Még megakadályozhatjuk a szabadkereskedelmi egyezményt

A küszöbön áll az Európai Unió (EU) és az Egyesült Államok (USA) közti szabadkereskedelmi egyezmény (Transatlantic Trade and Investment Partnership - TTIP) megkötése. A tárgyalások a legnagyobb titokban zajlanak (2013 óta tíz alkalommal ültek asztalhoz a felek), és csak komoly küzdelem árán lehet információhoz jutni, ám az egyezmény kerete, az ebben megtestesülő világkép tökéletesen kidomborodik már így is.

 

Ami kijelenthető, hogy a TTIP nem egy kereskedelmi egyezmény, hanem egy új (gazdasági) világrend legfontosabb letéteményese.

 

Sorozatunk ötödik részében megismerkedhetünk a civil szervezetek véleményével, és a korábbi időszak küzdelmeivel. Kérdéseinkre Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének kampányfelelőse válaszolt.

 

- Mennyire törvényszerű a TTIP ratifikálása? - kérdeztük Fidrich Róbertet.

 

Nem feltétlenül az, sőt az elmúlt másfél évtizedben a civilszféra ellenállása több hasonló szerződés megkötését is megakadályozta – válaszolta az Alfahírnek 

 

Az egyik ilyen, a 90-es években a Multilaterális Befektetési Egyezmény (Multilateral Agreemant Investment – MAI), amely egyébként már számos olyan elemet tartalmazott, amelyeket a CETA-ban, és a TTIP-ben is viszont láthatunk majd. A tiltakozó akciók eredményeként sikerült létrehozni egy globális civil együttműködést az Atlanti-óceán mindkét partján.

 

 

A polgárok ellenállásának egy másik jelentős állomása a seattle-i csata volt, 1999 decemberében több tízezer ember akadályozta meg a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) aktuális tárgyalását. De civil demonstrációk után bukott el a hírhedt Hamisítás Elleni Kereskedelmi Egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreemant – ACTA) is 2012-ben.

 

Ezekkel egy időre sikerült megakadályozni azt a lehetséges pusztítást, amit a WTO-n keresztül érvényesíteni próbáltak.

 

 

A WTO, mint egyezmény és végrehajtó szervezet 1994-es létrejötte, működési gyakorlata a bizonyíték arra, hogy a világunknak komoly kihívásokkal kell szembenéznie. Erre mondok két klasszikus példát is. A José Bové nevével egybekötött globalizáció-ellenes francia parasztmozgalom létrejötte szintén az amerikaiak által indított kereskedelmi háborúra vezethető vissza. Amikor az EU megtiltotta a hormonkezelt marhahús forgalmazását, a WTO az USA-nak adott igazat, és lehetővé tette, hogy megtorló intézkedésként 100 százalékos büntető vámokat vezessen be francia termékek ellen. Ezt követte José Bové szimbolikus támadása a McDonald's étterem ellen. 

 

Az USA, Kanada és Argentína 2003 tavaszán egy hasonló kereskedelmi háborút kezdeményezett az EU ellen, a „de facto” GMO-moratórium, és az egyes tagállami tiltások miatt. Azt tudni kell, hogy az Unióban 1998 óta volt érvényben a génmanipulált szervezetekre vonatkozó „de facto” moratórium, azóta új fajtákra nem adtak engedélyt, azonban az Európai Bizottság (EB) a WTO eljárását ürügyként felhasználva 2004 májusában feloldotta a tiltást, és engedélyezte a GM-növények kereskedelmét. A vicc az, hogy a WTO döntőbírósága végül nem döntött egyértelműen egyik fél javára sem 2006-ban, az EB saját elhatározása volt moratórium felfüggesztése – két évvel megelőzve az ítéletet.

 

A lényeg, hogy a WTO döntései befolyásolják az életünket. A multinacionális cégek viszont a látványos bukások után stratégiát váltottak, és a nagy globális egyezmények helyett kétoldalú, regionális szerződések megkötésére helyezték a hangsúlyt. Így kezdődhetett meg 2013-ban a TTIP-ről szóló tárgyalási sorozat is.

