A tavaly tavasszal kivégzett, majd most sötét nekromanta praktikákkal élőholtként kriptájából előrángatott napilap online felületén ugyanis
az összes korábbi cikket egy olyan archívumba ásták el, amely semmilyen formában nem kereshető.
202.709 cikket süllyesztettek el ide. Ha bármelyiket szeretnénk megtalálni, 20.271 oldalt kell végiglapoznunk, méghozzá egyenként, mert még ugrani sem lehet.
Az írások linkjét is megváltoztatták, a Google-ban sem lehet többé rájuk keresni. S, ha nagy nehezen előássuk valamelyiket, sok örömünk nem lesz benne.
A Magyar Nemzet több mint másfél évtizedének cikkeit ugyanis úgy lőtték bele a digitális tömegsírba, hogy előtte még gondosan ki is fosztották őket.
Az összes anyagot tördelés és bekezdések nélküli szövegfolyamként hajigálták be az archívumba, kiszedve belőlük az összes linket, képet és videót.
Ennél a hitvány, sunyi hullarablásnál semmi sem bizonyíthatná jobban, mennyire igaza volt Varga Istvánnak, amikor a napokban heveny őszinteségi rohamában a sárga földig lehordta a keze alatt dolgozó médiapribékeket. A sajtókomisszár elhajlása persze nem maradt megtorlatlanul, még aznap behajították őt is a meszesgödörbe. Érte annyira nem is kár, elvégre Péter Gábort se sajnálták sokan, amikor kénytelen volt megismerkedni saját verőlegényeinek öklével. Az informatikai fekete lyukba száműzött gondolatokért azonban annál inkább.
Állunk a gyáván, titokban a temető sarkába, arccal lefelé elföldelt hitünk, reményeink és álmaink jeltelen sírja felett, és a metsző februári szél néhány réges-régi verssort mormol a fülünkbe:
"ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."
De egy másik hang aztán ezt súgja:
a sír
NIncs sehol
a sír a gyilkosok
a test se I T T
NIncs sehol
a test se O T T
a csont a gyilkosok
NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell temetNI
és nekünk nem szabad feledNI
a gyilkosokat néven nevezNI
Egyszer el fog jönni ennek az ideje is. Addig meg őrizgetem ezt a 16 esztendővel ezelőtti, gyűrött lapot, amelyben a balliberális kormány és az EU által is cserben hagyott felvidéki magyarokról írtam. A most életre galvanizált zombi-Magyar Nemzetben ez a cikk aligha jelenhetne meg, hiszen a káeurópai kisdiktátorok internacionáléjának keretében a pozsonyi, a bukaresti és a belgrádi hatalom már szabad kezet kapott a budapesti nagyonnemzeti kormánytól, hogy a kellemetlen magyarkérdést úgy oldja meg, ahogy akarja.
A Magyar Nemzetet most a mai cserbenhagyók kaparintották meg. Én maradok a mindenkori cserbenhagyottak oldalán, akik mellett azon a másfél évtizeddel ezelőtti januáron elköteleztem magam.