Legalábbis a Emberi Jogok Európai Bíróságának keddi ítélete szerint. A strasbourgi székhelyű testülethez egy antiszemitának vélt előadása miatt elítélt franciaországi humorista fordult. Dieudonné M'Bala M'Bala keresetét azonban elutasították. Méghozzá azzal a briliáns érveléssel, mely szerint
A holokauszt tagadását és az antiszemitizmust nem védi az Emberi Jogok Európai Egyezménye.
Dieudonnét Franciaországban marasztalta el a bíróság
etnikai, nemzeti, faji, vallási közösség ellen elkövetett becsületsértés
miatt. Egy 2008-as előadása végén ugyanis egy ismert holokauszttagadót hívott fel a színpadra, akinek egy „a fény ruháját”, valójában a haláltáborokra jellemző, a zsidó feliratot tartalmazó, sárga csillaggal ellátott csíkos pizsamát viselő színész a „szalonképtelenség és pofátlanság díját” adta át. Az „elismerés” egy három ágú gyertyatartó volt, melynek mindegyik ágára egy-egy almát tűztek
Dieudonné azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy vélte, hogy
a francia bíróság megsértette az önkifejezéshez fűződő jogát
amelyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye garantál. A bírák szerint viszont a beadvány nem elfogadható, ezért elutasították, a döntés pedig végleges, fellebbezésnek helye nincs. Az indoklás annyira remek képet ad az európai demokrácia és jogállamiság jelenlegi helyzetéről, hogy egy jobb korban jogtörténeti tankönyvek elrettentő példájának tökéletes lesz.
„A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy Dieudonné M'Bala M'Bala ki akarta forgatni az egyezmény vonatkozó passzusát,
olyan célokra használva a véleménynyilvánítás szabadságát, melyek összeegyeztethetetlenek az egyezmény betűjével és szellemével,
és ha ezt elfogadta volna, az az egyezmény által garantált jogok és szabadságok pusztulását segítette volna elő” – indokolta döntését a bíróság.
A strasbourgi bírák szerint a sértő megnyilvánulás ugyanis már nem tekinthető szórakoztatásnak, sokkal inkább politikai rendezvényre emlékeztetett, amely a művészi előadás ürügyén és leple alatt a holokauszttagadást támogatta, az ismert holokauszttagadó szerepeltetésével, és a meggyilkolt zsidók meggyalázásával azáltal, hogy egy olyan emberrel hozták az áldozatokat összefüggésbe, aki tagadja a népirtást.
„A bíróság szerint
ez nem olyan előadás, mely legyen akár szatirikus vagy provokatív, a véleménynyilvánítás szabadságát megillető védelem alá esik
hanem valójában a gyűlölet, az antiszemitizmus és a holokauszttagadás támogatásának megnyilvánulása” – érvel a bíróság, hozzátéve: ez művészi előadásnak álcázott nyílt és hirtelen támadással ér fel, és olyan ideológiáknak adott teret, melyek ellentétesek az Emberi Jogok Európai Egyezményének értékeivel.
A történetben nem az az érdekes, hogy Dieudonné (legalábbis a magyar humor sztenderdjei szerint) harmatgyenge, erőltetett, és tényleg elég ízléstelen performansza jó poén volt-e? Az már inkább, hogy egy év sem telt el azóta, hogy a Charlie Hebdo-mészárlás kapcsán az egész európai politikai elit állt ki nem csak az áldozatokkal szemben barbár erőszak, hanem a
korlátlan szólásszabadság
mellett is. Pláne, hogy akkor és most is provokatív, gonosz, bunkó humorról volt szó. Ami ugyan egyértelműen egy tahóvá minősíti előadóját, vagy alkotóját - de ettől még előadni, vagy megalkotni alkotmányos alapjoga mindenkinek egy demokratikus jogállamban. Legalábbis az volt. Eddig.
A mai naptól ugyanis egész Európára érvényes papírunk van róla, hogy a szólásszabadság
bizonyos véleményekre nem vonatkozik,
És, ami még durvább: az ítélet indoklásából világosan kiderül, hogy
egyedül azért nem, mert ezek a vélemények nem helyesek.
Márpedig ott, ahol csak helyesen szabad gondolkodni, ott előbb-utóbb sehogyan sem szabad gondolkodni. Efelé tettünk ma Strasbourgban egy szép, öles lépést.