Az esetről a vagy.hu számolt be; tavaly április 5-én Kósa a miniszterelnököt kísérte egy helyi kampányrendezvényre, amikor egy férfi megpróbált Orbánnak feltenni egy kérdést, ám siker nem koronázta a törekvését, mert két testőr azon nyomban eltüntette a színről az alkalmatlankodó figurát.
A látszólag meglepett miniszterelnöknek az akkor még polgármesterként is tevékenykedő Kósa elmagyarázta, hogy az iménti illető "egy helyi bolond, akit valójában kezelni kellene..., 15 éve járja az elsőt az egyetemen". A páros jót derült, majd ment a dolgára.
Azonban az ominózus beszélgetésről videófelvétel is készült, így a bírósági döntés értelmében Kósa személyiségi jogsértést követett el, és bár a remélt 4 millió forintból csak 500 ezret kap meg a felperes (amiből viszont állnia kell a 200 ezer forintos perköltséget), azért így is gyarapodhat az otthoni büdzsé.
Az ügyben ugyanakkor talán a bírói indoklás a legérdekesebb: eszerint magánbeszélgetésre nem lehet hivatkozni, hiszen a beszélgetés testőröktől, munkatársaktól, újságíróktól, érdeklődőktől körülvéve, a kampánygyűlés helyszínének közelében zajlott. Azt a védekezést sem lehet elfogadni, hogy Kósa Lajos tudta nélkül került fel a világhálóra a beszélgetés, hiszen gyakorló politikusoknak számolniuk kell azzal, hogy a nyilvánosság elé lépve – beleértve az oda vezető utat is – az általuk mondottakat a sajtó képviselői rögzíthetik és azt az interneten vagy más sajtótermékben nyilvánosságra is hozhatják, engedélyük nélkül is.
Ha mindenképpen az eset tanulságát keressük, akkor talán azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy a hosszú évtizedek óta a hatalom csúcsán, közelében tevékenykedő politikusaink vajon menyire veszthették el a kapcsolatot a közemberekkel.