Csilla nem politikus vagy közéleti szereplő. Nem tud felvenni 192 millió forintos hitelt, és a kormány által „elvárt” feladatát sem teljesíti: nincs gyereke és nem is házas. Volt azonban két deviza- és egy diákhitele. Szerencsét is próbált külföldön, de visszajött: mert itt a családja, mert ez a hazája. Talán mondhatjuk, hogy Csilla „csak” egy átlagos, 40-es magyar nő. Története egy-egy momentumával mégis fájóan idézheti fel a magyar valóságot.
Menjünk kicsit vissza az időben egészen 2011 elejére, amikor is Csilla két bőrönddel, ugyanennyi kutyával és a párjával együtt Spanyolországba, Benidormba költözött szerencsét próbálni! Kezdetben úgy volt, hogy egy évet maradnak, végül 7 és fél lett belőle.
Idén nyáron lesz három éve, hogy újra itthon vannak: úgy hallották ugyanis, tárt karokkal várják itt a külföldi magyarokat.
Hazajöttünk, azonban közel sem volt minden olyan fényes, ahogyan az a médián keresztül eljutott hozzánk. Nagy lelkesedéssel tértünk vissza, de nap mint nap csalódás ér minket. Sokszor elgondolkodunk, megérte-e
– mondta portálunknak Csilla.
Hitelek és ügyintézés
A devizahitel fogalma jó pár embernek talán nem cseng ismeretlenül hazánkban. Csilláéknak is volt kettő, amikor külföldre költöztek. Az egyik időközben ráadásul több mint háromszorosára nőtt, mire kifutott. A hiteleket végül öt év alatt, késedelem nélkül sikerült visszafizetniük a kinti fizetésükből. Azonban Csilla elmondta, ott sem kolbászból van a kerítés: hét napból hat és felet végigdolgoztak, életük viszont – a magyarországi helyzettel ellentétben – volt a munka mellett is.
A hiteles történetek viszont sokszor nem zökkenőmentesek: Csilláéknak sem volt elég ötévnyi kemény munka ahhoz, hogy ismét nulláról induljanak neki az életnek, és ne mínuszból.
Csilla ugyanis 2002-ben kénytelen volt – sok diákhoz hasonlóan – diákhitelt felvenni, összesen 800 ezer forint értékben. Amint dolgozni kezdett 2006-ban, el is kezdte törleszteni az akkor megszabott minimális részlettel. Az viszont, hogy ez az összeg szinte semmit nem fedez, annak idején valahogy sehol sem volt feltüntetve, mondta. S mi mást is tehet az egyszeri ember? Fizeti esztendőkön keresztül a törlesztő részletet, ami évről évre csak emelkedik. Aztán majd, ahogy az szintén sokszor lenni szokott, kiderül, hogy még így is van egy kis probléma.
Csilláéknak időközben lejárt az egyik devizahitelük, amit egy kis Suzukira vettek fel. Csilla fel is hívta a bankot, hogy kikérje az autó törzskönyvét, boldogsága azonban – hogy évek kemény munkája után hitelből vehetett egy Suzukit, ami végre csak és kizárólag az övé – hamar szertefoszlott. A bank ugyanis közölte, nem adják ki a törzskönyvet, mert az autó foglalás alatt áll. Az ember szereti ilyenkor tudni, mégis miért, Csilla is csak erre az egy dologra lett volna kíváncsi akkor, a bank azonban semmit sem mondott arra hivatkozva, bővebb felvilágosítást nem áll módjukban adni, Csilla érdeklődjön a NAV-nál.
Jó pár telefonhívás után – azért ezt is úgy megszokta már az ember, egy hívással ritkán lehet a mai világban mindent megtudni – kiderült, a Diákhitel Központ tett foglalót az autóra, az ügyben intézni bármit pedig – hogy, hogy nem – csak és kizárólag személyesen lehet. Hazajött hát Csilla Spanyolországból, hogy pont kerülhessen végre a kérdőjelek helyére. Ezt a pontot azonban nem adták ingyen: egy 27 ezres törlesztő részletet kellett ugyanis elkezdeni fizetni 2016-ban, hiszen a tartozás időközben 1 millió 980 ezer forintra ugrott. 2019-ben aztán Csillának a diákhiteles ügyfélszolgálat azt mondta, feléjük semminemű tartozása nem áll fent. Végül kiderült, anélkül, hogy bármilyen értesítést küldtek volna, az MKK-hoz került át minden.