 

 

 

A TTIP ötlete nem az Európai Bizottságtól származik, de még csak nem is Obama fejéből pattant ki. Az előzmények két évtizedre nyúlnak vissza. 

 

A multinacionális vállalatok befolyásolják a döntéshozatalt, ezt támasztja alá, hogy az olyan globális kereskedelmi hálóval rendelkező piaci szereplők, mint többek között a Coca Cola, az Audi, Deutsche Bank, a Ford vagy épp a Phillip Morris által létrehozott lobbiszervezet, a Transzatlanti Üzleti Párbeszéd (Trans-Atlantic Business Dialogue – TABD) már az 1990-es években szorgalmazta a szabadkereskedelmi övezet létrehozását. A témát aztán egy ideig jegelték, majd 2007-ben vették elő újra, és 2011-óta az EB is próbál megágyazni a kezdeményezésnek.

 

 

Az elmúlt néhány évtizedben számos, az emberek számára fontos vívmányt sikerült jogszabályba foglalni, például a környezetvédelem, a munkajog, az egészségügy, az élelmiszer-biztonság és a szociális szektor területén. Ezek azonban költségesebbé tették az említett cégek működését. A profitjuk növelése miatt szorgalmazzák a nem-vámjellegű, kereskedelmet korlátozó jogszabályok, törvények felszámolását.

 

A vámokat globális szinten már szinte teljesen leépítették, a mértékük szimbolikus, néhány százalék.

 

 

Az, hogy a lakosság szegényebb rétegei, sőt még a középosztály is rosszul járt, elvesztette a munkahelyét például a NAFTA megkötésével, csak járulékos veszteség azoknak az amerikai központú vállalatoknak, amik a termelésüket kihelyezték külföldre, az olcsóbb munkaerő kihasználása érdekében (erre egyébként kiváló példa a Nike, a vállalatnak egyetlen termelői állása sincsen az USA-ban – a szerk.). Azok a multinacionális cégek is jól jártak, akik a Kanadával megkötött egyezményre hivatkozva több millió dollárra perelték az észak-amerikai ország kormányát. 

 

Az EB főmotivációja, hogy az európai szolgáltatók majd bejutnak az amerikai piacra, azonban az amerikai termékek, főleg az olcsóbb energiaárak miatt, versenyképesebbek, mint az európaiak. Ha a TTIP keretében kinyitjuk Európa kapuját az amerikai cégek előtt, akkor a kontinens vállalkozásai térdre kényszerülnek.

 

Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy a Szenátusban is egyre nagyobb az ellenállás, és több demokrata politikus se szavazta meg Obama elnök számára a felhatalmazást a további tárgyalásokhoz, persze ez az Unióban fel sem merül, mert itt az EB tárgyal a témában, és még az sem tisztázott, hogy a tagállamoknak egyáltalán milyen szerepe lesz a végső döntésben.

 

 

 

Sokat sejtető, hogy a hazai sajtóban nemhogy vita, de még csak híradás sem nagyon jelenik meg a TTIP-ről, egy-két kivételtől eltekintve. Sőt, az üzleti, gazdasági lapokban kifejezetten az egyezményt támogató anyagokat találni. 

 

Ez magyarázható azzal is, hogy a mainstream, neoliberális újságírók szerint nem problémás ez az egyezmény, valamint az is tény, hogy a magyar médiából egyszerűen kiszorultak a civil szervezetek, a véleményüket, sajtóközleményeiket még az MTI is ritkán veszi át, dolgozza fel. 

 

Az is valószínű, hogy az amerikai nagykövetségnek is van ráhatása arra, hogy ne foglalkozzanak a témával. Az Orbán-kormány tavaly egyértelműen támogatta a TTIP-et, azonban a belebegtetett korrupciós ügyek és a kitiltási botrány idején, 2014 decemberében a bekerült a TTIP a kormányzati kommunikációba. Olyannyira, hogy Mikola István, a külügyi tárca biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára még azt is megpendítette, Magyarország kész megvétózni a TTIP-et, amennyiben az ellentétes a nemzeti érdekeinkkel, igaz az nem derült ki, hogy mit is ért nemzeti érdek alatt.

