Kiemelünk néhány részletet a Facebook-posztból, de tényleg érdemes végigolvasni az egészet.
A 22 éves Lucának a húga már 14 évesen megmondta, elmegy innen. Ez öt éve volt, jövő héten Skóciába megy megnézni egy iskolát.
„Anyukám óvónő, méghozzá kiváló. Egyedül nevelt fel minket. Rohadt keveset keres, de ebbe beletartozik a családi pótlék. Aki nem tapasztalta, fogalma nincsen, hogy az egyik legkeményebb munkával keres ennyit.”
A húga érettségije miatt májustól 13 ezer forinttal csökken a fizetése, elveszti a családi pótlékot, ezért a nagyobbik lányát sem fogja tudni támogatni. Luca is óvónő lesz.
„Szeptembertől gyakornokként, 2 évig, 120 000 forintot fogok keresni. Budapesten ez egy szoba ára. De én nem szeretném a 100%-át oda adni a fizetésemnek azért, hogy legyen tető a fejem fölött. Végül is, ennem is kéne. Vagy valami.”
Ha lakást szeretne, 22 évesen hitelt kell felvennie, amit 40 éves koráig fizethet, 160 ezer forintos törlesztővel, 120 ezer forintból.
„22 éves vagyok. Kinéztem egy kávéfőzőt egy hónapja, de nem tudtam megvenni magamnak. Mondom egy kávéfőzőt. Nem autót, nem gyémántékszert, nem egy 26. táskát: egy kávéfőzőt. Szóljatok, ha sokat akartam.”
Azt is leírja, hogy tervezni kéne a jövőjét, de nem tudja, mert itt nincs olyanja. Családot is szeretne, mert imádja a gyerekeket, de itthon nem fog megtörténni.
„Mert az én hazámban, itt Magyarországon, nincs jövőképe egy 22 évesnek, aki nemsokára megkapja a diplomáját a kezébe. Ami manapság semmit sem ér itthon. Mert az én hazámban napról-napra él azaz ember, aki becsülettel dolgozik.
Mert az én hazámban vegetálunk.
Mert az én hazámban a 2 felnőtt csak úgy tudja magát eltartani, ha egymásra támaszkodik. Ha nincs egy párod, haverod, akárkid, akivel közösen osztozol a költségeken, 22 évesen mehetsz vissza az anyádhoz: aki már szintén nem tud eltartani, mert önmagának is alig jut.”
(fotó: Béli Balázs/Alfahír)