Számtalan szörnyülködő cikk született az elvetemült náci hordáról, amely nem tisztelte az áldozatok emlékét sem, és nem átallott gyűlöletet kelteni, acsarogni, sőt kart lengetni sem, tönkre téve egy csendes megemlékezést. Az antifasiszta kórus tökéletes összhangját a jelentősebb orgánumok közül egyedül a brit Daily Mail törte meg, amely ugyan szintén jól lenácizta a tiltakozókat, de legalább teret adott Katie Hopkins cikkének is, aki szerint az igazi veszélyt Európára nem a szélsőjobb jelenti, hanem a „nagyképű baloldal”, amely "vakon áll Európa pusztulása előtt".
Az elmúlt napokban Bart De Bruyne Facebookon anyanyelvén és angolul is megosztott írását osztják meg egyre többen. A férfi fiával ment ki a megemlékezésre. Első látásra őt is sokkolta a több száz fekete ruhás, kopasz fiatal megjelenése, ám később tanúja volt annak, hogy a rendőri oszlatásba torkolló összecsapásokat az agresszíven fellépő szélsőbalos aktivisták provokálták ki. A HunMob megjelentette a nyílt levél magyar fordítását, amit érdemes elejétől a végéig elolvasni.
"Néhány nappal a tragikus és szörnyű brüsszeli támadások után, úgy döntöttem, hogy a 8 éves kisfiammal kilátogatunk a megemlékezésre. Ki szerettük volna fejezni az együttérzésünket az áldozatok hozzátartozói felé, illetve valahogy meg akartam értetni a fiammal az elmúlt napok szörnyű történéseit. Őszintén! Hogyan magyarázod meg ezt az egész szörnyűséget egy ilyen kiskorú gyereknek? Nagyon nehéz kérdéseket tesz fel… Kérdések, mint például: ” Apa, ezek a bácsik miért tesznek ilyet?” És be kell, hogy valljam, nagyon szomorú jövőt látok.
Miután utaztunk egy órát és utána két finom “brüsszeli gofrit” megettünk, megérkeztünk a helyszínre. Gyászoló emberek százait láttuk, a csend uralkodott ott, borzasztó érzés volt. Mindenhol különböző országok lobogóit láttam, belga, marokkói stb… Néhol dalokat énekeltek, máshol hatalmas mennyiségű virágot helyeztek el.
Egyszer csak egy nagyobb csoportosulás érkezésére lettem figyelmes. Az elején úgy tűnt, hogy ezek az emberek pozitív üzeneteket osztanak meg, mint például a “Fékezzük meg a gyűlöletet ” és ” Együtt erősek vagyunk”. De, hamar rájöttem, hogy sajnos, ők voltak azok a szerencsétlen antifasiszták, akik az ideológiájukkal óriási öngólt lőnek.
Magam is egy baloldali beállítottságú személy vagyok,
de én nem bírom ezeket az embereket, akik ilyen tragikus és szörnyű események után is csak a politikai programjukat reklámozzák. Innentől kezdve figyelmen kívül hagytam őket.
Fél óra múlva úgy döntöttem, hogy haza indulunk, miután a fiamnak már unalmassá vált az esemény. De, aztán hirtelen, a vasútállomás felől hallottunk érdekes zajt. A fiamat felkaptam, és közelebb mentem, gondoltam megnézem közelebbről, hogy mi történik. Amit láttam az lenyűgöző volt. Egy sereg, legalább 600 ember – a legtöbb feketében – érkezett a megemlékezésre. Fáklyákat gyújtottak be, sok ember körülöttem - csak úgy, mint én - nem tudta, mi történik éppen.
Vajon verekedni jöttek? Meg akarják zavarni a megemlékezést?
Miért ezeken a nehéz napokon tiltakoznak valami ellen? Rögtön kiszúrtam azokat a "huligán típusú" típusú személyeket. Magas, nagydarab, hangos, legtöbbjük borotvált fej, tudjátok. Egy csapat katona is ott volt, hogy biztosítsák a civileket. Az összes huligán megtapsolta őket. Ez egyfajta tisztelgés volt feléjük és látni lehetett, hogy ezt nagyon értékelték a katonák.
