Összeszámolták a leadott szavazatokat, az eredmény ismert:
– a Magyar Péter vezette Tisza Párt 141 képviselővel bőven a kétharmadot meghaladó fölénnyel rendelkezik az új Országgyűlésben (70,85 százalék),
– Orbán Viktorék óriásit buktak, mindössze 52 mandátumot szereztek (26,13 százalék),
– a Mi Hazánk az előző ciklussal megegyezően 6 honatyát küld a parlamentbe (3,02 százalék).
A listás szavazatok a következőképp alakultak:
– Tisza: 3 385 890 voks (53,18 százalék),
– Fidesz: 2 458 337 voks (38,61 százalék),
– Mi Hazánk: 358 372 voks (5,63 százalék),
– Demokratikus Koalíció: 70 298 voks (1,10 százalék), így kiesett a parlamentből,
– Magyar Kétfarkú Kutya Párt: 51 965 voks (0,82 százalék), így nem szerzett mandátumot.
Óriási meglepetésre a Tisza párt a 106 egyéni választókerületből 96-ban nyert, míg a Fidesz csak 10 egyéni választókerületben győzött.
A választás talán legfontosabb tanulsága ez:
megdőlt az a tévhit, hogy a választási rendszer a Fidesznek kedvez, hanem a szisztéma a legnépszerűbb politikai erő túlhatalmát hozza.
Ennek legfőbb oka pedig az épp a Fidesz által bevezetett „győzteskompenzáció” nevű förmedvény. A bukott kormánypárt 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben is csupán ezzel tudott kétharmados parlamenti fölényt szerezni. Most azonban az új kormánypárt enélkül is megszerezte volna a 133 mandátumot.
A győzteskompenzáció – ahogy posztjában Török Gábor fogalmaz –
„nem arányosít, nem kompenzál, hanem az egyéni választókerületekben mandátumokat szerző győztesek ajándéka, bónusza. A kétharmad kovácsa.”
Az intézkedés a veszteskompenzáció „inverze”. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a választókerületi vesztesek jelöltjeire leadott szavazatok ne vesszenek kárba, az ő szavazóiknak is legyen képviseletük a parlamentben, így a rájuk leadott voksokat hozzáadták a jelölő szervezet listájához (feltéve, hogy az 5 százalékos parlamenti fölött voltak). A győzteskompenzáció azonban továbbmegy: itt a győztes jelölt jelölő szervezete – az egyéni mandátum mellett – még annyi listás szavazatot kap pluszban, amennyivel legyőzte a második helyezettet.
Gondoljunk bele egy ilyen helyzetbe: egy képzeletbeli százfős választókerületben a győztes 67-33 voks arányban győz. Ebben az esetben a győztes párt kap egy egyéni mandátumot (jogosan), a vesztes pedig a listájára 33 voksot (jogosan). Csakhogy a győztes is megkapja azt a különbséget, amennyivel legyőzte a másodikat, jelen esetben 34 voksot.
Így tehát az, aki a győztesre szavazott, az egyéni mellett akár még egy listás képviselőt is a törvényhozásba ültethet, ami
súlyosan sérti az egyenlő választójog alkotmányos alapelvét.
Ám a Fidesz most saját kétharmados törvénye miatt lesz kénytelen elviselni a Tisza kétharmadát. Ugyanis épp Magyar Péterkék voltak, akik nagyarányú egyéni győzelmeket arattak.
Az őt legszorosabb választókerületben ugyanis fideszes győzelem született (emlékeztetünk: az eddigi kormánypárt összesen tíz helyen tudott nyerni), amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy ahol a fideszes jelölt győzni tudott, onnan alig-alig érkezett győzteskompenzációs voks a listára.
Vegyük például a Csorna központú Győr-Moson Sopron vármegye 3. (korábban 5.) választókerületet! Itt emberemlékezet óta – 1998-tól folyamatosan – a Fidesz jelöltje győzött kezdetben Áder János, majd Gyopáros Alpár személyében. Utóbbi – amióta 2014-ben bevezették a győzteskompenzáció nevű antidemokratikus iszonyatot – 2014-ben 16 229, 2018-ban 19 573, 2022-ben pedig 24 527 voksot hozott ilyen jogcímen a Fidesz listájának. (Ez mindhárom esetben több volt, mint amit a második, harmadik stb. helyezettek kaptak veszteskompenzációként!)
Gyopáros Alpár most is behúzta a „fullfideszes” körzetet, azonban előnye 642 szavazatra olvadt (a négy évvel ezelőtti csaknem 50 százalékpontos, 71-21 arányú elsöprő sikere most 1,2 százalékpontos, orrhossznyi győzelem lett), most csak ennyit szerzett a listára győzteskompenzációval.
A Fidesz szájából azonban igencsak visszás lenne tiltakozni a „győzteskompenzáció” elnevezésű anomália miatt, hiszen annak rendszerét, jogi alapját épp ők nyomták keresztül a korábbi választási rendszerben, 2010-ben elért kétharmados sikerüket kihasználva.
Bár az új Országgyűlés megalakulásáig még van csaknem három hét, az eddigi tárgyalások alapján
azt lehet sejteni, Magyar Péterék sokkal nagyvonalúbbak lesznek a saját bő kétharmados többséggel a birtokukban, mint a Fidesz volt az övével.
Hozzátesszük: még szép, hiszen ezt ígérték! A leendő kormányfő múlt hétfői nemzetközi sajtótájékoztatóján közölte, Alaptörvénybe írják a korábban Vona Gábor korábbi Jobbik-elnök által is ígért úgynevezett Max8-at, azaz hogy legfeljebb két cikluson keresztül lehet valaki kormányfő. Magyar Péter azt is közölte a múlt hét közepén, közvetlen államfőválasztást szeretne kialakítani (ez szintén szerepelt a Jobbik felvetései között gyakorlatilag a párt megalakulása óta), ezzel párhuzamosan természetesen erősebb közjogi jogosítványai is lennének a köztársasági elnöknek, ami az új kétharmad részéről kétségkívül egy önkorlátozó intézkedés, egy demokratikus fék és ellensúly kialakítása lehet.
Az alakuló ülést előkészítő tárgyalások során az új többség a Mi Hazánknak azt a szimbolikus kérését is támogatta, hogy a képviselők a Szent Koronára tegyenek esküt, az ülésen pedig hangozzék el a Székely himnusz.
Mi meg innen, a billentyűzet mellől azt vetjük fel, ha már alapjaiban hozzányúlunk a közjogi berendezkedéshez, az arányosabb népképviselet megvalósítása érdekében akár el is törölhetnék a győzteskompenzáció nevű borzalmat.