 

Jellemző az is, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter néhány nappal később az amerikai kereskedelmi kamarával való tárgyalása után, sajtónyilatkozatban üdvözölte az egyezményt: a TTIP felpörgetné a gazdaságot, növelné a GDP-t, és új munkahelyeket teremt. Tehát párhuzamosan elindult egy ellentétes kommunikáció is.

 

Többször elhangzott, hogy a kormány számára továbbra is fontos a GMO-mentesség, viszont az ISDS-t nem tartja szükségesnek. Azonban arról nincs egyértelmű álláspont, hogy az egyezmény ratifikálása vajon felülírja-e az Alaptörvényben foglaltakat. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok látnak erről napvilágot, miközben például Szabó Marcel ombudsman szerint ez bekövetkezik, Fazekas Sándor, földművelésügyi miniszter szerint nem kell félni ettől.

 

Alapvetően azt látom, hogy az utóbbi hónapokban a kormány megpróbálja kicsinyíteni a veszélyeket, és konkrét fellépés nem érzékelhető.

 

Hiába érvel az Orbán-kormány a TTIP kapcsán azzal, hogy még tartanak a tárgyalások, a CETA már elkészült, az 1600 oldalas szöveg ismert, s az EU és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény szerves része a befektetésvédelmi mechanizmus. Egyelőre még az sem biztos, hogy a nemzetállamoknak lesz-e módjuk a ratifikálásra, ezt tavaly még a külügyminisztérium is elismerte. Az EB korábban jogértelmezési kérelemmel fordult az ügyben az Európai Bírósághoz, hogy a grémium kimondja, a kereskedelmi szerződések esetében a Bizottságnak van tárgyalási, döntési jogköre.

 

De, hogy jó hírt is mondjak, a tárgyalásokat ért rengeteg kritika miatt, amelyek annak antidemokratikus, átláthatatlan gyakorlata miatt záporoztak az EB-re, most már igyekeznek konszenzust keresni ebben a kérdésben is...

 

 

A biotechnológiáról szóló fejezetben szerepel, hogy az egyezményt támogató két fél között egyfajta egyetértés alakult ki a biotechnológiára vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt káros negatív hatások csökkentése érdekében (azaz el kell tüntetni minden akadályt a géntechnológiai cégek térnyerése elől). Európában az elővigyázatosság elve képes lehet megakadályozni, hogy egészségre káros élelmiszerek kerüljenek a polcokra, azonban az Egyesült Államokban és Kanadában az ipar által szolgáltatott tudományos bizonyítékok alapján döntenek, és ha kiderül, hogy tévedtek, csak azután tiltják meg a termékek forgalmazását. 

 

De nemcsak az elővigyázatosság elve sérti például a Monsanto üzleti érdekeit; az engedéllyel nem rendelkező génmódosított szervezetekből származó szennyezésre vonatkozó zéró toleranciát is szívesen feloldanák. 

 

Az Európai Unió jelenlegi gyakorlatában, ha egy génmódosított termék nincs engedélyezve, de egy szállítmányban kimutatják, visszafordítják azt, ami viszont komoly veszteséget jelent az Egyesült Államok cégeinek. Ezért akarják elérni, hogy bizonyos mértékű alacsony jelenlétet engedélyezzenek az EU hatóságai olyan fajták számára, amelyek nem mentek keresztül egyetlen engedélyezési folyamaton sem, így arról sem lehet tudomásunk, hogy milyen hatással van az emberre, és a környezetre. Elfogadhatatlan, hogy az EU háttérintézményei azon munkálkodnak, hogy ezt valahogy elérjék.

 

Joh Dalli, korábbi egészségügyi és fogyasztópolitikai biztos leveléből azonban az is kiderült, hogy a tárgyalások során az EB ígéretet tett Kanadának arra, hogy engedélyezni fogja a génmódosított repce terjesztését az EU-ban. Nem véletlen, hogy ezt Kanadában ennyire szorgalmazzák, hiszen az országban egyszerűen lehetetlen GMO-mentes repcét termeszteni, akkora a szennyeződés mértéke. 