Az első véleményem kezdett megváltozni, főleg mikor láttam, hogy abban a pillanatban, amikor a huligánok megérkeztek csendben, néma fejhajtással adóztak az áldozatok emlékének. Úgy tűnt, hogy őszintén mindannyian azért jöttek, hogy gyászoljanak, nem veszekedni, nem politikai célból. Ezek a srácok semmi mást nem akartak csek csatlakozni a tömeghez, leróni a kegyeletüket, mint mi a “civilek”. Azt is mondhatnánk, hogy az egyetlen különbség az volt: ezek a srácok nem viselték a “vasárnapi ruházat”-ot
Volt náluk egy transzparens is:
” Szurkolók a terrorizmus ellen”.
A csendet egy hangos kántálás törte meg. “Utáljuk az ISIS-t!” zengett Brüsszel utcáin. Sokunknak közülünk imponáló volt, látványként is remek volt. Egy idősebb pár elkezdett tapsolni nekik. A fiam nem tudta, hogy mi folyik itt és rám nézett, szájtátva bámult. De,aztán hirtelen megváltozott a helyzet. Egy bizonyos személy, aki szemüveget viselt, számomra egyértelmű volt, hogy kábítószer befolyásoltsága alatt van, egyszer csak
megpróbálta eltávolítani a "huligánok" transzparensét.
Először finoman arrébb lökték, de amikor megpróbálta másodjára, kapott egyet az arcába. Én nem értek egyet az erőszakkal, de ez a személy kiprovokálta magának.
Aztán elkezdődött a balhé. Az antifasiszták elkezdtek a lépcső tetején dalokat énekelni a huligánok ellen, rasszistáknak és fasisztáknak nevezték őket.
Ez rendkívül nevetséges, mert láttuk, hogy
a huligánok között is voltak színesbőrűek is.
Természetesen jött a válasz is. Pár perc után a huligánok határozott módon, de erőszak nélkül, megpróbálták eltávolítani ezeket az antifákat. Megérkezett a rendőrség is, ketté választották a két csoportot.
Itt jött a baj. Az emberek azt hitték, hogy a perpatvart a “szélsőjobbosok” csinálták, és "a fasiszták megzavarták a megemlékezést". Próbáltam beszélni és mondtam az embereknek, hogy nem igaz, amit ezek a balosok mondanak.
Hirtelen ütést kaptam,
a pici fiam megijedt és sírni kezdett. Megfordultam és láttam, hogy senki nem vállalja a gyáva cselekedetét, és azt sem értettem, miért kaptam a fejemre. Mert az igazat mondtam? Egy TV-s személyzet volt a szemtanú egyedül. 3 méterre voltak tőlem,
de úgy döntöttek, hogy inkább a huligánokat filmezik.
.
Úgy döntöttem, hogy menjünk haza, mert a fiam meg volt rémülve. A rádióban hallottam, hogy a médiában elterjedt a hír, hogy szélsőjobboldali tüntetők provokálták ki a zavargásokat. De, magam láttam, hogy nem ez volt az igazság. Egyértelműen az antifasiszták gerjesztették az indulatokat.
Hihetetlen, hogy milyen rendőri erőkkel léptek fel ezek az emberek ellen, akik a hazát és a normális értékeket képviselik. Semmi rasszista megnyilvánulás nem volt, ez egyértelmű. Felfordult a gyomrom és hányni tudtam volna, mikor láttam, hogy a média hazudik a nép ellen és hogyan próbálják marginalizálni és démonizálni a tiltakozókat.
Huligánok, akik rendszerint össze-vissza verik egymást,most együtt álltak ki az országunkért. Ez egy göynyörű történet lehetne, de sajnos rájöttem, hogy elcseszett társadalomban élünk. Kár!
De szeretném kifejezni a tiszteletemet és köszönetemet ezeknek a szurkolóknak, és Legközelebb veletek megyek, srácok!"