(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
34 hónapig, azaz közel két és fél évig kell(ene) dolgoznia átlagkereset mellett egy magyar embernek, hogy annyi pénze legyen, amennyire Kövér László büntette Jakab Pétert, mert az ficsúrnak nevezte a kormánypárti képviselőket, köztük magát a házelnököt is a Parlamentben. 9,6 millió forint ficsúrozásét – ennyit kell majd fizetnie a Jobbik elnökének, miniszterelnök-jelöltjének.
Tragikomikus aránytévesztés ez, ami felveti azt a kérdést is, hogy milyen büntetések várhatóak még a jövőben, hogy ha a parlamenti viták hevében egy ellenzéki képviselő (vagy akár kormánypárti) mondjuk emeli a tétet, és még a ficsúrnál is „rettenetesebb” kifejezést használ?
Ilyen esetekben, amikor valami rendkívülinek látszó dolog történik az Országgyűlés plenáris ülésén, általában visszatérő motívum a Ház méltóságára hivatkozni. A Ház méltóságát szerintem sokféleképpen meg lehet sérteni, konszolidáltabb politikai környezetben akár ide sorolható lenne a ficsúrozás, a miniszterelnöki szék, vagy éppen a pulpitus ellenzéki elfoglalása, vagy egyéb, képviselők által bemutatott performanszok.
Csakhogy konszolidált politikai környezetnek a nyomait nem igen találni, hiszen a kormánytöbbség az elmúlt években folyamatosan szűkítette az érdemi országgyűlési munka kereteit, lehetőségeit, és a Parlament sokkal inkább politikai kommunikálás színterévé vált, ahol folyamatosan háttérbe szorulnak az érdemi, érveken alapuló viták, amit egyébként joggal várhatnának el a választók. Meg azt is, hogy a plenáris üléseket közvetítse a közmédia, hogy a politikusokat az Országgyűlésbe küldő embereknek így is lehetőségük legyen belepillantani, hogy a képviselők milyen munkát végeznek, hogyan dolgoznak, vagy éppen nem dolgoznak meg a pénzükért.
Mert akkor láthatnák, hallhatnák, hogy a Ház méltóságát úgy is meg lehet sérteni, s vele a választókat lenézni, hogy egy interpellációban, vagy azonnali kérdésben megfogalmazott felvetésre a kormánypárti politikusok sokszor meg sem kísérelnek érdemi, tényleges választ adni, helyette inkább a pártjuk kommunikációs paneleit mondják fel. Ez most már olyanokra is igaz sajnos, akikről korábban ellenzéki politikusok is úgy vélekedtek, hogy megvan bennük az a szakmai igényesség, hogy a feltett kérdésre próbáltak válaszolni, ráadásul politikai, személyeskedő megjegyzések nélkül.
Egy politikailag kevésbé polarizált társadalomban szerintem egy ilyen, elképesztően aránytalan büntetésnek még a kormánypárti oldalon is jelentős lenne az elutasítottsága. Még így sem vagyok benne biztos, hogy erre nem mondják azt Fidesz-szimpatizánsok, hogy túlzás, miközben a keménymag nyilvánvalóan meg van elégedve a Kövér László által kiszabott szankcióval, ha ugyan még nem kevesli is azt.
9,6 millió forint még a közelmúltban felpörgött infláció mellett is komoly összeg, s hogy emberek a büntetésnek ezt a szürreálisan magas mértékét hogyan ítélik meg, az is jól jelzi, hogy e sorok írásakor Jakab Péter erről szóló Facebook-posztját mintegy 6700-an osztották már meg.
Ebből pedig az következik, hogy a házelnök által kirótt büntetésnek van egy ilyen, szabad szemmel is jól látható kontraproduktív hatása.
Ami tágabb értelemben is érvényes lehet, miszerint a kormánypártok táborösszetartó, saját szavazóikat mozgósító lépései növelik magukkal szemben a protesthangulatot, és mindig lesznek olyan kormánykritikus, de nem stabil ellenzéki szavazók, akiknél egy-egy ilyen eset jelentheti annak a határnak az átlépését, hogy úgy döntsenek, el fog menni szavazni 2022-ben.