Le Pen nincs nyeregben
De Benoist szerint a francia politika legújabb fenegyereke, Marine Le Pen, bár egyelőre egyedüli biztos indulója a következő francia elnökválasztásnak, még nem áll készen a kormányzásra, ahogy pártja is távol áll attól, hogy el tudjon gardírozni egy egész országot.
Bár a filozófus szerint a valódi politikai megmérettetés előtti két-három hónapig tényleges esélylatolgatás helyett csak pletykálkodni lehet az esélyekről, annyit azért elárult, a Nemzeti Front ambiciózus vezetőjének nem feltétlenül áll szándékában megnyerni a voksolást.
"Kifejezetten úgy vélem, hogy nem áll érdekében (győzni). A Nemzeti Front egyértelműen nem áll készen arra, hogy gyakorolja a hatalmat. Ha Marine Le Pen bejut a második fordulóba - ami lehetséges, de nem biztos - az fontos mércéje lesz a párt azon képességének, hogy mennyi szavazót tud bevonzani."
De Benoist úgy véli, a kulcskérdés az lesz, hogy Le Pen baloldali, vagy jobboldali jelölttel kell-e majd megmérkőznie.
Baloldali ellenfél esetén helyzeti előnyre tehet szert, és megszerezheti a mérsékelt jobboldal szavazatait is, ám jobboldali vetélytárs esetén kénytelen lesz olyan nyelvezetet használni, mellyel a baloldali szavazókat tudja megszólítani. (Ha hozzávesszük, hogy a baloldali szavazók, még orr fintorítva is hajlamosak inkább a hagyományos jobboldali jelöltekre szavazni a "szélsőjobb" ellenében, nyugodtan kilenchetijük, ez a forgatókönyv a biztos bukást jelentené.)
Egy esetleges francia polgárháború kialakulásának népszerű teóriájában személy szerint nem hisz.
Úgy véli, Franciaország a harag és az erőszak legváltozatosabb formáira számíthat, ám egy ilyen jellegű belháborúnak kicsi a realitása.
Hozzáteszi:
"Akik leginkább intenek egy ilyen szituációtól, általában épp azok, akik a leginkább szeretnék, hogy megvalósuljon. Ez kétség kívül azért van, mert azt képzelik, hogy megnyerhetik a kérdéses háborút, ami csak jobban mutatja naivitásukat."
Választás a rossz és a még rosszabb között
A tengeren túli elnökválasztási küzdelemről szólva a De Benoist elég pesszimistán ítéli meg az esélyes jelöltek felhozatalát.
Hillary Clintont nemes egyszerűséggel csak utálatosnak nevezi, és győzelmét a lehető legrosszabb eshetőségként vetíti előre, ám a republikánusok indulójáról sincs túl hízelgő véleménnyel.
Donald Trump az ő olvasatában egy "paranoid billiárdos, akit elkábított a reality tévék világa". Ami szerinte azonban mégis érdekessé teszi, az az üzletember mögött álló "Trump-jelenség":
"Ha hozzávesszük a 'Sanders-jelenséghez', akkor feltűnik, hogy a két nagy amerikai pártban már rég nem jött létre ilyen széleskörű populista előretörés."
Valószínűsíti, hogy ennek nyomai a későbbiekben sem fognak eltűnni, pláne, ha a demokraták nyerik az elnökválasztást.