Ma 60 éves Willem Dafoe

Ahhoz képest, amit szerepei sugallnak, a Wisconsin állambeli Appletonban született William J. Dafoe meglehetősen hagyományos nevelést kapott. Sebész apja és asszisztensként dolgozó anyja annyira belemerültek munkájukba, hogy hét gyereküket alig látták. Egy ezzel kapcsolatos anekdota is származik Dafoe gyerekkorából: állítólag egyszer két napra bezárkózott egy szekrénybe, de a népes családban senki nem kereste. Egészen logikus lenne a következtetés, hogy némi figyelemre vágyott, ezért kezdett már tinédzserként színészkedni.

 

 

Sőt, úgy tűnik, a szereplés nem is elégítette ki a vágyát, hogy vele foglalkozzanak: egyik középiskolából egy pornográfnak minősített filmje miatt kicsapták. Aztán folytatta a különcködést: az egyetemi színészképzésben csalódott, ezért egy kísérleti társulathoz csapódott, amellyel beutazta Amerikát és Európát. 1977-ben az egyik leghíresebb amerikai avantgárd színházi csoport, a The Wooster Group tagja lett, 26 évig, a csoport megszűntéig vett részt annak munkájában. Valószínű, hogy iskolai és társulati tagjai nem is vitték olyan sokra, mint ő.

Nem aprózta el: a filmvásznon 1980-ban rögtön egy Oscarra jelölt moziban, A mennyország kapuja című filmben mutatkozott be. Három évvel később a Tony Scott rendezte Az éhség című horror következett, de a közepes filmek világából is gyorsan elege lett. Ebből a szférából 1986-ban tört ki, amikor Oliver Stone A szakasz című háborús filmdrámájában Elias őrmestert formálta meg.

 

 

A vietnami háború legsötétebb napjaiban hősi halált halt katona szerepe meghozta számára az első Oscar-jelölést a legjobb mellékszereplő kategóriában. Dafoe igyekezett filmjeit a művészi értékek és nem a jegypénztáraknál várható siker alapján megválogatni, keményen küzdött a beskatulyázás ellen, így ragadt rá a kiszámíthatóan kiszámíthatatlan jelző.

 

"Mindig olyan karaktert akarok eljátszani, aki lehetővé teszi, hogy elfeledkezzem önmagamról. Ezért főként olyan szerepekhez vonzódom, amelyek teljesen távol állnak tőlem, mint az őrültség vagy a rosszaság, mert sem őrült, sem rossz nem vagyok" - nyilatkozta.

A Lángoló Mississippi című film (1988) idealista ügynöke után vállalta el legemlékezetesebb és legvitatottabb főszerepét: Jézust alakította Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című, szintén Oscar-jelölt filmjében.

 

 

 

Egy évvel később lebénult, meggyötört vietnami veteránt játszott az Oliver Stone rendezte Született július 4-én című háborús filmdrámában. 1990-ben gyilkos hajlamokkal terhelt, ápolatlan magándetektívvé változott David Lynch Veszett a világ című alkotásában, majd 1993-ban Madonna csorgatott forró viaszt rá A tanú teste című, gyengére sikerült erotikus thrillerben. Még abban az évben Wim Wenders Távol és mégis közel című kultuszfilmjében szerepelt, 1996-ban Az angol beteg című, kilenc Oscar-díjat elnyert kasszasikerben a titokzatos hírszerző ügynököt alakította, 1997-ben a Féktelenül 2. című akciófilmben az elvetemült merénylő szerepét bízták rá.

 

 

2000-ben főszereplőként vérszívóvá alakult át A vámpír árnyékában. A figurát fekete humorral és cinizmussal fűszerezte, amitől megfagyott a vér nemcsak a nézők, de az Amerikai Filmakadémia tagjainak ereiben is, ezért egy újabb Oscar-jelölés lett a jutalma. Az Amerikai Psychóban egy kegyetlen gyilkos aranyifjú után nyomozott, azután pedig a három folytatást megért Pókemberben a "szupergonosz" skizofrén milliomos, Green Goblin bőrébe bújva borzolta a kedélyeket.

 

 

Közben kirándulást tett az animációs filmek világába, az Oscar-díjnyertes Némó nyomában című gyerekfilmben Gillnek kölcsönözte a hangját, majd a Mr. Bean nyaral című vígjátékban tűnt fel. Közben Scorsesével is forgatott még egyet: az Aviator című igen eltalált moziban is láthattuk.

Semmiképp nem mondhatjuk el Willem Dafoe-ról, hogy bármit kihagyott volna színészi portfóliójából. A dán rendező, Lars von Trier sötét tónusú filmjeihez előszeretettel kérte fel Dafoe-t – ő pedig el is vállalt pár melót. 2005-ben a Manderlay című filmdrámában szerepelt, majd von Trier "depresszió-trilógiájának" első darabja, a felkavaró Antikrisztus következett. Defoe-t sokat óvták attól, hogy ennyire extrém szerepet vállaljon, mégis igent mondott, mert úgy érezte, tovább tudja adni a darab üzenetét a nézőknek. 2013-ban a trilógia harmadik részében, a provokatív, botrányokat kavaró A nimfomániásban újra Charlotte Gainsbourg volt a partnere.

 

 

Dafoe tavaly a John le Carré regényéből készült Az üldözött című izgalmas krimiben tűnt fel, ez volt a másik főszereplő, Philip Seymour Hoffman utolsó filmje. Ugyancsak 2014-ben Wes Anderson A Grand Budapest Hotel című filmjében karikatúraszerű bérgyilkost alakított, a szerepet a rendező miatt vállalta el. Mint mondta, Andersont nagyon alapos rendezőnek tartja, aki előre megtervezi filmje minden sorát és jelenetét, ezzel a renddel biztosít végtelen szabadságot színészeinek. Sőt Anderson Fantasztikus Róka úr című filmjében is közreműködött: ő kölcsönözte a patkány hangját.

Szavai szerint mindig is vonzották az erőskezű rendezők: "amikor átadom magam valaki más elképzelésének, ahelyett, hogy nekem kellene kitalálnom, mit tegyek, olyan területeket járok be, ahova magamtól soha nem mennék.” Nos, ez végső soron a lehető legjobb eredménye a színész és rendező együttműködésének. „Sok színész azért kezd bele ebbe a szakmába, hogy a világ királya legyen. Én nem akarok király lenni" – ezt is Dafoe mondta. Se gonosz, de őrült, de király sem akart lenni – viszont nagyon úgy tűnik, véletlenül azért összejött neki. A 2014-es év termésébe még belefért a Csillagainkban a hiba című tinédzserdráma (hogy még egy zsánerben kipróbálja magát) és a John Wick bérgyilkosa.

 

 

Az idén mutatták be a Pier Paolo Pasolini olasz rendező életéről készült filmet, amelyben Dafoe alakítja a főszerepet.

 

Dafoe kétszer nősült: első felesége a Wooster Group rendezőnője, a nála tizenegy évvel idősebb Elizabeth LeCompte volt, tőle született fia, 2005 óta Giada Colagrande olasz színésznővel él házasságban. Emellett pedig még mindig igen aktív: az IMDb szerint két filmet forgat, további két filmje pedig az utómunka fázisában tart.