…
Mi is történt pontosan? Müller Cecília, akit a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyáron a Szent Adalbert díjjal is kitüntetett, vállalja keresztény hitét, aminek azzal is jelt ad, hogy nyakában kereszt díszű nyakláncot visel. Szegő Péter a személyes Facebook oldalán azt a kérdést vetette fel, hogy a szekularizáció jegyében közszereplések alkalmával talán nem szabadna viselnie. A poszt egész pontosan így szól: „Lehet, hogy tök mellékesnek tűnik, mindenesetre ha én lennék a miniszterelnök, megkérném a Nemzet Cilikéjét, hogy közszereplései alkalmával legyen kedves levenni a keresztet a nyakából. Szekularizáció mint olyan.” Aláhúzandó: egy újságíró a személyes profilján vetette fel ezt a kérdést. Még csak nem is cikket írt róla, pláne nem indított petíciót, tüntetést sem szervezett, semmit. Kérdést vetett fel. Erre megszólalt először a Fidesz frakcióvezetője, Kocsis Máté, aki „szélsőbaloldali újságírónak álcázott provokátornak” nevezte Szegőt, Hollik István a Pesti Srácok kérdésére pedig már az egész ellenzékkel azonosította: „a hazai ellenzék nem látja a veszélyt, tudatosan fordítanak hátat annak a keresztény kultúrának, melyet mi tudatosan szeretnénk megőrizni”.
Pardon? E szerint a logika szerint a kormányunk náci, csak mert Szalma György, az Origo újságírója (… bocsánat Szalma Györgytől, de az Origo és az újságíró szavak egymás mellett számomra furcsán festenek) magán felejtett egy szvasztikás karkötőt, ami történetesen egy horogkeresztes karkötő? Félreértés ne essék, én nem gondolom Szalma Györgyöt nácinak, a kormányunkat sem. De Szegő Péter (személyes Facebook profilja!) és az ellenzéki politikusok között még sokkal kisebb a kapocs, mint egy kormánypárti újságíró és a kormány között, különösen úgy, hogy a karkötőt éppen a propaganda egyik műsorában sikerült viselnie Szalmának. Mondjuk ezzel kapcsolatban komoly aggályok inkább az adott műsor szerkesztőjével, műsorvezetőjével és a vágójával kapcsolatban merülnek fel, nekik nem tűnt fel a karkötő, nem érezték, hogy legalább is kérdéseket fog majd felvetni a karkötőn viselt horogkereszt?
Visszatérve Szegő Péter posztjára, valóban keresztényellenesség azt felvetni, hogy egy állami vagy kormányzati tisztviselő keresztviselése helyes-e? Nem keresztényellenesség. Akkor volna keresztényellenesség, ha az adott újságíró azt mondta volna, hogy bármilyen vallási jelkép viselése megengedett, csak a kereszt viselése tilos. De olvastuk a posztot, ez nem így történt. Őszinte leszek, én is megtorpantam Szegő posztján, amikor végiggörgetve Facebook oldalamat, belebotlottam. Elmerengtem, hogy tényleg nem szabadna láthatóvá tenni a hitet egy állami vagy kormányzati tisztviselőnek? Rosszul esne, ha így volna. De én a propaganda, a kormány és a kormánypárt politikusaival szemben képes voltam ezt a helyén kezelni: egy véleményként. Egy véleményként, amivel lehet vitatkozni. Ezzel szemben a Pesti Srácok úgy tette közszemlére Szegő Péter profilképét, mint keresett bűnözőkét szokás. A politikusok pedig keresztényüldözést emlegetnek. Na ne már!
Aggasztónak tartom azt is, amire Szegő Péter felesége hívta fel szintén személyes Facebook profilján a figyelmet, hogy alig állt pár ember Szegő Péter mellé. Azt csöppet sem bánom, ha megengedjük, hogy egy kormányzati tisztviselő keresztet viseljen a nyakán. De azt bánom, ha meghurcoljuk azt, aki ezt a kérdést felveti. És különösen bánom azt, ha nem védjük meg azokat, akiket csak a véleményük miatt meghurcolnak. A jogállamot és a demokráciát nemcsak választásokon lehet helyreállítani. Sőt. Az csak a jéghegy csúcsa. A jogállamot és a demokráciát úgy lehet helyreállítani, ha azt a hétköznapokban éljük és építjük. Ehhez hozzátartozik az, hogy tiszteljük a másvéleményt és védjük a vélemény szabadságát. Legyünk már annyira biztosak saját identitásunkban, hogy azt kósza Facebook posztok ne ingassák már meg! Ne lehessen már abból ügyet kreálni, hogy valaki unalmában mire kérdez rá! De annak is örülnék, ha nem merülne fel bennünk komolyan az, hogy ma egy kormánypárti újságíró nyíltan vállalná nácizmusát! Sokért lehet kritizálni a kormányt, a propagandát, az Origot és a propagandában dolgozókat, de azért az, hogy a nácizmust vállalhatónak tartanák, ott még azért nagyon nem tartunk.
Álmaim polgári Magyarországán olyan közviszonyok uralkodnak, ahol nem az generálja a napi elérést, hogy éppen kitől vonjuk meg az elemi jószándékot. Ahol nem keresztényellenesezi le az egyik komplett tábor a másikat, mire a másik válaszul náciz. Egy csepp józanság mindannyiunktól ma, egy tengernyivel boldogabb ország holnap.