Csilla egyébként, amióta hazajött, ugyanannál a cégnél dolgozik, kivéve két hónapot a koronavírus miatt: pár embernek e rövid időre el kellett jönnie, de visszavették őket. Így azonban megszakadt a munkaviszony, s hiába volt szüksége Csillának újabb hitelre, kérését minden bank visszautasította. Háromévnyi munka egy helyen tehát úgy tűnik, nem elég jó referencia, ha ott van az a kéthónapnyi kiesés a vírushelyzet miatt. Csilla fizetése egyébként – csak hogy ne áruljunk zsákbamacskát – nettó 193 ezer 515 forint.
Van, aki több mint százmillió forintos hitelt vehet fel, de mi, kisemberek mit csináljunk?
– tette fel a kérdést Csilla, miközben a történetét mesélte.
TB itt, TB ott
Amikor elhagyták Magyarországot, kijelentkeztek a TB-ből, hazajövetelükkor pedig vissza. Csilla, amíg nem talált munkát – júliustól októberig – fizette a TB-t, ahogy kell, az ügyintézés azonban ennek kapcsán sem volt zökkenőmentes. Több órás várakozás után a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnél (korábbi OEP) közölték vele, hogy hozzon egy formanyomtatványt, mert egyik papírja sem megfelelő, amit Spanyolországból kapott. A nyomtatványért pedig amúgy menjen vissza külföldre, töltesse ki, és majd azt hozza be. Csilla viszont inkább úgy döntött, másnap ismét elmegy az egészségbiztosítóhoz, az azért mégiscsak közelebb van, mint a spanyolok. Ekkor egy másik ügyintéző hölgyhöz került, aki meg már azt mondta, nem kell a nyomtatvány, interneten keresztül is el lehet ezt intézni. Aznap hát mindenki abban a hiszemben hajtotta álomra a fejét, hogy Csillának van érvényes TB-je: márciusban viszont kiderült, ez azért nem épp így van. Csilla ugyanis olyan különleges ügyintézést kapott, mely alapján 2018 júliusától 2019 decemberéig nem volt érvényes TB-je úgy, hogy az egyébként fizetve volt: ő pedig biztosítva, de külföldön.
Angolul és németül beszélünk, Spanyolországban spanyol nyelvtudás nélkül mindent el tudtunk intézni a hivatalos helyeken, itthon az anyanyelvemen semmit
– összegezte Csilla.
A megbecsülés hiánya
Csilla és párja 15 éve vannak együtt. Csilla párja pedig egy nő. Úgy érezték, itthon nem fogadják el őket, többek között ezért is mentek el, hogy megtapasztalják, milyen mindez máshol.
Még mindig nehéz egy olyan párnak itthon, mint amilyenek mi vagyunk: 40 évesen nem tartozunk a fiatalok közé, akiket állítólag támogat a kormány, és nem tartozunk a nyugdíjasok közé, akiket szintén. Nem vagyunk család sem, mert minket nem tekintenek annak még 15 év után sem
– mondta Csilla, aki a gyermekvállalásról is beszélt.
Úgy látja, környezetében vajmi kevesen akarnak gyereket annak ellenére, hogy mindenhol azt hangoztatják, támogatják a családokat. Szerinte az értelmiségi, dolgozó nőket továbbra sem sikerült meggyőzni.
Az, amit a kormány biztosít, nem elég. Rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy egy gyerek megkaphassa, amire szüksége van, de akkor ki fogja őt felnevelni? Az óvónők, a tanárok? Ők szintén nincsenek megbecsülve
– fejtette ki hozzátéve, amióta szavaz, mindig a Fidesz mellett döntött, most azonban mérhetetlenül csalódott és tanácstalan. Már nem tudja, hova tart az ország. Ha pedig elmondja történetét, gyakran megkapja egy legyintés és sóhaj kíséretében: menj akkor vissza külföldre!