 

 

 

A különféle korrupciós botrányok kapcsán meg kell jegyezni, hogy az amerikai titkosszolgálat valószínűleg sokat tudhat az egyes magyarországi közszereplők viselt dolgairól, és így is akár zsarolhatóvá is válhatnak ezek a vezetők, de ez valószínűleg igaz minden más európai országra is, gondoljunk csak a francia, német lehallgatási botrányra. Mindenesetre feltűnő, hogy csak igen rövid ideig tartott a kormány hangos ellenállása.

 

 

Miután a GM-termesztésre vonatkozóan elfogadta az EU, hogy a döntés nemzetállami hatáskörbe kerüljön, most a forgalmazás esetében is ez a cél. 

 

Azzal érvelnek, hogy egyszerűbb lenne, ha a tagállamok dönthetnének ebben a fontos kérdésben, ám mivel a javaslatot tudomásom szerint az éppenséggel ellenünk szavazó hollandok vetették fel először, sejthetünk mögötte egy kis turpisságot. 

 

Véleményünk szerint, mivel a Bizottságot szorongatja a Pioneer, a BASH, a Monsanto és a többi cég, ezért ezzel a trükkel próbálják gyorsítani a GMO-k engedélyezési folyamatát. Arra számítanak, hogy nemzeti szinten egyszerűbb betiltani a termesztést, akkor a tagállamok könnyebben hozzájárulnak az EU-szintű engedélyezéshez. 

 

Egyébként a génmódosított élelmiszerek forgalmazása esetén, a tiltás nemzeti hatáskörbe vonása során, technikailag is kivitelezhetetlen, hogy minden szállítmányt ellenőrizzenek, miközben egy tétel vizsgálati költsége óriási. A GMO-termesztés és a forgalmazás nemzeti körbe vonása a TTIP egyik háttéralkuja lehet, egy újabb trójai faló Európában. Teljesen más álláspontot képviselünk, mint a magyar kormány, európai szinten szükséges betiltani az egészet, és akkor nem kellene ezzel szórakozni. 

 

 

Optimista ember vagyok, nem tartom reménytelennek a helyzetet. 

 

A napokban zajlott le a tárgyalások 10. fordulója, és még mindig nincs vége a sorozatnak, pedig korábban azt ígérték, hogy 2014-ben, de légkésőbb 2015-ben már ratifikálhatják a TTIP-et. Azonban egyre több olyan nyilatkozat lát napvilágot, hogy még 2017-re sem lesz hivatalos szöveg. Bár a folyamatok nagy része titokban zajlik, de az EB a nyilvánosság és a közvélemény nyomása miatt számos kérdésben meghátrálásra kényszerült, többek közt tavaly kénytelen volt felfüggeszteni a tárgyalásokat az ISDS-ről 

 

 

Az is sokat sejtető, hogy az Európai Parlamentben elmaradt a júniusi szavazás, ugyanis félő volt, hogy nem kapja meg a TTIP-et támogató állásfoglalás a szükséges számú szavazatot. 

 

Az Unió polgárainak ellenállása is egyre hangsúlyosabb, már Magyarország is teljesítette az országkvótát a „STOP TTIP!” aláírásgyűjtő civil kezdeményezés során. 

 

 

Ebben az esetben sem lesz jobb a világunk, de legalább rosszabb nem lesz. Bár azt talán hozzátenném, hogy a TTIP elleni nemzetközi tiltakozás ráirányítja a figyelmet a jelenlegi szabadkereskedelmi rendszer árnyoldalaira, és talán végre elkezdhetnénk azok felszámolását is....

 

Ez a globalizált berendezkedés fenntarthatatlan. A pénz dominál, miközben feléljük a természeti erőforrásokat, a társadalmunk is széthullik, és egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek. A kereskedelmi egyezmények pedig csak továbbfokozzák ezeket a negatív folyamatokat. A változáshoz a fenntarthatatlanság okait kellene felszámolni, vagy legalábbis fontos lenne beszélni azokról, például hogy a kamatos kamat miképpen hat a világra, és a GDP-re végre nem úgy tekinteni, mint egy szent tehénre.

 

(A Stop TTIP oldalon Ön is támogathatja aláírásával a szabadkereskedelmi egyezmény elleni civil küzdelmet.)