Új Magyar Hüperión a láthatáron

„(…) hogy merjelek én, aki semmi érdemlegeset nem tettem tisztelni és dicsérni téged?” (Szaundarjalaharí)

Tizenötödik számához és negyedik évfolyamának végéhez érkezett a színvonalát töretlenül őrző Magyar Hüperión. Noha egy értékelvű olvasó számára nem kimondottan relevánsak a mennyiségi szempontok, a folyóirat magyar kulturális életben betöltött meghatározó szerepét még az eladási statisztika is alátámasztja, amely – megbízható forrásaim alapján – sokkal jobb eredményt mutat az ország hasonló tematikájú és felépítésű lapjainál. Ami nem kis szó, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az Alfahírt és néhány kisebb blogot leszámítva nem kap semmilyen reklámot, a konkurens felületek pedig szinte teljesen elhallgatják a létét.
 
Ebből is látszik, hogy az anyagi támogatás és a kormányzati hátszél még nem minden, amennyiben a propagandisztikus vonások, a sorok mögül tolakodóan előbukkanó, párthovatartozásra utaló jelzések tarkítják, és a hangsúly nem egy lényegi tudás átadásán van. Az élet akármelyik területének szellemi tartalommal való megtöltése úgy látszik, még ma is nagyobb vonzerővel bír, mint a szuggesztív és maguknak nagy feneket kerítő, de komoly egzisztenciális vagy társadalmi felismeréseket kiváltani képtelen eszmefuttatások. Ha az egész lakosságnak nem is, egy rétegének mindenképpen szüksége van olyan meglátásokra és iránymutatásokra, amelyek nélkülözik azt a hozzáállást, amely az egyszerű ember hiszékenységére és megnyugtató illúziók iránti fogékonyságára épít, amely soha sem képes nyílt lapokkal játszani, és amelyből – naivitásból vagy rosszhiszeműségből kifolyólag – mindig valami hátsó szándék hallik ki.
 

A 15. szám tartalma

TARTALOM:
- Halász Bálint: „Élő, de távollevő”: Dr. José Antonio Primo De Rivera (1903–1936)
- Kovács János: Rendszerellenesség a magyar politika keresleti és kínálati oldalán. Rendszerellenesség, anti-establishment
- Szabó Csaba Kurszán: A szabadkőműves köztársaság választási rendszere – 3. rész
- Leo Marić: A horvát nacionalizmus a kezdetektől 1918-ig (ford. Szalay Szabolcs)
- Marko Raič: Egy nevezetes tudós rövid bemutatása: Milan Šufflay (ford. Szalay Szabolcs)
- Tomislav Sunić: A titánok, a tragédia és a modern politikai mítoszok (ford. Erdődy Péter)
- Hegedűs Zoltán: „A’ magyar nyelv metaphysicája”. Megkésett reflexió Fogarasi János 1834-ben megjelent művére
- Király Liliom: A sötétség szentje. Kalkuttai Szent Terézről
- Francis Xavier Clooney: Találkozás az isteni anyával hindú és keresztény himnuszokban (ford. Molnár András)
- Bartha Ildikó: Meserombolás

KULTURÁLIS SZEMLE:
- Jim Jarmusch: Halhatatlan szeretők (Répási Zsolt filmismertetője)
- Albert Caraco: A káosz breviáriuma (Milán Péter könyvismertetője)
- Műcsarnok. Kis gesztusok – globális nézőpont. Műhelybeszélgetések a természetről és a természetfelettiről (Antal Z. László konferencia beszámolója)

Forrás: a Magyar Hüperión Facebook-oldala
 
Az egyediség a fő fegyvere a Magyar Hüperiónnak, a témákhoz való újszerű hozzáállása, amely által képes teljesen hétköznapinak tűnő kérdéseket is szellemi megvilágításba helyezni. Hol máshol találnánk olyan remek elemzéseket, amelyek a magyar nyelvnek és eredetének metafizikai szempontból adnak hitelt? Milyen fórum ad még helyet olyan írásoknak, amely a nyelvészet két végletének (a hivatalos, de száraz és materialista alapú, valamint az alternatív, de hajmeresztő elméletek hibájába eső) szorításától függetlenül egy olyan lényegre irányulás fényében vizsgálja nyelvünket, mely a tudományosságot épp annyira szem előtt tartja, mint szavaink spirituális eredetét? Ki olvasott már egy olyan izgalmas értekezést Kalkuttai Szent Terézről, mint a jelen lapszámban, amely nemcsak az Indiában ténykedő szenttel kapcsolatos vádak alaptalanságára mutat rá, hanem – egy vallásos életúton keresztül – érdekes példáját adja a tradíciók közti lényegi egység megvalósíthatóságának? Hol kutassunk olyan politikai elemzések után, amelyek ilyen egyértelműen és világosan leplezik le a jelenlegi rendszer abszurditását, velejéig korrupt voltát? Ki tesz még arra erőfeszítéseket, hogy a környező országok nacionalista mozgalmait (jelen esetben a horvát nacionalizmust) górcső alá vegye, minél alaposabb elméleti felkészülést adva ezzel egy lehetséges közép-európai egység megteremtéséhez? Hol találunk olyan ragyogó és mélyreható kritikát a mai rajzfilmekről, mint egy olyan periodikában, amely világosan meghúzza a határt szemléletünkre hasznos és káros tartalom között, nem hódolva be a már gyermekkortól nagy dózisban adagolt posztmodern szuggesztióknak? Merre keressük azokat a valódi tekintélyeket, akik szellemi érdemeikkel, sötétséggel folytatott tényleges harcukkal – és nem pusztán hangzatos retorikájukkal – vívták ki tiszteletünket? Kiknek a segítségével találjunk rá a megfelelő kulturális programokra és azokra az alkotásokra, amelyek nem egyszerűen szórakoztatni akarnak, hanem magukban is foglalják a jellem megerősítésének lehetőségét?
 
Nos, ha máshol nem is könnyű ilyesmit fellelni, a Magyar Hüperión révén bőséges lehetőség adódik arra, hogy magunkévá tegyünk, elmélyítsünk és kiszélesítsünk egy olyan szemléletet, amely nem csak a hétköznapiság korlátjai között tud gondolkozni, és amelynek célja nem a számító meggyőzés, hanem az ember szellemi színvonalának és értésének tényleges emelése. Ez az, amiért töretlen érdeklődés övezi, és ez az, amiben semmilyen más folyóirat nem vetekedhet a nemrégiben megjelent téli lapszámmal sem.